192142. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 2-(2-imidazolin-2-il)-piridin-származékokat és -kinolin-származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a vegyületek előállítására

1 2 ul tionfl-kloriddal vagy tionil-bromiddal reagáltatjuk szerves oldószer, például toluol, xilol, benzol elegyé­­ben, magas hőmérsékleten, azaz 80 és 150 ®C között és így a (XXII) általános képletű savnak megfelelő (XXIII) általános képletű savhalogenidet kapjuk, melyet ammónia feleslegével kezelünk és így a (TV) általános képletű dihidro-dioxo-pirrolo-piridin-acet­­amid keletkezik. A reakciót előnyösen aprotikus oldószer jelenlétében végezzük. A (IV) általános képletű acetamidot iners szer­ves oldószerben, például toluolban vagy silóiban 1,8-diazabidkJo[5,4,0]undec-7-énnel reagáltatjuk ma­gasabb hőmérsékleten, mintegy 80 és 125 °C között és így a (III) általános képletű imidazo-pirrolo-piri­­din-diont kapjuk, melyet morfolinnal vagy megfelelő NHjRg általános képletű aminnal melegíthetünk és ekkor a 2-(2 Imi da zolin-241)-nikotinamidot kapjuk. A fenti reakciókat a 20. reakciósémával szemléltet­jük. Egy másik általános módszer szerint az (I) általá­nos képletű 2-(2-imidazolin-2-il)-piridinsavakat és ész­tereket előállíthatjuk úgy is, hogy (XIV) általános képletű 2-karboalkoxi-nikotinoil-kloridot előnyösen metil-észter formájában és előnyösen a lúdroklorid­­sóját a (XIII) általános képletű aminokarbox-amid­­dal reagáltatjuk. A reakció során (XV) általános kép­letű karbamoil-pikolinát keletkezik és a reakciót elő­nyösen iners gáz atmoszférájában, például nitrogén­atmoszférában hajtjuk végre. A reakcióelegy hőmér­sékletét általában 30 °C alatt tartjuk a reakció idő­tartama alatt. Az így kapott (XV) általános képletű karbamoil­­-pikolinátot iners aprotikus oldószerben, például xi­­lolban vagy toluolban diszpergálhatjuk és 50 130 *C-ra melegíthetjük 1,5-diazabiciklo-[5,4,0]undec-5- -énnel. A reakció a (III) és (Illa) általános képletű ve­­gyületek elegyét adja és az imidazo-pirrolo-piridin­­-dion izomereket elválasztás nélkül alkalmazhatjuk a következő reakcióban, melynek során a reakdóele­­gyet alkálifém-alkoxiddal kezelhetjük alkohol jelen­létében és így imidazolinil-nikotinát és imidazolinil­­-pikolinát elegyét kapjuk. A kívánt (Ib) általános kép­letű nikotinátot elválaszthatjuk a pikolináttól oly­módon, hogy a reakdóelegyet előnyösen jégecettel semlegesítjük és a semlegesített oldatot bepároljuk, majd a kapott maradékot szilikagélen éterben kro­­matograf áljuk. Az iirddazolinil-nikotinét észtereket könnyen át­alakíthatjuk a megfelelő savakká vagy savaddíciós sók­ká a fenti módszerekkel. Az imidazolinil-nikotinsava­kat megfelelő alkálifém, ammónium- vagy szerves ammóniumsókká is alakíthatjuk a már megadott módszerekkel. A (I) általános képletű savak és észterek fenti elő­állítási módját a 21. reakdóséma szemlélteti. A (II) általános képletű 2-(24midazolin-241)-kino­­lin-származékok közül számos származékot előnyö­sen előállíthatunk az (I) általános képletű 2-^Imida­zoline 41 )-piridin-származékok előállítására alkalmas fenti módszerekkel. így például a (XXXVI) általános képletű 2-(24midazolin-241)-kinolin-karboxilát-észte­reket, ahol R3 jelentése hidrogénatomtól vagy sókép­ző kationtól eltérő és Rj, R2, X, L, M, Q és R7 jelen­tése a fenti, úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (XXXVII) általános képletű diont megfelelő alkohol­lal