192029. lajstromszámú szabadalom • Függőleges rengelyű forgó művelőelemekkel rendelkező borona

1 192.029 2 A találmány függőleges tengelyű aktív művelő­­elemekkel rendelkező forgóborona hajtásláncára vo­natkozik, amely a vontató traktor nyomatékleadó tengelyéről meghajtott főhajtóművel és ehhez két ol­dalt csatlakozó kúpkerekes hajtóművekkel rendel­kezik, és az ilyen felépítésű forgóborona, mint mag­ágyelőkészítő gép magasszintű mezőgazdasági talaj­művelésre alkalmas kis energiafelhasználás mellett. A mezőgazdaságban alkalmazásra kerülő forgó­boronák különböző talajviszonyok mellett is kifo­gástalan talajelőkészítést biztosítanak. Egyetlen me­netben képesek olyan munkára, amelyet hagyomá­nyos eszközökkel csak többszöri ismétléssel lehet el­érni, vagy megközelíteni. A talaj vetés előtti mind tökéletesebb megmunkálására kialakított gépek közül a forgóboronák tudják a legtökéletesebb magágyat kialakítani. A forgoboronák számos típusa vált ismert­té, egyes megoldások lényegesen különböznek egy­mástól, elsősorban a függőleges művelőelemek meg­hajtó mechanizmusában. A használatos forgóboronák közül a C. van der Lely N.V. Massland (Hollandia) által bejelentett P. 170.725. sz. és P. 190.163 sz. szabadalmi leírásokban szereplő szerkezetek a legismertebbek. Az egyik megoldás jellegzetessége, hogy a függő­leges tengelyű művelő elemek a vontató traktor erő­leadó tengelye által meghajtott főhajtóműtől kétol­­dalra egymással közvetlenül kapcsolódó sorba kap­csolt azonos nagyságú homlokfogaskerekek által kap­ják meghajtásukat. A fogaskerekek az egész gép vázát képező lemezből hajlított vályú szerű és fedéllel lezárt házban helyezkednek el. A fogaskerekek felfo­gására szolgáló tengelyek fenti házban gördülő csap­ágyazással vannak ellátva és a tengelyek alul kialakí­tott bordázott végeire a művelő elemek nyernek felerősítést. A fenti szerkezeti kialakításnál a főhajtómű két oldalán lévő művelő elemek fogaskerekeit a saját művelő elemeik reakció nyomatékain túlmenően az utána sorba kapcsolt művelő elemek együttes nyo­­matéka is terheli. Gazdaságosság tekintetében ezen kivitel hátrányos, mivel a fogaskerekekkel az utánuk következő művelő elemek nyomatékigényeinek ösz­­szegére kell méretezni, ami miatt az anyagfelhasználás és így a gép önköltsége igen magas. A másik ismert megoldásnál a traktor erőleadó tengelye által meghajtott főhajtóműtől két oldalra átmenő tengelynek tekinthető bordázott féltenge­lyekre felfűzött kúpfogaskerekek közvetítik a hajtást az egyes hajtóműházakban elhelyezett tányérkerekek­hez, melyek csapágyazásai a művelőelemek felfogásá­ra alkalmas függőleges tengelyeket is magukba foglal­ják. Ezen kúpkerekes megoldánál az anyagfelhasználás már kedvezőbb, mivel a kúp- és tányékerekeket csak a saját művelőelemeik által felvett reakciónyomatékra kell mé retezni. Kúpfogaskerékhajtásokat, mint gépelemeket a me­zőgazdasági gépépítésben különböző területeken alkalmaznak. Felhasználási területe egy kúpkerékhaj­­tásnak a 160207 lajstromszámú DDR szabadalom szerinti vonóláncos kukoricaaratógép etetőszerkeze­tének meghajtása és egy további megoldást ismertet a 175 650 lastromszámú magyar szabadalom, ami egy soros silókukorica betakarítógép szállítócsigájá­nak és vágószerkezetének meghajtását mutatja. Mindkét megoldás közös jellemzője, hogy a hajtó­fogaskerekek és hajtott fogaskerekek egy hegesztett vázkeretbe vannak csapágyazva, és a hajtófogaske­rekek egy bordázott furattal rendelkeznek, amelyek­hez egy közös külső bordázatú hajtótengely illeszke­dik, ami a gép teljes szélességének megfelelően helyez­kedik el és egy hajtótárcsán keresztül kapja a meghaj­tást. Az eddigiekben ismertetett homlokkerekes és kúp­kerekes hajtásoknak hátrányos jellemzője, hogy a haj­tásláncban alkalmazott fogaskerekek és tengelyek egy­­célúan csak egy olyan kialakítású vázkerethez csat­lakoztathatók, amelyek közös olajtérrel rendelkez­nek, továbbá hátrány, hogy egy-egy kúpkerékpár vagy csapágyazásának meghibásodása esetén teljes olajcserét kell végrehajtani, és a hajtófogaskerekek közös hajtótengelyét és hajtótárcsáját ki kell szerelni ami a mezőgazdasági viszonyok figyelembevétele mellett nehéz és költséges javítási feladatot jelent. A találmány újszerűségét és váratlan hatását olyan szerkezeti kialakítású hajtásláncával éri el, amely az aktív forgó művelőelemek meghajtását kis anyagfel­használással, önálló hajtóművekből könnyen össze­szerelhető, s ebből adódóan szükség esetén könnyen jav tható új szerkezeti elrendezéssel valósítható meg. \ találmány általános megoldása szerinti hajtás­láncánál a traktor nyomatékleadó tengelyéről meghaj­tott főhajtóműhöz két oldalt kúpkerekes önálló hajtó­művek csatlakoznak. A főhajtómű sorbakapcsolt hoinlokkerékpárral valósítja meg az áttételezési, továbbá a hajtás szétosztását az egyedi kúpkerekes hajtóművek felé. A főhajtómű homlokkerékpárjának kia akítása olyan, hogy a fogaskerékpárok egyszerűen cserélhetők, s így igény szerinti haktóműáttétel való­sít! ató meg. \ találmány függőleges tengelyű forgóművelő ele­mekkel rendelkező borona, acéllemezekből kialakí­tót- vázkerettel, a traktorról meghajtott főhajtómű­­házzal, a főhajtóműházból két oldalra kihajtott egy­mást követő, ugyancsak a vázkeretre szerelt lehajtó kúpkerék hajtásházakkal az egymáshoz kapcsolódó kúf kerék hajtásházak közötti kihajtó tengelyeket ön­­beáüó tengelykapcsolók kötik össze, a kúp hajtáshá­zakból függőlegesen kinyúló hajtott kúpkerekek ten­gelyire a művelőfejek késeikkel közvetlen vannak fél­szer elve. Előnye a találmány szerinti megoldásnak, hogy egy hajtómű nagyságot csak egy művelőelem által felvett reakciónyomaték határozza meg, ezért az anyagfel­használás s így a gazdaságosság kedvező. Előnyként jelentkezik az is, hogy esetleges fogas­kerék, vagy csapágyazás meghibásodás esetén a javí­tásra kerülő hajtómű a többi hajtómű felfogásának megbontása nélkül szerelhető, továbbá a gépcsaládhoz tartozó bármelyik nagyságú boronatag a szükséges számú hajtómű és megfelelő hosszúságú vázkeretek felhasználásával csupán kötőelem kapcsolattal össze­állítható. Univerzális felhasználhatóság tekintetében a szabada­lom szerinti kivitel szintén előnyös, mivel a főhajtó­mű és a hozzá oldható tengelykapcsolókkal csatlako­zó hajtóművek működését nem befolyásolja egyenet­len terepen sem a vázkeret rugalmas deformációja. Ezt a befeszülésmentességet az oldható tengely­­kapcsolók beálló képessége biztosítja. A találmány egy kiviteli alakját az 1. sz., 2.sz., és 3. sz. ábrák mutatják. Az 1. ábra a borona főhajtóművének B-B metsze­tét mutatja a borona hossztengelyére merőlegesen. A 2. ábra a találmány szerinti borona feliánézetét 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom