192115. lajstromszámú szabadalom • Vályús gőzmángorló

1 192.115 2 A találmány lárgya vályús gőzmángorló legalább egy, perforált palástit ntángorlóliengerrel, ezt köpenye mentén részben körülvevő, fűtött mángorlóváJyúval és oldalállvánnyal ellátott mángorlóegységgel, a mán­?orlóhenger belsejéből levegőt elszívó ventillátorral, riss levegőt bevezető készülékkel, valamint egyik lég­áramból a másikba hőt átvivő készülékkel. Az ilyen gőzmángorló nedves textilipari termékek szárítására és simítására szolgál. A vályús gőzmángorlók esetében szokásos dolog az, hogy a munkazónákban a mángorlóhengerek és a mángorlóvályúk között keletkező vízgőz-levegő keve­réket elszívják. Ebből a célból a legtöbb mángorlóhen­gernek perforált köpeny felülete és üreges csapágyten­gelye van, ami utóbbin át csatlakozik az elszívó ké­szülék. Ilyen berendezést ír le a 131 918. sz. NDK szabadalmi leírás. Ebben az elszívott levegőben tekintélyes mennyisé­gű és felhasználatlanul maradt hőenergia van, amit a fűtőrendszernek folyamatosan pótolnia kell a gőzmán­gorló számára. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölése céljából vált ismertté az a vályús gőzmángorló, amely eseté­ben ennek a hulladék hőmennyiségnek legalább egy részét hasznosítják. A 468 074. sz. DD-PS által is­mertetett mángorló esetében a mángorlóhengerre csatlakoztatott elszívóvezeték ventillátoron át hőát­vivő egyik járatához vezet, ami alkalmas arra, hogy egy légáram hőjét másik légáramnak adja át. Ebből a célból a hőátvivőnek második járata is van, ame­lyen keresztül további ventillátor útján a gőzmángor­ló köpenyén kívülről szívott friss levegőt kényszerítik át. Az ilyen módon előmelegített friss levegőt két lá­dához vezetik, amik a mángorlóvályú előtt, illetve után vannak elrendezve és szitaszerűen áttört helyek­kel rendelkeznek a friss levegő kilépése számára. A friss levegő ezen ládák körzetében leadja a hőmennyi­ségét az előtte elhaladó textíliának és ilyen módon azt elő-, illetve után szárítja. Hátrányos ebben a megoldásban az, hogy a hőátvi­vőt a mángorlótól különválasztva és attól nagyobb tá­volságra kell elrendezni. Ezzel vagy nagy hővesztesé­gek lépnek fel az elszívott levegőnek a mángorlóhen­gertől a hőátvivőhöz való szállítása közben, vagy túl nagy költséget okoz a megfelelő vezetékek hőszigete­lése miatt. Ehhez járul természetesen a nagy helyigény és a magas építési költség. A meleg levegő a szárítan­dó textíliával való érintkezés után a mángorló környe­zetébe áramlik ki és az el nem fogadhatóan nagy ter­helést jelent a kezelőszemélyzet számára. Ráadásul ilyen módon a rendszer még mindig igen nagy hő­mennyiséget veszít, amit a friss levegő visz magával. A 2 814 618 sz. DE-PS olyan vasalógépet ismertet amely esetében a hőátvivővel a mángorlóhengerektől származó elszívott levegővel és a mángorlóvályúk fű­tésekor keletkező kondenzátummal előmelegített friss levegőt közvetlenül hengerből és vályúból álló egység (mángorlóegység) közelében vezetik a mángor­lótérbe. Ennek a vasalógépnek azonban szintén meg van az a hátránya, hogy a hőátvivőt a mángorlón kí­vül kell elhelyezni, ami a fent említett összes hátrány­nyal együtt jár. Ezen túlmenően a vályús gőzmángorlók esetében szokásos az is, hogy szükség esetén a mángorló telje­sítményét viszonylag kis költséggel úgy növeljék, hogy újabb.mángorlóegységeket szerelnek hozzá. Ez a 2 814 618 számú