192165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás BBM-1644 jelű antibiotikum előállítására

1 192165 2 3. táblázat (folytatás) A H710-49 törzs szénforrás-hasznosítása* D-Fruktóz + D-Mannóz — L( - )-Szorbóz — Szacharóz — Laktóz-Cellobióz + Melibióz-T rehalóz + RafFinóz — D( + )-Melecitóz-Oldható keményítő + Cellulóz — Dulcit-Inozit — D-Mannit + D-Szorbit-Szalicin­* Megfigyelés 3 hetes 28 °C-on való inkubálás után. Alaptápta­laj : Pridham-Gottlieb szervetlen táptalaj A H710-49 tisztított sejtfala mezo-diamino­­pimelinsavat tartalmaz, de nem tartalmaz glicint. A teljes sejt-hidrolizátumban maduróz (3-O-metil- D-galaktóz), glükóz, ribóz és kevés mannóz mutat­ható ki. A H710-49 törzs sejtfalösszetétele és a teljes sejt cukor-komponensei arra utalnak, hogy a törzs sejtfala IIIB típusú. A H710-49 törzs fent leírt jellemzői az Actinoma­­dura nemzetség jellemzőihez hasonlítanak. Good­­fellow és munkatársainak az Actinomadura és ro­kon Actinomycetaceae családba tartozó fajokra vonatkozó numerikus rendszertana szerint [J. Gén. Microbiol. 112, 95-111 (1979)] a legtöbb talajból származó Actinomadura faj a leírt 14 csoport közül a 7. számú csoportba sorolható be. A H710-49 törzs a 7. csoport fajaihoz áll a legközelebb. Nono­­mura és Ohara [J. Ferment, Technoi. 49, 904-912 (1971)] az Actinomadura nemzetség 5 szaprofita faját írta le és Nonomura [J. Ferment. Technoi. 52, 71-77 (1974)3 és Preobrazhenskaya és munkatársai [Actinomycètes and Related Organisms 12, 30-38 (1977)] az Actinomadura fajok azonosítását és osz­tályozását írják le. Az irodalomban leírt ismert Actinomadura fajokkal való összehasonlítás alap­ján a H710-49 törzset egy új Actinomadura fajhoz tartozónak tartjuk, amely hasonló a Preobrazhens­kaya és munkatársai fent idézett közleményében és a „Japanese Kokai” 55/94 391-ben leírt A. roseola, A. salmonea, A. vinacea vagy A. corallina fajokhoz. Bár a BBM-1644 termelését részletesen az Acti­nomadura sp. H710-49 törzsre (ATCC 39 144) ír­tuk le, megjegyzendő, hogy a találmány nem korlá­tozódik ezen mikroorganizmus vagy az itt részlete­sen leírt tenyésztési jellemzők által meghatározott mikroorganizmusok felhasználására. Kifejezett szándékunk szerint a találmány magában foglalja a H710-49 törzs és annak valamennyi természetes és mesterséges BBM-1644-termelő variánsa és mu­tánsa felhasználásával történő BBM-1644 előállí­tást. Antibiotikum-termelés A találmány szerinti BBM-1644 antibiotikumot úgy állítjuk elő, hogy az ATCC 39 144 vagy mután­sa azonosító jellemzőivel rendelkező Actinomadura sp. törzset szokványos vizes tápközegben tenyészt­jük. A tenyésztéshez használt tápközeg az Actino­mycetaceae ismert tápanyag-forrásait tartalmazza, azaz asszimilálható szén- és nitrogénforrásokat, szervetlen sókat és más ismert növekedési faktoro­kat. Nagy mennyiségű antibiotikum termelését elő­nyösen szubmerz aerob körülmények között hajt­juk végre, bár korlátozott mennyiségek előállításá­hoz felszíni tenyészetek és palackok is használha­tók. A találmányhoz más, Actinomyceteaceae csa­ládba tartozó törzsek tenyésztéséhez használt álta­lános eljárások alkalmazhatók. A táptalajnak alkalmas asszimilálható szénfor­rást kell tartalmaznia, így glicerint, L( + )-arabi­­nózt, D-xilózt, D-ribózt, D-glükózt, D-fruktózt, oldható keményítőt, D-mannitot vagy cellobiózt. Nitrogénforrásként ammónium-klorid, ammóni­­um-szulfát, karbamid, ammónium-nitrát, nátrium­nitrát és hasonlók használhatók vagy egyedül, vagy szerves nitrogénforrásokkal, mint peptonnal, hús­kivonattal, élesztőkivonattal, kukoricalekvárral, szójababporral, gyapotmagliszttel és hasonlókkal együtt. Szükség esetén szervetlen tápsók is alkal­mazhatók nátrium-, kálium-, kalcium-, ammoni­um-, foszfát-, szulfát-, klorid-, bromid-, karbonát-, cink-, magnézium-, mangán-, kobalt-, vasforrás­ként. A BBM-1644 antibiotikum termelése az organiz­mus kielégítő növekedését elősegítő bármely hő­mérsékleten végrehajtható, például 20-37 °C-on, és általában mintegy 27-32 °C hőmérsékleten alkal­mazunk. Optimális termelést rázatott lombikok­ban kapunk 6-7 napi inkubálás után. Ha a fermen­tálást kádakban kell végrehajtani, valamely tápfo­lyadékban célszerűen vegetativ inokulumot állí­tunk elő oly módon, hogy a tenyészfolyadékot be­oltjuk az organizmus ferde agaron nőtt tenyészeté­vel vagy liofilezett tenyészetével. Az így kapott ak­tív inokulumot fertőzésmentes körülmények között átvisszük a fermentáló tartály tápközegébe. Az an­tibiotikum képződést papírkorong-agardiffúziós próbával követjük, teszt-organizmusként Bacillus subtilis M45-öt használva [rec mutáns; Mutation Res. 16, 165-174(1972)]. Izolálás és tisztítás Amikor a fermentáció befejeződött és szűréssel vagy centrifugálással a szilárd részt eltávolítottuk, a BBM-1644 főként a fermentlé folyékony részé­ben van jelen. így az összegyűjtött fermentlé centri­fugálással micélium-üledékre és tápfolyadék-felül­­úszóra választható szét. A szűrletet azután kon­centráljuk és csapvizzel szemben félig-áteresztő hártya, mint cellofáncső segítségével dializáljuk a hártyán átmenő szennyezések eltávolítása céljából. A cső belsejében visszatartott, BBM-1644-et tartal­mazó oldatot (az oldhatatlan anyagok eltávolítása után) azután kisózó reagenssel, mint ammónium-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 30 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom