191997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lizintartalmú állati takarmánykészítmény előállítására

2 191997 3 A találmány lizintartalmú állati takar­­mánykészltmény előállítására szolgáló eljárás­ra vonatkozik. A lizin egyszerű gyomrú állatok eszen­­ciális aminosava, amit elsősorban az állati ta­karmányozásban alkalmaznak. A lizin előállítható kémiai vagy biokémiai módszerekkel. Habár a biokémiai módszerek gazdaságilag sokkal értékesebbek, mint a ké­miai módszerek, a lizin extrahálása viszony­lag alacsony kitermeléssel valósítható meg, különleges berendezésekre és költséges anyagokra van szükség. Ha a lizint állati takarmányozásra hasz­nálják fel, különböző takarmányokkal keve­rik, igy gabonafélékkel, amelyek összetétele meglehetősen pontatlan. Ilyen körülmények között a tisztított lizin használata nem tűnik szükségesnek. Megállapítottuk, hogy a lizin termelésére használt tömény fermentlevek azonos tápér­tékétek, mint a tisztított lizin. A biomasszá­nak és a lizin termeléséhez szükséges fer­mentációs közeg különböző alkotórészeinek, valamint származékainak nincs semmilyen ká­ros hatása az állatokra, emellett a fermentle­vek, amelyeket olyan mértékben sűrítünk be, hogy a kívánt felhasználáshoz megfelelő li­­zintartalmúak legyenek, viszkózus folyadé­kok, amelyeknek állati takarmányokkal alko­tott keveréke nehézséget okozhat. A teljesen vízmentesitett fermentlevek sűrű, ragadós és rendkívül higroszkópikus szilárd anyagok, ennek következtében nehe­zen kezelhetők. Javasolták, elsősorban a 480 397 számú szovjet leírásban és a 2 217 347 szám alatt nyilvánosságra hozott 7 340 738 számú fran­cia szabadalmi leírásban, olyan szilárd ké­szítmények előállítását, amelyek a lizin kon­centrált fermentlevéből készülnek és adott esetben vízelvonó adalékot tartalmaznak. Ezek a készítmények azonban nem mindig megfelelő minőségűek, gyakran higroszkópi­­kusak vagy az adalék olyan mennyiségben való alkalmazása szükséges, hogy a kész ké­szítményben a lizintartalom nagyon kevés. A 2 409 627 számú német szövetségi köztársaság beli nyilvánosságrahozatali irat lizintartalmú állati takarmány előállítását is­merteti. Az eljárás szerint a lizint termelő mikroorganizmus mellett egy olyan mikroor­ganizmust is adnak a fermentléhez, amely cukor jelenlétében nem asszimilálja a lizint. Az eljárással azonban legfeljebb 21% lizintar­talmú készítmény állítható elő. Azt is javasolták, elsősorban a 2 464 032 számon nyilvánosságra hozott 7 921 646 szá­mú francia szabadalmi leírásban, hogy stabil, szilárd, könnyen kezelhető készítmény előál­lítására, amely nedvesség hatására nem duz­zad és 10-35% lizint tartalmaz, a lizin előállí­tására használt tömény fermentléhez széndi­oxid gáz jelenlétében meszet vagy lecsapott magnézium-karbonátot adagoljanak. Ezekben a készítményekben a lizintartalom meglehető­sen alacsony és nagy az adalék mennyisége. Az találtuk - és ez találmányunk tár­gya -, hogy lizint termelő mikroorganizmus jól meghatározott körülmények között való tenyésztésével kapott tömény fermentléböl ipari méretekben és reprodukálható módon olyan készítmény állítható elő, amelynek nagy a Iizintartalma és rendelkezik az állati takar­mányozáshoz való felhasználás szükséges jel­lemzőivel. A találmány szerint a lizint termelő mik­roorganizmust a fermentálható anyagokat az összes szárazanyagra vonatkoztatva több, mint 80% arányban tartalmazó szénforrást és nitrogénforrásként ammónium-szulfátot vagy ammóniát tartalmazó közegben tenyésztjük, miközben a közegben a szénforrás koncent­rációját 5 és 15 g/liter között, az ammónium­­ionok koncentrációját 1 és 5 g/liter között, és a pH-t kénsavval célszerűen 7,3 értéken tartjuk, majd 30-100 órás tenyésztés után, amikor a maradék cukor koncentrációja 2 g/ /liter alá csökken, a kapott fermentlevet koncentráljuk és vizmentesítjük. A találmány szerint előállított készít­mény tulajdonságai a következők:- magas lizintartalom, amely lizinbázisban ki­fejezve rendszerint 35 és 48 t% között van;- nedves levegővel szembeni ellenállóképes­ség, még az alkalmazás során rendszerint fellépő legkedvezőtlenebb körülmények kö­zött is, a mechanikai tulajdonságok jelen­tős változása nélkül, elsősorban a csomó­­képződés vagy agglomerélódás vagy össze­­ragadás elmaradása. Továbbá 120 óra hosz­­szat 25 °C-on 90%-os relativ páratartalmú közegben tartva a termék vizfelvétele rendszerint 5-10%, amely egyenértékű a kristályos lizin hidrokloridjának vízfelvéte­lével. 70%-os relatív páratartalmú közegben a vízfelvétel általában 2-5%;- a termék tárolása alatt stabil marad. A li­zintartalom csökkenése 50 °C-on egy hónap után nem haladja meg az 5%-ot, 25 °C-on 6 hónap után nincs csökkenés;- a szokásos módszerekkel meghatározott fi­zikai tulajdonságok a következők: a) a folyékonyság meghatározása kalib­rált nyílású .homokóra" módszerrel (50 g termék kifolyásához szükséges idő 5 mm át­mérőjű nyíláson 40-45 másodperc), a .lejtő­­szög' módszerrel rendszerint 30-35° és a .lejtősik hajlásszöge" módszerrel általában 28-30°; b) agglomerálódásra való hajlamosság hiánya kompresszometriás csomósodási vizs­gálatban;- alkalmasság az állati takarmányozásban használatos teljes takarmányokkal és pre­­mixekkel való keveréshez. A keveredés ho­mogenitását a diszpergálódás mértéke alap­ján határoztuk meg, amely általában 5% alatt van, bármennyi is a lizinadalék adag-Íí 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom