192058. lajstromszámú szabadalom • Berendezés termésveszteségek meghatározására
1 192.058 2 A találmány tárgya berendezés termésveszteségek meghatározására, amely főleg az aratás-cséplés során keletkező szalmarázási és tisztítási szemveszteségek meghatározására alkalmas. A korszerű mezőgazdaságban a gabonafélék és a szemeskukorica betakarítását kombájnokkal' végzik. Ezzel kapcsolatosan komoly erőfeszítéseket tesznek a veszteségek elkerülése érdekében. Ezek az erőfeszítések elsősorban a veszteségek összetevőinek felügyeletére irányulnak. Legsúlyosabbak a szalmarázáskor és tisztításkor keletkező veszteségek, hiszen a vágási és cséplési veszteségek ma már megfelelő módszerekkel és eszközökkel lényegében behatárolhatók. A szalmarázási és tisztítási veszteségek azonban a kombájn maximális teljesítményű üzemeltetéséhez közeledve progresszív módon emelkednek. A kombájn nem teljes kiterhelése esetén teljesítménye csökken, fajlagos üzemanyagfogyasztása viszont növekszik. A fentiek figyelembevételével kialakított, szalmarázási és tisztítási veszteségek ellenőrzésére szolgáló berendezések ismertek. A 35 15 144 sz. USA-beli szabadalmi leírásban és a 15 82 656 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban például olyan, lényegében hasonló megoldásokat ismertetnek, ahol a berendezés mérőegységei a terményáram áthaladási útvonalán, különösen a szalmakivezetés és a pelyvakidobás körzetében vannak elrendezve. A mérőegységek működésének elvi alapja általában a szemek ütközési energiájának elektromos impulzusokká történő átalakítása. Az impulzusok tehát információt hordoznak a szalmarázás, illetve tisztítás következtében a kombájnt elhagyó szemek számáról, vagyis a termésveszteségről. Az impulzusok megfelelően felerősítve digitális, vagy analóg formában kijelzőre jutnak. Ez a berendezés arra alkalmas, hogy a kombájn vezetőjét a veszteségek nagyságának változásairól tájékoztassa. A területegységre, illetve terméshozamra viszonyított veszteségek meghatározására a berendezés munkaterületenkénti kalibrálása szükséges. Ehhez a szalmakivezetés és a pelyvakidobás alatt ellenőrzőserpenyőket és mérő-kereteket rendeznek el, amelyek a kihúlló szemeket felfogják, megszámolják. Dymódon a területegységenkénti veszteség kiszámítható. A fenti berendezés lényeges hiányossága, hogy a kalibrálási eljárás igen költséges, és biztos összehasonlítási értékek érdekében több szúrópróbát követel. Különösen a kombájn nagy sebességű üzemeltetése esetén az ellenőrzőserpenyők kiszerelése rendkívül nehéz. Nagyobb szántóföldeken a nagy távolságok miatt összehasonlítási értékek nyerése különösen problematikus, aminek következtében információs hézagok keletkeznek. Ráadásul, abban az esetben, amikor az összehasonlítási érték az előre mégadott veszteségértéktől jelentősen eltér, többszöri kalibrálás szükséges. További hiányosság, hogy a szemek eltérő nagysága és tömege a kalibráláskor csak korlátozott mértékben vehető figyelembe. Ismertek továbbá olyan tennésveszteség-ellenőrző berendezése, amelyek a kombájn által megtett út mérésével és konstans működési szélesség feltételezésével képesek meghatározni a munkaterületet. A veszteségeket területnagyságra viszonyított mennyiségekben jelzik ki. Dyen berendezéseket ismertetnek a 3 935 866 sz. és a 4 000 398 sz. USA-beli szabadalmi leírásokban. Ezen megoldások leglényegesebb hiányossága, hogy az általuk nyert veszteségi mutatók nem konkrét számszerű értékek, hanem'csak a veszteségek relatív változásait mutatják, így a veszteségek kvantitfv meghatározásában külön kalibrálási eljárásra van szükség. Ehhez azonban ugyancsak próbaműveletekre és utólagos számításokra van szükség, ami viszont tekintélyes többletköltségeket von maga után. A 174 723 sz. magyar szabadalmi leírás olyan berendezésről ad kitanjtást, amelynek segítségével egyrészt a tisztítási és szalmarázási veszteségek, másrészt a t>etakarított szemmennyiség önamgában ismert módon határozható meg. A mért értékekből számítógép a termésveszteség és a betakarított szemmenynyiség hányadosát képezi, amely hányadost a berendezés kijelzi. A megoldás tehát elvileg a tényleges veszteség azonnali meghatározását tenné lehetővé, hiányossága azonba, hogy - a tapasztalatok szerint - a gyakorlatban ilyen formában nem megvalósítható, mivel a szemmennyiség mérésére megfelelő módszer nem áll rendelkezésre. A találmánnyal célunk olyan, termésveszteségek meghatározására szolgáló berendezés megvalósítása, amelynek alkalmazása a költségráfordítást csökkenti, és a kombájn vezetője számára azonnal kiértékelhető mérési adatokat biztosít. A megoldandó feladat tehát olyen berendezés kifejlesztése, amely külön kalibrálás nélkül, az aratási-cséplési jellemzők és a terményfajták jellemzőit figyelembe véve területegységre, illetve terméshozamra vonatkoztatott termésveszteségi értékeket - szalmázási, illetve tisztítási veszteségeket - tud kijelezni. A kitűzött feladatot azáltal oldottuk meg, hogy terniésvesztetések meghatározására szolgáló berendezésben, amelynek számítógépegységre és a számítógépegységgel számítócsatomákon keresztül összekapcsolt kijelzőegységgel van összekötve, a számítóegységhez a találmány szerinti tárolókat, illetve ROM-memóriát kapcsoltunk, amelyekben terményfajtára, műveleti szélességre, ezermagtömegre és területegységenkénti terméshozamra vonatkozó konstans értékek vannak tárolva, és amelyekhez kezelőegységeket csatlakoztatunk. Az aratás-cséplés során szalmarázáskor és tisztításkor keletkező termésveszteségeket ismert módon mérőegységek fogják fel. A kombájn által megtett út például közelítő-iniciátor által mérhető. A mérőegységek által előállított elektromos impulzusokat a számítócsatomákon keresztül közvetlenül a számítóegységre adjuk A mérési körülményekre vonatkozó konstans értékeket a kezelőegységeken keresztül ugyancsak a számítóegységbe tápláljuk. Ezek a konstans értékek az ezermagtömegre, a terményfajtára, a területegységenkénti terméshozamra, valamint a kombájn sorszámok és sortávolságok által meghatározott műveleti szélességére vonatkoznak. A fenti bemenő adatok alapján a számítóegység szigorú számítási előírások szerinti számítja ki a területegységre, illetve e terméshozamra vonatkozó termésveszteséget, amely aztán analóg, vagy digitális kijelzésre kerül. A találmány szerinti berendezés célszerűen valósítható meg úgy, hogy léptetőtároló bemenetéire a számítócsatomákon keresztül a szalmarázási és tisztítási veszteségek mérőegységeit, valamint az útinérő-egységet, a tárolókon keresztül pedig a terményfajtára, műveleti szélességre, ezermagtömegre, valamint a területegységenkénti terméshozamra vonatkozó konstans értékek beírására szolgáló kezelőegységeket párhuzamosan kapcsoljuk. A léptetőtároló kimenete 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
