191998. lajstromszámú szabadalom • Vákuumkamrás megszakító és eljárás annak előállítására
13 191998 14 ötvöző anyag mindenképpen 40% alatt marad. Jóllehet és ez az ábrán is látható, hogy a 14 számú elektróda, amely lényegében ugyanannyi ötvöző anyagot tartalmazott, átütési feszültsége még így is kisebb, mint a találmány szerinti legkisebb átütési feszültség. A 2. ábrán látható a megszakítási áram változása az ötvözés függvényében. Az ábrán szintén azokat az eredményeket mutattuk be, ahol az ötvözetben 30% Ag volt. Az ábrából egyértelműen kitűnik, hogy a találmányunk szerinti összetételben készített elektróda árammegszakitási tulajdonságai minden esetben magasan jobbak, mint az ismert elektródáké. Az is látható, hogy 130% akkor érhető el, ha az ötvözet 10-60 tömeg%-át teszi ki a Co-vázszerkezetű anyagnak. A 3. ábrán látható a működtető áram és az ötvözés egymáshoz képesti viszonya. Itt szintén az ötvözetben 30% Ag-t tartalmazó elektródákat próbáltunk ki. Az ábrából látható, hogy a maximális működtető áramra akkor van szükség, ha az ötvözet tömeg%-a 10%-nál kisebb. Az átlagos működtető áram értéke azonban 4,5 A. A 4. ábrán látható a bevitt ötvözet Ag%-ának a függvényében az átütési feszültség, a megszakító áram és a működtető áram, arra az esetre, amikor a bevitt ötvözet 30-60 tömeg%. Az ábrán látható, hogy az Ag-tartalom erősen befolyásolja az egyes tulajdonságokat. Az átütési feszültség például jelentősen romlik, ha nő az Ag-tartalom. 55 kV-nál nagyobb átütési feszültség például csak akkor érhető el, ha az Ag-tartalom 12 tömeg% vagy az alatt van. Az árammegszakitási képesség kevésbé függ az Ag-tartalomtól. Mindenesetre 130%-os teljesítményhez az Ag-tartalom 12 tömeg% kell legyen, vagy ennél kisebb. 2. példa A találmány szerinti elektródát egy az 5. ábrán látható vákuumkamrás megszakítóba helyeztük be. A vákuumcső tartalmaz 11 szigetelő hengert, amely kerámiából vagy kristályosított anyagból van kiképezve, és két egymással szemben lévő vége egy-egy 12, 12’ fémlemezzel van lezárva. A vákuumcső úgy van kiképezve, hogy benne a nyomás lxlO'5 Hgmm alatt legyen. A csőben van egy álló 10 elektróda és egy mozgó 10’ elektróda, amely mozgó 10’ elektróda mozgását a csőben a 16 harmonika biztosítja. Egy további 15 elszívócső is ki van képezve a 12 lemezen. A 15 elszivócső másik vége egy az ábrán nem szereplő vákuumszivattyúval van összekapcsolva úgy, hogy azután, hogy a levegő ki van szivattyúzva az elszivócső végét lezárják, természetesen csak akkor, ha a belső nyomás már elért egy előírt alacsony szintet. Az elektródák körül el van helyezve egy 17 árnyékoló elem, amelynek az a szerepe, hogy az elektródákról kicsapódó anyagokat, amelyek az elektróda anyagának esetleges elgőzölésekor keletkeznek, felfogja és mtígakadályozza, hogy a másik részhez eljusson. A 10 és 10’ elektródák mindegyike el van látva 13 és 14 érintkező elektródával, amelyek megfelelő 18, 18’ segédelektródákon keresztül vannak az elektródákkal összekapcsolva. A segédelektródák rézből vannak, vagy rézötvözetből. Például az 1. példánk esetében 70/40 tómeg% és Co 30/60 tómeg% (82,75 tömeg% Cu- 17 tömeg% Ag- 0,25 töineg% Bi) ötvözet van mindegyik 13 és 14 érintkező elektródához kapcsolva, valamint a 19, 19’ tartóelemekhez, amelyek rézből vannak. A 13 és 14 érintkező elektródák az 1. példában leírtakhoz hasonlóan vannak kialakítva, tehát Cu- Ag- Bi ötvözetből, amely azután Co-vázszerkezettel van telítve. A Bi tartalom 0,075-0,15 tömeg% a teljes elektróda súlyához viszonyítva. A 6. ábrán részletesen látható az elektróda összeállítása, a 7. ábrán a kiterített rajz látható. A 10 és 10’ elektródák felépítése megegyezik. A 13 és 14 érintkező elektródák a 21 és 21’ ivterelő elektródákon vannak csatlakoztatva. Az örvényáramokat elnyomó 22, és 22’ hornyok vannak a 21, 21’ ívterelő elektródákban kialakítva, kényszerítve az áramot a 7. ábrán látható nyíllal jelölt helyen folyni. A 21, 21’ ívterelő elektródák anyaga minden esetben ötvözet (Cu- 20 tömeg%- Co- 3 tömeg%- Ag) A 20, 20’ tekercselektródákat 26, illetve 26’ körgyűrű alakú elem, valamint a belső szintén körgyűrű alakú elem és az ezeket összekötő 24, 24’ karrész képezi. A 20, illetve 20’ tekercselektróda 26, illetve 26’ körgyűrű alakú részén 25, illetve 25’ nyúlványok vannak elhelyezve, amelyek a 26, illetve 26’ körgyűrű alakú elemek az elektródákat összekapcsolják a 21, illetve 21’ ivterelő elektródákkal. A 20, illetve 20’ tekercselektródák a jó vezetőképességük miatt rézből vannak. A 19, 19’ tartók, amelyek 20, 20’ tekercselektródákat összekapcsolják, egy-egy 24, 24’ karrészen keresztül csatlakoznak a 27, 27’ központi részhez. Ezek a 19, 19’ tartóelemek éppúgy, mint a 20, 20’ tekercselektródák tiszta rézből vannak, és a 27, 27’ központi részhez vannak csatlakoztatva. A 6. ábrán látható, hogy a 13 és 14 érintkező elektródák be vannak ágyazva a 21, 21’ ívterelő elektródákba, és azokhoz megfelelően rögzítve is vannak. Az elektródák elhelyezése olyan, hogy az elektródák közötti résben párhuzamos mágneses erőt indukálnak és így biztosítva van, hogy az az ív, amely a két 13 és 14 érintkező elektróda, valamint a 21, 21’ ivterelő elektróda között van, az árammegszakításban részt vegyenek. A 7. ábrán látható, hogy a 10 és 10* elektródák úgy vannak elhelyezve, hogy kerületük mentén 90°-al el vannak egymáshoz képest tolva. Ez biztosítja, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
