192085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör vagy habszerkezetű, lapszerű, többrétegű pvc burkolóanyagok előállítására
1 192.085 2 A találmány tárgya eljárás javított méretál landóságú, tömör vagy habszerkezetű, többrétegű PVC burkolóanyag-lapok előállítására. Tömör vagy habszerkezetű, lapszerű, vázanyagot 5 tartalmazó PVC burkolóanyagok előállítására számos eljárás ismert. A legáltalánosabban alkalmazott eljárás szerint a PVC alapanyagot kalanderes (olvasztóhengeres) eljárással dolgozzák fel lapszerű testekké. Ebben az eljárásban a burkolóanyagok egyes rétegeit külön-külön 10 gyártási műveletben alakítják ki. A burkolóanyagok lineáris méretváltozását nagymértékben csökkentő vázanyagot impregnálják és az egyes rétegeket termoplasztikus kasirozási eljárással egyesítik egymással, illetve az előzetesen impregnált vázanyaggal. Habszerkeztű burkolóanyagok előállítása esetén az egymással 15 egyesített rétegekből álló félgyártmányt hőkezelésnek vetik alá. Kívánt esetben a burkolóanyag arra kijelölt rétegét — rendszerint a felső réteget — mintázó felületkezelésnek is alávetik. Ilyen eljárást ismertet a 74 035. számú európai közzétételi irat. Egy másik ismert és széles körben alkalmazott eljárás szerint a lapszerű PVC burkolóanyagokat kenési technikával alakítják ki. A burkolóanyag lineáris méretváltozását nagymértékben csökkentő vázanyagot ebben az esetben is impregnálják. Az impregnált vázanyagon kenési eljárással, ismert összetételű plasztí- 25 szolokból kiindulva alakítják ki a burkolóanyag rétegeit. Minden egyes réteg kialakítása külön gyártási műveletet igényel. Kívánt esetben a burkolóanyag arra kijelölt rétegét mintázó felületkezelésnek vetik alá ésI vagy kívánt esetben — habszerkezetü termékek gyár- 30 tása esetén — a félgyártmányt hőkezeléssel habosítják. Ilyen eljárást ír le az 1635 726. számú, NSZK-beli közrebocsájtási irat. Mindkét eljárásmód közös jellemzője, hogy megfelelő minőségű termék előállítása érdekében a vázanyagot feltétlenül impregnálni kell. Az impregnálás külön 35 műveleti lépést igényel. A vázanyag — ami rendszerint kb. 20% kötőanyagot tartalmazó üvegvlies - impregnálásának elhagyása súlyos következményekkel jár. Ha a kalenderes technika során elhagyják a vázanyag ímpregnálását, az üvegvlies elemi szálainak felületén adszorbeálódott levegő nem távozik el az üvegvlies és a műanyagfilm egyesítésekor (azaz a termokasirozás során), hanem a műanyag filmek között bezárva marad. Ezek a gázzárványok a féltermék hőkezelése során a hő hatására kitágulnak, hólyagokat képeznek, amelyek részben a termék külső megjelenését teszik elfő- 45 gadhatatlanná, másrészt pedig az egyes rétegek közötti tapadóerőt az előírt érték alá csökkentik. Ezek a hibák csak az üvegvlies impregnálásával — azaz a levegőzárványok előzetes kiszorításával, az elemi szálak közötti tér műanyagfilmmel való kitöltésével — küszöbölhetők ki, ami külön gyártási műveletet és apeciális 50 impregnálószerek felhasználását igényli. Kenési eljárás esetén az impregnálási művelet elhagyása hasonlóan súlyos hátrányokhoz vezet. Ha a filmképzésre szolgáló PVC plasztiszolok látszólagos viszkozitását a kívánatosnál nagyobb értékre növeljük, a levegő zárván y ok az üvegvliesben maradnak, a plaszti- 55 szol ugyanis nem tud behatolni az elemi szálak közé és azonos helyzet alakul ki, mint a fent ismertetett kalanderezési eljárásnál. A plasztiszol viszkozitásának csökkentésével ugyan elérhető, hogy a plasztiszol az elemi szálak közötti teret tökéletesen kitöltse, de ekkor a plasztiszol át is hatol az üvegvliesen és így az el- ou járást kivitelezhetetlenné teszi. A vázanyag előzetes, külön műveletben végzett impregnálása tehát ebben az esetben Is elkerülhetetlenül szükséges. