192207. lajstromszámú szabadalom • Csíptetős elektróda elektrokardiográfokhoz
.1 192 207 2 A találmány tárgya elektróda, amely elektronikus műszerekben, például elektrokardiográfokban alkalmazható, ahol az élő testről levett feszültségeket mérik*csíptetös elektródák segítségével. Az elektrokardiográfok működése során az emberi testnek a bőrfelületén egy pillanatnyi indukált áramot hozunk létre, és ezt használjuk föl az elektronikus áramköröknél a kiértékelésre. Az elektro kardiográf méri és figyeli azokat a villamos potenciálváltozásokat, amelyek ebben az áramban a szívverés hatására létrejönnek. Az eredménynek az analizálása során az orvos meg tudja állapítani, hogy a betegnek a szíve normálisan működik-e. Az 1. ábrán bemutatjuk, hogy nagy általánosságban hogyan készül egy elektrokardiográfos kiértékelés. Az 1 elektrokardiográfból elvezetett 2 vezetékek egy 3 villamos elosztóra vannak vezetve, amely 3 villamos elosztóról 4, 43, 42, 43 és 44 vezetékek vannak a megfelelő 5ls 52, 53 és 54 csiptetős elektródákhoz elvezetve, amely 5,, 52, 53 és 54 csiptetős elektródák a vízszintesen fekvő betek csuklóira és bokáira vannak felerősítve. Az 5,, 52, 53 és 54 csiptetős elektródák másik végei pedig 6,, 62, 63 és 64 vezetékeken keresztül vannak a 7 kijelző egységhez csatlakoztatva. A fent leírt rendszernél a változó villamos feszültséget, amely a csuklókon és a bokán létrejön .az 5j, 52, 53 és 54 elektródák érzékelik és a változás a 7 kijelző egységen látható. A 7 kijelzőn megjelenő feszültségváltozások hullámformája alapján az orvos meg tudja állapítani, hogy a szív normálisan, avagy abnormálisán működik. A csuklók és bokák azonban, amelyekhez az 5,, 52, 53 és 54 csiptetős elektródok vannak csatlakoztatva, a valóságban nem hengeres alakúak és vastagságuk is különböző lehet. Még azonos beteg esetében is érzékelhető különböző vastagság, amely attól függ, hogy az 5j-54 csiptetős elektródok éppen hol helyezkednek el, a csuklón vagy a bokán. A 2. ábrán látható egy ismert csiptetős elektróda kialakítás, ahol az 5’ csiptetős elektróda egy pár hajlított 8, 8’ szorítólemezt tartalmaz, amelyeket a végtagra, nevezetesen a csuklóra vagy a bokára kell ráakasztani. Ezek a 8, 8’ szorítólemezek 5b rugóval vannak előfeszítve és 5a tengelyre vannak elhelyezve úgy, hogy a 8, 8’ szorítólemezek végei egymás felé közeledjenek. Maga a 9 elektródlemez a 8 szorítólemez belső felületére van rögzítve megfelelő rögzítőelemmel, például szegecseléssel. A 9 elektródhoz csatlakoztatott 10,10’ kivezetések a 8 szorítólemez külső oldalán vannak elhelyezve. A fent ismertetett 5’ csiptetős elektródát kézzel helyezzük el a páciensre úgy, hogy a 8, 8’ szorítólemezeknek a hátsó végeit egymás felé elmozdítjuk, ekkor a 8, 8’ szorítólemezek elülső részei az 5a tengelyen csuklósán elfordulva egymástól elfelé nyílnak, és ekkor rá lehet illeszteni a csuklóra vagy a bokára. Ahogyan az előbbiekben már megjegyeztük, az emberek csuklója és bokája keresztmetszetében igen eltérő méreteket és alakzatokat mutathat. Ha a csuklóra vagy a bokára csatlakoztatott 8,8’ szorítólemezek úgy illeszkednek mind a csuklóra mind a bokára, hogy az 5b rugó nem kell túlságosan nagy szorítóerőt kifejtsen, akkor általában semmi probléma nincsen. Ha azonban a csukló vagy a boka vastagsága olyan, hogy ez az 5b rugót egy túlzott szorítóerő kifejtésére készteti, vagy a szorítóerő éppen túl kicsi, akkor ez egyrészt a betegnek okoz kellemetlen érzést, másrészt az eredményben is mérhető különbségek lesznek. Előfordulhat az is, hogy a végtag olyannyira vastag, hogy nem lehet kellőképpen átérni a nyitott 8, 8’ szorítóelemekkel és ez a mérést gyakorlatilag lehetetlenné teszi. A találmány tárgya egy olyan újszerű csiptetős elektróda kialakítása, amely a fenti hátrányokat kiküszöböli és a beteghez illeszkedő szorítóerő alakítható ki rajta. A találmány tehát csiptetős elektróda elektrokardiográfokhoz, amely egy pár közös tengelyen elhelyezett, egymás irányába nyitható és zárható, egymás felé konkáv felülettel kiképezett szorító lemezt tartalmaz. A találmány szerinti csiptetős elektróda azzal jellemezhető, hogy az elektróda test az egyik szorító lemezre van szerelve és el van látva egy, a szorító lemezek végeit a közös tengely felől nézve széttartóvá feszítő lemezrugóval, amely lemezrugó egyik vége az egyik szorító lemezen a tengelytől távolodva fokozatosan növekvő távolságra kialakított hornyok egyikébe van illesztve, míg a lemezrugó másik vége a másik szorító lemezen kiképezett, a tengelytől fokozatosan növekvő távolságra kiképezett hornyok egyikébe van illesztve. A találmány szerinti csiptetős elektród egyik előnyös kiviteli alakját az jellemzi, hogy az elektróda test egy célszerűen négyszögletes alakúra kiképezett, a végtagot nyomó nyomólemezt, a nyomólemez két egymással szemközti oldalán, arra célszerűen függőlegesen elhelyezett, befelé irányuló domborításokkal ellátott további lemezeket tartalmaz és ezen lemezek vannak ez elektród kivezetéshez és/vagy az elektród rúdhoz csatlakoztatva. A találmány szerinti csiptetős elektróda még egy további előnyös kiviteli alakját azzal jellemezhetjük, hogy az első lemezhez egy további hajlított tetőlemez van kiképezve, amelyre az elektróda kivezetés van csatlakoztatva, míg a második lemezhez egy sor egymástól leválasztott hajlított nyelv van az elektróda rúdhoz kiképzett nyílással kialakítva. A találmány szerinti csiptetős elektródát a továbbiakban példaként! kiviteli alakjai segítségével a mellékelt ábrákon ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra az emberi szervezet villamos feszültségének a mérését mutatja elektrokardiográf segítségével vázlatosan, a 2. ábra egy ismert csiptetős elektródát mutat be oldalnézetben, a 3. ábrán látható a találmány szerinti csiptetős elektróda térbeli rajza, a 4. ábrán a 3. ábrán bemutatott csiptetős elektróda felülnézete látható, az 5. ábrán a találmány szerinti csiptetős elektróda oldalnézetben látható, míg a 6. ábrán az elektróda kialakítása látható. A bevezetőben már utaltunk arra, hogy az 1. ábrán az elektrokardiográfos méréshez szükséges elektródaelrendezés látható, valamint látható az 1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