DE-PS szerinti megoldás esetében nem lehetséges. Jelen megoldás tulajdonosánál is régóta folynak a forróvályús gőzmángorlók továbbfejlesztését célzó munkálatok. Az egyik ilyen továbbfejlesztésünk első­sorban a hőveszteség csökkentésére és a forróvályús mángorló közelében tartózkodó igénybevételének csökkentésére irányult. Itt is megoldatlan azonban a kellő mértékű hőhasznosítás, a berendezés helyigé­nyek csökkentése,illetve a bővítés lehetősége. A találmánnyal megoldandó feladat az ismert meg­oldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan vá­lyús gőzmángorló kialakítása, amely lehetővé teszi az elszívott levegőben lévő hőmennyiség jobb hasznosí­tását, a gőzmángorló helyigényének csökkentését, eh­hez a hővisszanyerő rendszernek a mángorló belsejé­ben történő elhelyezését, továbbá a meglévő berende­zések bővítését, továbbépítését. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a vályús gőzmángorló minden mángorló egységéhez van hőátvivő rendelve, amelynek áramlási tere egyrészt a mángorlóegység mángorlóhengeiének szívónyílásával, másrészt távozó levegőt gyűjtő csatornán át az elszívó ventillátorral van összekötve, másik áramlási tere pe­dig levegőbevezető készülékkel van összekötve és a friss levegőt átvezető csatornaként van kialakítva, mi­­mellett a levegőbevezető készülék a mángorlótérben elhelyezett kifújó készülékhez van csatlakoztatva. A találmány értelmében célszerű, ha minden mán­gorlóegységnek külön szabályozója van az elszívott le­vegő mennyisége számára. Célszerű továbbá, ha a ki­fújó készülék a mángorlótér első harmadában van. Ezt a készüléket a gőzmángorló vályúhídja fölött is elrendezhetjük. Kivitelezhetjük önmagában ismert fúvókaládaként is. További célszerű kiviteli alak, amelyben a friss le­vegőt bevezető csatorna szívónyílása szintén a gőz­mángorló külső köpenyén belül van elrendezve. Ezt a szívónyílást szűrővel láthatjuk el. Célszerű végezetül az a kiviteli alak, amelyben az elszívó készülék elszívó ventillátora térben a friss le­vegőt bevezető csatorna szívónyílása és a vályús gőz­mángorló külső falában kialakított környezeti levegő belépőnyílás között van elrendezve. A találmány további részletéit kiviteli példák kap­csán a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti vályús gőzmángorló egyik célszerű kiviteli alakjának hosszmetszete, méghozzá a 2. ábra I—I vonala mentén, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett metszet részlete. A vályús gőzmángorló, amilyenre a találmány is vonatkozik, lényegéten két (1) oidalállvánnyal, leg­alább egy (2) mángorlóhengerrel, amely az (1) oldal­állványokban van elfordíthatóan ágyazva és legalább egy (3) mángorlóvályúval van ellátva. A (2) mángor­lóhengert 120 és 180° közötti szög alatt köpenye mentén körülveszi a (3) mángorlóvályú. Ismeretesek olyan gőzmángorlók is, amelyekben mindegyik (2) mángorlóhengerhez két ilyen (3) mángorlóvályú van rendelve. A szóbanforgó példában a (2) mángorlóhenger, a (3) mángorlóvályú és a gépállvány hozzájuk rendelt részlete az (1) oldalállványok, továbbá a most nem ábrázolt meghajtás (4) mángorlóegységet alkot. Az 1. ábrán látható több vályús gőz mángorlóban egymás után három (4) mángorlóegység van. A (3) mángorló­­vályúkat (5) vályúhídak kötik össze. Az 1. ábra met­szetén ugyan a (2) mángorlóhengerek, a (3) mángorió-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom