191998. lajstromszámú szabadalom • Vákuumkamrás megszakító és eljárás annak előállítására
7 191998 8-elektródák esetében a működtető áram értéke, ahol nem volt a 3 tömeg%, vagy kevesebb Bi, Pb az anyagba bevive, 8-16 A körüli értéket mutatott úgy, hogy a megszakított ái’am is kisebb volt. Azok közül az elemek közül, amelyeknek ötvözőként való alkalmazása a nem-összehegedési tulajdonságot csökkenti, különösen előnyösnek mutatkozott a Bi. Előnyös tehát Bi-val ötvözés 0,05-0,3 tömeg%-ban. A találmány szerinti anyag természetesen nem csupán érintkező elektródaként alkalmazható, de alkalmazható az egész elektróda kialakítására is, azonban előnyösnek akkor mondható a találmány szerinti megoldás, ha az itt alkalmazott összetételű anyagokat érintkező elektródaként alkalmazzuk. A találmány egy további tárgyát képezi egy olyan vákuumkamrás megszakító, amely vákuumkamrát és egy pár elektródát tartalmaz, és az elektródák tartalmaznak egy-egy érintkező elektródát, ivterelő elektródákat, amelyek az érintkező elektródákat magukba hordozzák, továbbá tartalmaznak tekercselektródákat, amelyek az érintkező elektródák között párhuzamos mágneses erőteret létrehozóan vannak elrendezve, és legalább az egyik érintkező elektróda fő komponensként kobaltot tartalmazó vázszerkezetű anyagból van kiképzve, amely rezet tartalmazó rézötvözettel, ezüsttel és kis olvadáspontú nagy göznyomású elemmel, amely a rézzel szobahőmérsékleten legfeljebb kismértékben képez szilárd oldatot, van telítve. Ha tehát az ívterelő elektródákban olyan, egymástól egyenlő távolságra kiképezett hornyok vannak, amelyek kettős szimmetriával bírnak, az örvényáram elnyomható. Az ivterelő elektróda úgy van kialakítva, hogy a róluk elvezetett ívek olyan feszültségen alakulnak ki, amelyeknek feszültsége kisebb, mint az érintkező elektróda feszültsége. A megfelelő érintkező elektródák közötti légrésben a párhuzamos mágnesen térerő úgy van indukálva, hogy az ivek az egyes ivterelő elektródákon alakulnak ki, valamint az érintkező elektródán, amely megszakítja az áramot, mivel az áram a megfelelő érintkező elektródákon keresztül záródik. A párhuzamos mágnesen térerőt az ivterelő elektródákban kiképezett hornyokkal és a tekercselektródák megfelelő alakjával lehet biztosítani. Előnyös mindenesetre, ha az ívterelő elektródákat olyan megszilárdult olvadt ötvözetből képezzük ki, amely 10-30 tömeg% Co-t, legfeljebb 10% Ag-t és többi részében rezet tartalmaz. Mindegyik te.kercselektróda úgy van kiképezve, hogy van egy körgyűrű alakú része, egy karrésze, amely a körgyűrű alakú részt, egy a tengelyben furattal ellátott központi résszel összekapcsolja, és a körgyűrű alakú részen nyúlványok vannak kiképezve, melyeknek segítségével az ívterelő elektródához csatlakoztatható. A tekercselektróda célszerűen rézből képezhető ki. így az áram, amely áthalad a tekercselektródán, az elektróda bal és jobb oldal mentén folyik és ily módon hozza létre a párhuzamos térerőt. Egy további előnyős kiviteli alak szerint a tekercselektróda középső része is körgyűrű alakúra van kiképezve. A találmány szerinti vákuumkamrás megszakító esetében az elektróda, amely a működtető áram bevezetésére szolgál fémből van, és a működtető áram értéke 6 A, vagy ennél kevesebb, például 4,5 A, míg az ismert vákuumkamrás megszakítóknál ez az érték sokkal nagyobb, kb. 10 A. A találmány szerinti vákuumkamrás megszakítónál az átütési feszültség 2,5 mm-es légrés mellett 55 kV, vagy ennél is nagyobb, mig a megszakítási áram 20 mm átmérőjű 10 mm-es sugarú szférikus felület esetében 9 kA vagy több. A találmány szerinti megszakítóban a megszakítási áram 130%, vagy többszöröse azoknak a megszakítók megszakítási áramának, ahol az elektródákat olyan megszilárdított ötvözetből képezik, amely Cu-ből és 1 tőmeg% Pb-ből áll. Anyagként mindenképpen olyan anyagot kell az elektródáknak választani, ahol az olvadt fém egy fémvázszerkezet pórusaiba hatol be. A találmány tárgya továbbá eljárás vákuumkamrás és egy pár elektródát tartalmazó vákuumkamrás kapcsoló előállítására, aholis fő elemként kobaltot tartalamzó olvadt fémport olvasztunk porózus szerkezetűvé, és ezt vákuumban hevítjük, majd vákuumban bemerítjük a fenti vázszerkezetű anyagot egy olyan olvadt rézötvözetbe, amely fő elemként rezet, ezen túlmenően ezüstöt és kis olvadáspontú, nagy göznyomású elemet tartalmaz, amely a szobahőmérsékleten a rézzel nem képez oldatot úgy, hogy az olvadt rézötvözet a pórusokat telítse, majd az így előállított anjagot előre meghatározott alakúra formázzuk és elhelyezzük az elektródokra. A találmány szerinti eljárás során a fő komponensként Co-ot tartalmazó vázszerkezetű anyagot vákuumban hőkezeljük azért, hogy a vázszerkezet egyes pontjaiban bennmaradt gázokat onnan kivezessük, ezt követően belemártjuk a fenti vázszerkezetű anyagot a rézötvözetból képezett olvadt rézötvözetet tartalmazó fürdőbe, hogy a rézötvözet a vázszerkezetbe be tudjon hatolni és azt telítse. A találmány szerinti elektródáknál célszerűen rézötvözettel van a vázszerkezet telítve. A fő elemként kobaltot tartalmazó vázszerkezetet például úgy állíthatjuk elő, hogy fémport töltünk egy tartályba, és ezt a fémport rázással és nyomással, tehát mechanikus igénybevétellel addig kezeljük, míg külön préselés nélkül is felveszik a tartály alakját, majd ezt a port szinterezzük és így jön létre a kívánt vázszerkezetű anyag. A vázszerkezet porozitását célszerű 10-60 térfogat%-úra kiképezni, akkor, ha 10-60 tőmeg%-ban akarjuk a rézötvözetet bevinni. A szinterezés hőmérséklete célszerűen 900-1000 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