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozását, amelynek során a vázanyag előzetes impregnálása elhagyható és az impregnálatlan vázanyag felhasználásával kifogástalan minőségű, továbbá lineárisan méretállandóbb temrék állítható elő. Kísérleteink során megállapítottuk, hogy ezt acélt a kalanderezési (olvasztóhengeres) és kenési filmképző eljárások kombinálásával maradéktalanul elérhetjük úgy, hogy az impregnálatlan vázanyag egyik oldalán kalanderezéssel, másik oldalán pedig kenéssel alakítunk ki PVC-alapú filmet. A találmány tárgya tehát eljárás PVC-alapú, vázanyagot is tartalmazó, többrétegű lapszerű burkolóanyagok előállítása. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy 50— 150 m.g ömledékviszkozitású, 57-68 közötti K-értékü szuszpenziós PVC-t és ismert adalékanyagokat tartalmazó porkeverékokből olvasztóhengeres eljárással filmet képzőnk és a képződött filmet a lapkézéssel egyidejűleg bekasirozzuk az impregnálatlan vázanyagba, majd a vázanyag másik oldalára 7000—12 000 mPa.s viszkozitású, 67—74 közötti K-értékű emulziós PVC-t és ismert adalékanyagokat tartalmazó plasztiszolból kenéssel filmet képzőnk és kívánt esetben a kialakított rétegeket többszörözzük, majd az így nyert terméket 170—200 C°-on zselizáljuk és adott esetben ezzel egyidejűleg hafcosítjuk. A találmány szerinti eljárás első lépésben tehát kalanderezési technikával PVC filmet képezünk a késztermék részét képező vázanyagon. A filmképzéshez felhasznált szuszpenziós PVC-t tartalmazó száraz porkeverék összetételét úgy választjuk meg, hogy annak ömledék viszkozitása viszonylag alacsony érték legyen és az ömledék részletesen be tudjon hatolni a vázanyag száiközi tereibe. A száraz porkeverék például — szuszpenziós polimerizációval előállított PVC-t vagy PVC-kopolimert, — feldolgozási segédanyagként ható polimert vagy kopolimert, — lágy PVC-termékek előállítására alkalmas lágyítót és — a tömör és habszerkezetű PVC testek előállításában szokásosan felhasznált adalék- és/vagy segédanyagokat (így hőstabilizátorokat, fénystabilizátorokat, töltőanyagokat, habosítószereket, aktivátorokat, pigmenteket, stb.) tartalmazhat. A kompozíció adott esetben 5—20 tömeg% emulziós PVC-t is tartalmazhat. A keverékben lévő szuszpenziós PVC ömledék viszkozitása 50—150 m.çi. Az ömledék viszkozitási értéket Brabender plasztométeren mérjük 160 C°-on. Amennyiben mintázott felületű végterméket kívánunk előállítani, a vázanyagra kalanderezéssel felvitt PVC réteget ismert módon mintázó felületkezelésnek vethetjük alá. Ezután a vázanyag hátoldalára — tehát a kalanderezéssel felvitt réteggel ellentétes oldalra — emulziós PVC-t tartalmazó plasztiszolból direkt kenési eljárással újabb PVC rérege í viszünk fel. Ebben az eljárásban már olyan kis látszólagos viszkozitású plasztiszolokat is felhasználhatunk, amelyek képesek az üvegvlies elemi szálai közötti üregek kitöltésére, de egyébként áthatolnának az üvegvliesen. Célszerűen a plasztiszol 2
