191990. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált vinil-3-cefém-4-karbonsav-származékok előállítására

5 191990 6 sült királyságbeli szabadalom (nyilvánosságra hozva 1977. május 4-én)]. A találmány tárgya eljárás XHIa általá­nos képletű vegyületek előállítására, ahol n =0 vagy 1, R1 hidrogénatomot, hidroxil- vagy 1-4 széna­tomos alkoxicsoportot vagy halogénato­mot, P1 hidrogénatomot vagy 2-6 szénatomos alko­­xi-karbonil-csoportot, P* hidrogénatomot vagy difenil-(l-4 szénato­­mos)alkil-csoportot, R2 hidrogénatomot vagy hidroxilcsoportot, és R3 1-4 szénatomos alkil-, fenil-(l-4 szénato­­mos)-alkil- vagy halogén- (1-4 szénato­­mos)-alkil-csoportot jelent. E termékek fontosak mint orálisan hatá­sos cefalosporin antibiotikumok, melyek erő­sen aktivak Gram* baktériumokkal szemben, szélesebb hatásspektrumuk van Gram- bakté­riumokkal szemben, különféle nehezen le­küzdhető baktériumokkal és anaerob baktéri­umokkal szemben, mint a cerfalexinnek, ce­­fadroxilnak, cefaklornak és cefadrinnak. Orá­lis alkalmazás után elhúzódó antibiutikum koncentrációt tartanak fenn a véráramban és embernek napi egy vagy két alkalommal ad­hatók. így napi 100 rag és 5000 mg közötti dózisban alkalmazhatók, függően a beteg testsúlyától, és a betegség körülményeitől. Parenterálísan hasonló dózistartományban adagolhatók. A XIV általános képletű vegyületek fő­ként közbenső termékekként fontosak. Azon­ban azok a vegyületek, melyekben n=zérus és P1 és P2 hidrogénatomot jelent, baktéri­umellenes hatásúak és antibiotikumként is hasznosak. E tulajdonságok alapján azok a XIII és XIV általános képletű vegyületek, ahol n=zé­­rus és P1 és P2 hidrogénatomot jelent, emlő­sök érzékeny mikroorganizmusok okozta bak­tériumos fertőzéseinek kezelésére használha­tók. Ebből a célból orálisan vagy parenterá­­lisan alkalmazzuk őket hatásos, nem mérgező dózisokban, a kapott formában vagy gyógy­­szerészetileg elfogadható savaddlciós sóik, gyógyszerészetileg elfogadható fém- vagy aminsóik alakjában, vagy mint gyógyszeré­szetileg elfogadható észterek. Gyógyszerészetileg elfogadhatók azok a sók, melyekben az anion nem fokozza jelen­tősen a só mérgezőképességét, és a sók ösz­­szeegyeztethetők az orális vagy parenterális adagoláshoz megfelelő szokásos gyógyszeré­szeti hordozóanyagokkal. E sók közé tartoz­nak a XIII és XIV általános képletű vegyüle­tek - ahol n=zérus és P1 hidrogénatmot je­lent - ásványi savakkal, mint hidrogén-klo­­riddal, hidrogén-bromiddal, foszforsavval és kénsavval; szerves karbonsavakkal vagy szerves szulfonsavakkal, mint ecetsavval, citromsavval, maleinsavval, borostyánkősav­­val, benzoesavval, borkősavval, fumársavval, mandulasavval, aszkorbinsavval, almasavval, metánszulfonsaval, p-toluolszulfonsavval és a penicillin- és cefalosporin-kémiában ismert és használt egyéb savakkal képezett sói. E só­kat szokványos eljárásokkal állítjuk elő, me­lyek sorén egy XHIa általános képletű ve­­gyületet - ahol P1 hidrogénatomot jelent - a savval reagáltatjuk lényegében ekvivalens mennyiségben. A XlIIa általános képletű vegyületek - melyekben P2 hidrogénatomot jelent gyógyszerészetileg elfogadható fém- és amin­­sói stabilak a szokásos környezeti feltételek között és kationjuk nem befolyásolja lénye­gesen a só mérgezóképességét vagy biológiai aktivitását. Alkalmas fémsó a nátrium-, káli­um-, bárium-, cink- és alminiumsó. Előnyben részesítjük a nátrium- és káliumsót. Például a benzil-penicillinhez használt aminokból - melyek stabil sókat képeznek a savas karb­­oxilcsoporttal - előállított aminsók közé trial­­kil-aminok, mint trietil-amin, prokain, diben­­zil-amin, N-benzil-beta-fenetil-amin, 1-efena­­min, N,N’-dibenzil-etilén-diamin, dehidroabie­­til-amin, N-etil-piperidin, benzil-amin és di­­ciklohexil-amin tartoznak. A gyógyszerészetileg elfogadható észte­rek közé tartoznak azok az észterek, melyek önmagukban aktívak, vagy az antibiotikum prekurzoraként szerepelnek, minthogy a szervezetben hidrolízis útján a kívánt anti­biotikummá alakulnak át. Az utóbbi típusú észterek közé tartozik a fenacil-, acetoxi-me­­til—, pivaloil-oxi-metil-, alfa-acetoxi-etil-, al­­fa-acetoxi-benzil-, alfa-pivaloil-oxi-etil-, 3- -ftalidil-, 5-indanil-, metoxi-metil-, benzoil­­-oxi-metil-, alfa-etil-butiril-oxi-metil-, propi­­onil-oxi-metil-, valeril-oxi-metil-, izobutiril­­-oxi-metil-, glic.il-oxi-metil-észter és a peni­cillin- és cefalosporin-kémiában ismert más észterek. A XHIa általános képletű vegyületek - melyekben P1 és P* hidrogénatomot jelent - éB fentebb megadott sóik szokványos módon, ismert gyógyszerészeti hordozó- és töltő­anyagokat használva orálisan vagy parente­­rálisan alkalmazható készítményekké dolgoz­hatók fel, melyeket egységdózis vagy tört dózisok formájában állítunk elő. A készítmé­nyekből tablettákat, kapszulákat, oldatokat, szuszpenziókat vagy emulziókat készíthetünk. A vegyületekből végbélkúpok is előállíthatok szokványos alapanyagokat, mint kakaóvajat vagy más zsírnemű anyagot használva. Á ve­gyületek - kívánt esetben - más antibiotiku­mokkal, mint cefalosporinokkal, penicillinek­kel és amino-glükozidokkal kombinálva is al­kalmazhatók. Az 1. táblázat összefoglalva tartalmazza az 1-43. eljárásban leírt termékek szerkeze­tét. E vegyületek legtöbbje a 3 helyzetben 1-propen-l-il-csoportot tartalmazó 7fi-{I)-fe­­nil-glicil-amido)-cefalosporin. Némelyikük propenil-szubsztituensének terminális széna­tomja szubsztituenst, mint. alkilcsoportot (me-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom