192135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított fizikai-kémiai és fényképészeti tulajdonságokkal rendelkező fényérzékeny ezüsthalogenid emulzió előállítására ionos csoportokkal szubsztituált vízoldható ciklodextrin-polimerek alkalmazásával

1

2

192.135

III. táblázat

Anyag

Adagolás

g/kg

Kezelés Srej

Do

^max

Fedőképesség

1. sz. vegyidet

7,5

F

2,40

100

0,25

4,00

0,75

I

2,31

102

0,26

3,95

0,73

(A) polimer

10,0

F

2,33

98

0,38

3,95,

0,50

I

2,21

100

0,40

3,96

0,46

(B) polimer

10,0

F

Nem érté-0,56

3,50

0,34

I

kelhető

0,70

3,60

0,26

(C) polimer

10,0

F

1,86

70

0,46

3,60

0,43

I

1,59

75

0,57

3,62

0,40

(D) polimer

10,0

F

2,10

56

0,23

3,80

0,45

I

1,91

43

0,23

3,85

0,43

Nincs adalék

F

1,92

85

0,25

3,90

0,28

I

1,60

80

0,30

3,83

0,20

(A) = poli-(N-metilol-rnetakrilamid-éter) (M=3Û000), (B)= poli(N-metakriloil- pirrolidon) (M=26000), (C) = poli-itakonsav-monometil-amid (M=34000), (D) = poli(vinil-pirrolidon) (M=24000).

25

30

Az adatokból kitűnik, hogy az 1. számú vegyidet adja a legjobb eredményeket. Bár az (A) polimer fotográfiai jellemzői, a fátyol magasabb értéke mellett, megközelítik az előbbivel kapott mutatókat, az utóbbi vegyülettel nagyobb adagolással is kisebb fedőképességet kaptunk. A (B), (C) és (D) szintetikus polimerek lényegesen kisebb fedőképességet, a rosszabb fotográfiai mutatókat adnak az 1. számú vegyületnél.

4. példa

500 g Ag/Cl, Br emulziót, amelyben a kloridtartalom 55 mól%, ezüsttartalma 15 g/kg, zselatintartalma 42 g/kg, halogenid feleslege 50 mól%, átlagos kristálymérete d = 0,210 pm, ellátjuk a szokásos adalékokkal (1 mól ezüst-halogenidre számítva 85 ml 0,05%-os színezék-II,’80 ml 50%-os glicerin, 40 ml 4%-os szaponin, 20 ml 5%-os formalin, 30 ml 1%-os MBT), majd növekvő mennyiségben 10%-os oldatban hozzáadjuk az 1. számú vegyületet, illetve akrilát-latexet (a

PRIMALB, Rohn and Haas részecskék átlagos átmérője 0,25 fűn).

A fotográfiai vizsgálatokat úgy végezzük el, mint 35 az 1. példában, itt azonban a képtónus jellemzésére a

EK = 400

K = —---------Dx=700

színhányadost is meghatározzuk olymódon, hogy a D = 1,0 ± 0,03 optikai denzitású mezőnek felvesszük a reflexiós spektrumát, és a A = 400 ill. 700 nm-nél mért denzitások hányadosát képezzük. K = 1,2-1,3 esetén zöldes-barna, barna a tónus, a hányados csökkenésével a szürke irányába tolódik el, míg ha K =1,0CT semleges tónust kapunk.

Az eredményeket a IV. táblázat szemlélteti.

40

45

7