192200. lajstromszámú szabadalom • Szabadon szétterjedő és vízen úszó kártevőirtószer granulátumok
1 192 200 2 A találmány szabadon szétterülő és vízen úszó kártevőirtószer granulátumokra vonatkozik. A biológiai kártevőirtószereket az utóbbi években fokozódó érdeklődés kíséri, és a figyelmet egyre inkább magukra vonják. A biológiai kártevőirtószerek többé-kevésbé igen érzékenyek számos faktorra, így hőre, fényre, vegyszerekre és más tényezőkre, amelyekkel természetes környezetükön kívül előfordulva találkoznak. Ezért a biológiai kártevőirtószereknél a stabilitás, így a höstabilitás, fénystabilitás és a stabilitás a talaj iránt alapvető követelmény és egyik előfeltétel. A biológiai kártevőirtószerek készítményformákban ennek következtében kevésbé rugalmasak, mint a hasonló alkalmazásra szolgáló szintetikus vegyszerek. A kártevőirtószerek granulált készítményei igen nagy érdeklődésre tarthatnak számot a kártevőirtásban. Ezideig a nemstabil kártevőirtószerek, így a biológiai kártevőirtószerek granulált készítményei nem feleltek meg a szükséges stabilitási követelményeknek. A 3 420 933 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás például a Bacillus sphaericus (főképpen a moszkitólárvákra toxikus baktérium) baktériumos rovarirtó granulált formáit ismerteti, amelyeknek legalább 20%-a nem úszik a víz felszínén, és amelyek magját hagyományos anyagokból, így vermikulitból és agyagokból készítik. Az ilyen hagyományos maganyagokkal előállított biológiai kártevőirtószer-granulátumok hatása előállításuk után már 1 héttel erősen csökken. A találmány célja olyan granulált forma előállítása, amely stabil és nem-stabil kártevőirtószerekhez egyaránt alkalmazható, főképpen azonban a nem-stabil, elsősorban a biológiai kártevőirtószerekhez. A találmány másik célkitűzése olyan granulált forma előállítása, ami vízi alkalmazásra (például a levegőből) megfelel, és amely a víz felszínén képes a kártevőirtószert szabaddá tenni. Ez az utóbbi tulajdonság kiváltképpen értékesnek mutatkozott moszkitólárvák irtásánál vízben. A találmány tárgyát szabadon szétterjedő és a víz felszínén úszó kártevőirtószer-granulátum képezi, amely a) a víznél kisebb sűrűségű és a kártevőirtószerre inert szilárd viaszmagot vagy viasszal bevont szilárd magot, és b) a viaszmaghoz vagy a viasszal bevont maghoz a kártevőirtószerre inert és vízzel érintkezve a kártevőirtószert szabaddá tenni képes kötőanyaggal erősített kártevőirtószert tartalmaz. A viasznak, mint granulátum-magnak vagy bevonóanyagnak a használata nemcsak vízen úszó granulátum előállítását teszi lehetővé, hanem megveti az alapját a kártevőirtószerek olyan eloszlatási rendszerének, amelynél a hatás stabil, és számos más szükséges tulajdonságát és biztosítja a granulált kártevőirtószereknek, főképpen a vízi alkalmazásra használt granulált kártevőirtószereknek. A „vízen úszó” kifejezés azt jelenti, hogy a találmány szerinti granulátumok sűrűségének a vízénél kisebbnek kell lenni, és vízzel érintkezve a granulátumoknak a víz felszínén kell maradniuk olyan időtartamon át, ami elegendő ahhoz, hogy a kártevőirtószer a víz felszínén szétterjedjen. A találmány szerinti granulátumnak célszerűen legalább 95%-a a kártevőirtószer kitétele után 24 óráig a víz felszínén marad. A „viasz” kifejezés olyan hidrofób anyagokat foglal magába, amelyek a találmány szerinti követelményeknek megfelelnek, így a víznél könnyebbek, szilárdak és a kártevőirtószerre inertek. Ilyen megfelelő viaszok például a szilikonok és paraffinviaszok, főképpen az utóbbiak. A viaszmaggal vagy a viasszal bevont maggal kapcsolatban használt „szilárd” kifejezés azt jelenti, hogy a viaszmag vagy a viasszal bevont mag szobahőfokon szilárd, és olvadáspontja 30 °C felett, előnyösen legalább 40 °C felett van. A legelőnyösebb viaszok olvadáspontja 45-85 °C, célszerűen 50-75 “C. Az alkalmazott viasznak inertnek kell lenni abban az értelemben, hogy a granulátumba kevert kártevőirtószer hatását ne rontsa le. Kiváltképpen nagy figyelmet kell szentelni ennek a követelménynek, ha a bekevert kártevőirtószer biológiai kártevőirtószer. A viasz inert jellege szükség esetén rutinszerűen, egyszerű módon megállapítható. A paraffinos anyagok azonban általában inertek a biológiai anyagokra, és a paraffinviaszok a legelőnyösebbek a találmány szerinti granulátumok maganyagaként. A legelőnyösebb olvadáspont-tartományú paraffinviaszok a kereskedelemben készen kaphatók célszerű, finomszemcsés (prill) formában, ilyen például a „Sun Wax” 4412 (olvadáspont 60 °C) és a „Sun Wax Anticheck” (olvadáspont 67 °C), mindkettő a Sun Petroleum Products Compan>, Wayne, Pennsylvania cég gyártmánya. A viaszmag vagy viasszal bevont mag (a továbbiakban „mag”) állhat a szilárd viaszanyagból vagy lehet olyan állományú, amely tartalmaz egy belső alapanyagot, körülvéve a szilárd viaszanyaggal, amelyhez a kötőanyagot kapcsoljuk. Ez utóbbi esetben csupán az szükséges, hogy a viasz teljesen vonja be a belső alapanyagot, és hogy a bevonat elég tömör legyen ahhoz, hogy a belső alapanyag ne ártson a kártevőirtószernek, és hogy a víz ne hatoljon át a viaszbevonaton, ezzel előidézve azt, hogj az egész granulátum lesüllyed, mielőtt a rajta lévő kártevőirtószer a víz felszínén teljesen szabaddá vált volna. Viasszal bevonandó „alapanyagként” számos finomeloszlású és szemcsés anyag használható, amely viasszal bevonva a szemcsés, szilárd magot képezi. Szükséges, hogy maguk az alapanyagok is a víznél kisebb sűrűségűek legyenek, ezek lehetnek ásványi jellegűek, így vermikulit vagy szerves anyagok, így finomeloszlású kukoricacsutka, vagyis a kukoricacsutka-granulátum néven ismert anyag. Minden esetben azonban a magnak, amely egy alapanyag és a rajta lévő viaszbevonat kombinációja, a víznél kisebb sűrűségűnek kell lenni. Az alapanyag használatának fő előnye az, hogy csökkenti a szemcsés mag költségét. A viasszal bevont magokban az alapanyag és a viasz aránya meglehetősen tágan variálható, és az alapanyag 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
