192227. lajstromszámú szabadalom • Kisfeszültségesésű katódtömb, valamint katód Hall-Heroult eljárás szerinti alumínium elektrolizáló kemencéhez

1 192 227 2 A találmány tárgya kis feszültségesésű, modul felépítésű katódtömb alumínium elektrolizáló ke­mencéhez, amelyben a Hall-Heroult eljárás szerint a timföld'elektrolizise során a timföld megolvasz­tott mükriolitban van feloldva. A találmány tárgya továbbá az ilyen jellegű modul katódtömbökből összeállított és alumínium elektrolizáló kemencé­ben alkalmazható katód. A Hall-Heroult eljárást alkalmazó elektrolizáló kemence katódja több, egymással összeszerelt szén­tartalmú tömbből áll, melyekben hossztengelyük­kel párhuzamosan egy vagy néha két csatorna van kialakítva, amelybe négyzet, négyszög vagy kör keresztmetszetű acélrudak vannak beépítve, általá­ban öntöttvassal beöntve, és az egyes elektrolizáló kemencék acélrudainak kivezetése sorosan kapcso­lódik a rákövetkező elektrolizáló kemence egyik elektromos kivezetéséhez. Az egyes tömbök általá­ban széntartalmú pasztával vannak összeerősítve, mint amilyen a döngölőmassza vagy a széntörmelé­kes paszta, amelyek igen rossz áramvezetők és me­lyek szükségszerű vastagsága több centiméter. Lényeges, hogy az egyes katódtömböket össze­kötő paszta nem eresztheti át az olvadt alumíniu­­mot, amely az elektrolízis során a széntartalmú katódtömbökön válik le. Ezért az elektrolízis során az elektromos áram átfolyik az olvadt alumínium rétegen, a katódtömb szén tartalmú rétegén, az acél­­rudakat a szénkatódban rögzítő anyagon és az acél­­rudakon és az acélrudak gyűjtőkivezetésén át a következő elektrolizáló kádhoz folyik. Az említett anyagok minden egyes kombinációja úgynevezett érintkezési túlfeszültséget eredményez, amely a szerelési feltételektől és az érintkező felüle­tek nagyságától függ. Ez különösen igaz a katód­tömb széntartalmú része, valamint az acélrudat a katódtömbbé rögzítő anyag közötti érintkezésre, amelyet ezután a leírásban rögzítési érintkezésként nevezünk. A teljes feszültségesés a fentiek alapján három fő összetevőre bontható :- a szén katódtömbben fellépő feszültségesésre,- a rögzítési érintkezés helyén fellépő feszültség­esésre, és- az acélrúdon fellépő feszültségesésre. A feszültségesés redukálása érdekében ismert az a megoldás, hogy a széntartalmú katódtömböket kis villamos ellenállásúra képezik ki. A technika jelenlegi szintjén elektrolizáló kemen­cékben alkalmazott katódtömböket gyártó cégek leggyakrabban olyan katódtömböket ajánlanak, amelyeket „félgrafit” tömbnek neveznek, amely olyan széntartalmú pasztából készül, amelyben az antracid szemcséket grafitszemcsével helyettesítet­ték, valamint olyan „félgrafitizált” tömböket aján­lanak, amely közönséges széntartalmú pasztából készül, de növelt hőmérsékleten, 2000 °C felett pör­kölik, s így a tömb belsejének jelentős része grafi­­tossá válik. Ez lényegesen megnöveli a katódtömb villamos vezetőképességét. Ugyanakkor az ilyen típusú katódtömbökre előnytelenül hat, hogy az olvadt alumínium felső rétegében az elektromos áram erőssége nem egyenletes, torz, ami az olvadt alumíniumban folyó áram hajlásvonalaitól függ, és így megnő az olvadt alumínium másik rétegének mágneses turbulenciája, amely károsan befolyásol­ja az elektrolizáló berendezés hidrodinamikus sta­bilitását. A fenti hiányosság kiküszöbölése érdekében le­hetőség van arra^ hogy az elektrolizáló kemencében úgynevezett „szendvics tömböket” alkalmazzunk, amelyben a katódtömb egy része például antracit szemcséket tartalmazó széntartalmú pasztából, míg más része „félgrafitból” vagy „félgrafitos” széntar­talmú pasztából készül, amelynek villamos vezető­­képessége lényegesen nagyobb. A katód aktív felületének megnövelése érdeké­ben olyan megoldás is ismertté vált, melynek értel­mében az egyes katódtömböket nem döngölőmassza vagy viszonylag rossz villamos vezetőképességű szén­törmeléket tartalmazó paszta segítségével erősítik ösz­­sze, hanem az egyes tömböket grafit és hőre keménye­dé műgyanta alapú, villamosán vezető ragasztó segít­ségével összeragasztják. Ez a megoldás négyszeresen előnyös, mivel megnöveli a teljes villamos érintkező felületet, elősegíti két szomszédos katódtömb kö­zötti villamos kapcsolatot, redukálja a kátrányki­bocsátást, amely a széntartalmú kötő-töltőanyag­ból válik ki üzem közben, és nem utolsósorban javítja a katódszerelvény áthatolhatatlanságát az olvadt alumíniummal és az elektrolittel szemben. A teljes feszültségesés redukálása érdekében is­mert az a megoldás is, melynek értelmében a szén­tartalmú katódtömbökben elrendezett acélrudak keresztmetszetét növelik, legalább abban a tarto­mányban, ahol az acélrudak be vannak ágyazva a katódtömbbé, míg azokon a részeken, ahol a rudak keresztülnyúlnak az elektrolizáló kemence oldalsó hőszigetelésén, az acélrudak keresztmetszete nem változik, vagy esetenként csökken a káros hőelve­zetés csökkentése érdekében. Természetesen az ilyen jellegű megoldást szük­ségszerűen határolja a szén katódtömb mérete, hi­szen a katódtömb acél rudat vagy rudakat tartal­mazó hornyait határoló részének megfelelő mecha­nikai szilárdsággal kell rendelkeznie, hogy ellenáll­jon az üzem közben fellépő mechanikai igénybevé­teleknek, mint amilyet a katódtömb, az acélrudak és azok rögzítésének hőtágulása jelent, amikor az elektrolizáló kemence üzemelni kezd. A katódtöm­bökben kialakított hornyok általában kör vagy szögletes keresztmetszetűek. További ismert és az üzem közben fellépő fe­szültségesés redukálását célzó megoldás értelmében az egyes széntartalmú katódtömbökben nem egy, hanem két keskenyebb horony van kialakítva, amelynek az az előnye, hogy az acélrudak, illetve rögzítésük nagyobb felületen érintkeznek a katód­­tömbbel anélkül, hogy az törékenyebbé válna, ami­kor az elektrolizáló kemence üzemelni kezd, és a fellépő hőtágulások mechanikai feszültségeket kel­tenek. Ennél a megoldásnál is szükség van termé­szetesen arra, hogy a katódtömb széle és az ahhoz legközelebbi horony között minimális, mechanikai okokból szükséges sáv maradjon, ami ugyancsak korlátozza az acélrudak lehetséges legnagyobb ke­resztmetszetét. A felhasznált szerkezettől, valamint a katód­tömb és az acélrudak alakjától és méreteitől függet­lenül a katód minden esetben úgy alakul ki, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom