192029. lajstromszámú szabadalom • Függőleges rengelyű forgó művelőelemekkel rendelkező borona
1 192.029 2 A találmány függőleges tengelyű aktív művelőelemekkel rendelkező forgóborona hajtásláncára vonatkozik, amely a vontató traktor nyomatékleadó tengelyéről meghajtott főhajtóművel és ehhez két oldalt csatlakozó kúpkerekes hajtóművekkel rendelkezik, és az ilyen felépítésű forgóborona, mint magágyelőkészítő gép magasszintű mezőgazdasági talajművelésre alkalmas kis energiafelhasználás mellett. A mezőgazdaságban alkalmazásra kerülő forgóboronák különböző talajviszonyok mellett is kifogástalan talajelőkészítést biztosítanak. Egyetlen menetben képesek olyan munkára, amelyet hagyományos eszközökkel csak többszöri ismétléssel lehet elérni, vagy megközelíteni. A talaj vetés előtti mind tökéletesebb megmunkálására kialakított gépek közül a forgóboronák tudják a legtökéletesebb magágyat kialakítani. A forgoboronák számos típusa vált ismertté, egyes megoldások lényegesen különböznek egymástól, elsősorban a függőleges művelőelemek meghajtó mechanizmusában. A használatos forgóboronák közül a C. van der Lely N.V. Massland (Hollandia) által bejelentett P. 170.725. sz. és P. 190.163 sz. szabadalmi leírásokban szereplő szerkezetek a legismertebbek. Az egyik megoldás jellegzetessége, hogy a függőleges tengelyű művelő elemek a vontató traktor erőleadó tengelye által meghajtott főhajtóműtől kétoldalra egymással közvetlenül kapcsolódó sorba kapcsolt azonos nagyságú homlokfogaskerekek által kapják meghajtásukat. A fogaskerekek az egész gép vázát képező lemezből hajlított vályú szerű és fedéllel lezárt házban helyezkednek el. A fogaskerekek felfogására szolgáló tengelyek fenti házban gördülő csapágyazással vannak ellátva és a tengelyek alul kialakított bordázott végeire a művelő elemek nyernek felerősítést. A fenti szerkezeti kialakításnál a főhajtómű két oldalán lévő művelő elemek fogaskerekeit a saját művelő elemeik reakció nyomatékain túlmenően az utána sorba kapcsolt művelő elemek együttes nyomatéka is terheli. Gazdaságosság tekintetében ezen kivitel hátrányos, mivel a fogaskerekekkel az utánuk következő művelő elemek nyomatékigényeinek öszszegére kell méretezni, ami miatt az anyagfelhasználás és így a gép önköltsége igen magas. A másik ismert megoldásnál a traktor erőleadó tengelye által meghajtott főhajtóműtől két oldalra átmenő tengelynek tekinthető bordázott féltengelyekre felfűzött kúpfogaskerekek közvetítik a hajtást az egyes hajtóműházakban elhelyezett tányérkerekekhez, melyek csapágyazásai a művelőelemek felfogására alkalmas függőleges tengelyeket is magukba foglalják. Ezen kúpkerekes megoldánál az anyagfelhasználás már kedvezőbb, mivel a kúp- és tányékerekeket csak a saját művelőelemeik által felvett reakciónyomatékra kell mé retezni. Kúpfogaskerékhajtásokat, mint gépelemeket a mezőgazdasági gépépítésben különböző területeken alkalmaznak. Felhasználási területe egy kúpkerékhajtásnak a 160207 lajstromszámú DDR szabadalom szerinti vonóláncos kukoricaaratógép etetőszerkezetének meghajtása és egy további megoldást ismertet a 175 650 lastromszámú magyar szabadalom, ami egy soros silókukorica betakarítógép szállítócsigájának és vágószerkezetének meghajtását mutatja. Mindkét megoldás közös jellemzője, hogy a hajtófogaskerekek és hajtott fogaskerekek egy hegesztett vázkeretbe vannak csapágyazva, és a hajtófogaskerekek egy bordázott furattal rendelkeznek, amelyekhez egy közös külső bordázatú hajtótengely illeszkedik, ami a gép teljes szélességének megfelelően helyezkedik el és egy hajtótárcsán keresztül kapja a meghajtást. Az eddigiekben ismertetett homlokkerekes és kúpkerekes hajtásoknak hátrányos jellemzője, hogy a hajtásláncban alkalmazott fogaskerekek és tengelyek egycélúan csak egy olyan kialakítású vázkerethez csatlakoztathatók, amelyek közös olajtérrel rendelkeznek, továbbá hátrány, hogy egy-egy kúpkerékpár vagy csapágyazásának meghibásodása esetén teljes olajcserét kell végrehajtani, és a hajtófogaskerekek közös hajtótengelyét és hajtótárcsáját ki kell szerelni ami a mezőgazdasági viszonyok figyelembevétele mellett nehéz és költséges javítási feladatot jelent. A találmány újszerűségét és váratlan hatását olyan szerkezeti kialakítású hajtásláncával éri el, amely az aktív forgó művelőelemek meghajtását kis anyagfelhasználással, önálló hajtóművekből könnyen összeszerelhető, s ebből adódóan szükség esetén könnyen jav tható új szerkezeti elrendezéssel valósítható meg. \ találmány általános megoldása szerinti hajtásláncánál a traktor nyomatékleadó tengelyéről meghajtott főhajtóműhöz két oldalt kúpkerekes önálló hajtóművek csatlakoznak. A főhajtómű sorbakapcsolt hoinlokkerékpárral valósítja meg az áttételezési, továbbá a hajtás szétosztását az egyedi kúpkerekes hajtóművek felé. A főhajtómű homlokkerékpárjának kia akítása olyan, hogy a fogaskerékpárok egyszerűen cserélhetők, s így igény szerinti haktóműáttétel valósít! ató meg. \ találmány függőleges tengelyű forgóművelő elemekkel rendelkező borona, acéllemezekből kialakítót- vázkerettel, a traktorról meghajtott főhajtóműházzal, a főhajtóműházból két oldalra kihajtott egymást követő, ugyancsak a vázkeretre szerelt lehajtó kúpkerék hajtásházakkal az egymáshoz kapcsolódó kúf kerék hajtásházak közötti kihajtó tengelyeket önbeáüó tengelykapcsolók kötik össze, a kúp hajtásházakból függőlegesen kinyúló hajtott kúpkerekek tengelyire a művelőfejek késeikkel közvetlen vannak félszer elve. Előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy egy hajtómű nagyságot csak egy művelőelem által felvett reakciónyomaték határozza meg, ezért az anyagfelhasználás s így a gazdaságosság kedvező. Előnyként jelentkezik az is, hogy esetleges fogaskerék, vagy csapágyazás meghibásodás esetén a javításra kerülő hajtómű a többi hajtómű felfogásának megbontása nélkül szerelhető, továbbá a gépcsaládhoz tartozó bármelyik nagyságú boronatag a szükséges számú hajtómű és megfelelő hosszúságú vázkeretek felhasználásával csupán kötőelem kapcsolattal összeállítható. Univerzális felhasználhatóság tekintetében a szabadalom szerinti kivitel szintén előnyös, mivel a főhajtómű és a hozzá oldható tengelykapcsolókkal csatlakozó hajtóművek működését nem befolyásolja egyenetlen terepen sem a vázkeret rugalmas deformációja. Ezt a befeszülésmentességet az oldható tengelykapcsolók beálló képessége biztosítja. A találmány egy kiviteli alakját az 1. sz., 2.sz., és 3. sz. ábrák mutatják. Az 1. ábra a borona főhajtóművének B-B metszetét mutatja a borona hossztengelyére merőlegesen. A 2. ábra a találmány szerinti borona feliánézetét 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