és alkálifém-alkoxiddal reagáltatunk 20 és 50 ®C közötti hőmérsékleten. Ezekben a reakdókban, ha­sonlóképpen az (I) általános képletű píridinszármazé­­kok előállításához, az alkohol reagensként és oldó­szerként egyaránt szolgálhat. Ilyen esetben egy má­sodlagos oldószer alkalmazása nem szükséges, kívánt esetben azonban használható. Ha egy másodlagos oldószert használunk, akkor előnyös aprotikus oldó­szerek, például tetrahidrofurán vagy dioxán alkalma­zása. A reakdót a 22. reakcióvázlat szemlélteti, ahol M jelentése alkálifém, X jelentése hidrogén- vagy ha­logénatom, hidroxil- vagy metilcsoport, azzal a meg­kötéssel, hogyha L, M, Q vagy R7 szubsztituensek közül az egyik más mint hidrogénatom, halogénatom, 1-6 szénatomos alkil- vagy 1—4 szénatomos alkoxi^ csoport, akkor X jelentése hidrogénatom; L, M, Q és R7 jelentése hidrogénatom, halogénatom, 1-4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi-, 3-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos alkil - -szulfonil-, 1-4 szénatomos halogén-alkil-, nitro-, dano-, fenil-, fenoxi-, amino-, 1-4 szénatomos alkil-amino-, di-(l -4 szénatomos)-alkil-amino­­csoport, azzal a megkötéssel, hogy L, M, Q vagy R7 közül csak az egyik jelenthet más szubsztituenst, mint hidrogénatom, halogénatom, 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxi-csoport és Rj Rj és R3 jelentése a fenti. A (XXXVI) általános képletű 2-(2-imidazoIin­­-241)-kinolin-karboxilát-észtereket előállíthatjuk a (XlöíVIlI) általános képletű dioxo-pirrolo-kinolín­­•acetamidból is, ahol R,, R2, X, L, M, Q és R7 jelentése a fenti, olymódon, hogy utóbbi vegyületet erős bázissal, például 1,5-diazahidklo[5,4,0]undec-5- -én (DBU) segítségével inert szerves oldószer, például xilol vagy toluol jelenlétében dklizáljuk és így a nyers (XXXVII) általános képletű imidazo-pirrolo­­-kinolindiont kapjuk. A reakdóelegyet 100-150 °C-ra felmelegítjük és a vizet Dean-Stark vízelválasz­­tóval távolítjuk el a reakdóelegyből. Ezután a reak­­cióelegyhez legalább egy mólekvivalens R3OH (V) általános képletű alkoholt adunk, ahol R3 jelentése a fenti, kivéve a hidrogénatomot és a sóképző katio­nokat, majd az így kapott reakdóelegyet visszafo­lyató hőmérsékletig 100-150 °C-on melegítjük. (XXXVI) általános képletű észtert kapunk. A reak­dót lásd a 23. reakcióvázlatban, álról Rj ,R2,R3,X, L, M, Q és R7 jelentése a fenti. A (XXXVI) általános képletű 2-(24midazolin-241)­­-ldnolin-karboxilát-észtereket előállíthatjuk valamely (XXXIX) általános, képletű karbamoíl-kinolin-karb­­oxilát-észter foszfor-pentakloriddal 60 és 100 °C kö­zötti hőmérsékleten történő dklizálásával is. A reak­dót általában iners szerves oldószer, például toluol vagy benzol jelenlétében végezzük és a reakdó ered­ményeképpen (XXXVI) általános képletű 2-(24mi­­dazolin-241)4dnolin-karboxilát-észter hidroklorid só­ját kapjuk. Az így kapott hidrogén-halogenid sót bá­zissal, például nátrium- vagy kálium-karbonáttal ke­zelve valamely (XXXVI) általános képletű 2-(24mida­­zolin-241)-kinolin-karboxilát-észtert kapunk. A fenti reakdóban használt karbamoil-kinalin-karboxilát­­-észtert a (XXXIX) képlet szemlélteti, ahol a képlet­ben R3 jelentése a fenti, kivéve a hidrogénatomot vagy sóképző kationt és R!, Ra , X, L, M, Q és R7 jelentése a fenti. A (XXXVI) általános képletű 2-(24midazolin-241)­­-kinolin-karboxilát-észtereket előállíthatjuk a 192.142 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom