191971. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés magzati szívhanok kijelzésére és megszámlálására
7 191971 8 egyes jelalakokhoz képest a következő jelek lényegesen nagyobb időbeli távolságra követik egymást. A demodulált jeleket a 14 teljesítményerősítővel felerősítjük, majd a 15 hangszóróban hallhatóvá tesszük. A hangerő szabályozása a 14 teljesítményerősítőben kialakított potenciométerrel lehetséges. A jelek akusztikus kijelzése segíti az orvost a 11 ultrahang átalakító megfelelő elhelyezésében és tartásában, továbbá a hang alakulása kis gyakorlat után diagnosztikai információt is hordoz. A szokásos magzati szívhangvizsgáló berendezések az eddig ismertetettek szerint működnek és egyetlen szolgáltatásuk a doppler hang akusztikus kijelzése. A 16 szűrőt például négypólusú, 5 Hz-es törési frekvenciájú aluláteresztő szűrő képezi, amelynek bemeneti jelét a 2a. ábra, kimeneti jelét egyenirányítás után a 2b. ábra szemlélteti. A 17 csúcsérték érzékelő bemenetét a 2b diagramon látható jel vezérli. A 17 csúcsérték érzékelő olyan monostabil multivibrátorból áll, amelynek billenése a bemeneti jel adott feszültségénél következik be. A szint helyes megválasztása esetén a billenés a felfutó jel csúcsértékének közelében jön létre, és a 17 csúcsérték érzékelő kimenetén ekkor 1-0 átmenet mérhető (ti időpont a 2c. diagramon). A 17 csúcsérték érzékelő impulzusa mintegy 5-10 msec ideig tart, és ezt követően visszatér az alapállapotba. A ti időpontban bekövetkező 1-0 átmenet a 18 első monostabil multivibrátort billenti, és ennek kimeneti impulzusa kb. 5-10 msec szélességű (2d. diagram). A 18 első monostabil roultivibrátor kimenetén a ti időpontban megjelenő 0-1 átmenet vezérli a 24 logikai vezérlő 24a indító bemenetét, aminek következtében a 24 logikai vezérlő mintavételi utasítást ad a 21 mintavevő és tartó áramkör részére, amennyiben a későbbiekben leírt tiltás ezt az utat nem érvényteleníti. A 18 első monostabil multivibrátor impulzusának hátsó éle, tehát az 1-0 átmenet, a 19 második monostabil multivibrátort indítja a t2 időpontban. A 19 második monostabil multivibrátor is mintegy 5-10 msec hosszúságú késleltetést valósít meg, kimeneti jelalakját a 2e. diagram szemlélteti. A 19 második monostabil multivibrátor kezdeti 1-0 átmenete a t2 időpontban a 20 indított fűrészgenerátort indítja. Kiképzését tekintve a 20 indított fürészgenerátor egy kondenzátort állandó árammal töltő áramkörből áll, ahol a kondenzátoron a feszültség nulla és egy maximális érték között lineárisan növekszik. A teljes feltöltödés időtartama 1,5-3 sec körül van. A 19 második monostabil multivibrátor kimenete egy kapun át a kondenzátorra kapcsolódik, és nulla állapotban a kondenzátort kisüti. A 19 második monostabil multivibrátor impulzusának befejeződésekor, a t3 időpontban a 20 indított fürészgenerátor kimeneti feszültsége a nullértékről lineárisan növekedni kezd. Amint említettük, a ti időpontban a 18 első monostabil multivibrátor kimenete a 24 logikai vezérlőn keresztül mintavételi parancsot juttat el a 21 mintavevő és tartó áramkörre, és ennek hatására a fűrészjel pillanatnyi értékéből a 21 mintavevő és tartó áramkör mintát vesz és a mintavett értéket kimenetén tartósan megjeleníti. A 20 indított fürészgenerátor alapállapotba állítása csak ezt követően történhet. Beláthatjuk, hogy a fűrészfeszültségnek a mintavételkor vett értéke arányos az előző doppler impulzus vége óta eltelt idővel, mivel a fűrészfeszültség azt követően is a nulláról indult. A mintavett feszültség értéke ezért két egymást követő szívverés között eltelt idővel arányos, reciprok értéke pedig a pulzusfrekvenciának felel meg. A 26 számérték képző analóg osztással képezi a feszültség reciprok értékét, majd digitalizálás után a pulzusfrekvencia számértékét állítja elő digitális jel formájában. Ez a digitális jel a 27 számkijelzőn megjelenik. A következő szívimpulzus hatására a helyzet változatlan marad, a mintavétel után az utolsó két impulzus között eltelt időre vetített pulzusfrekvencia jelenik meg a 27 számkijelzőn. A 2f. diagram a 20 indított fűrészgenerátor kimeneti jelét, a 2g. diagram pedig a 21 mintavevő és tartó áramkör kimeneti feszültségét szemlélteti. A két egymást követő pulzusra visszavezetett pulzusszámmérést a szakirodalomban beat-to-beat mérésnek nevezik, és ennek, valamint időbeli alakulásának komoly diagnosztikai jelentősége van. Amennyiben az egyik impulzus bekövetkezése után hamis impulzust észlelünk (artefao vétele), akkor a hamis jelből adódó hamis pulzusszám megjelenítését az alábbiak szerint akadályozzuk meg. A 21 mintavevő és tartó áramkör kimeneti jele az előzőleg mért követési időnek felel meg. Ismert tény, hogy a magzati szívverésben lévő egyenetlenségek sohasem olyan nagymértékűek, hogy két egymást követő szívverés időtartama mintegy 8-10%-nál nagyobb mértékben különbözzön, azaz szívverésben kifejezve a beat-to-beat elven mért pulzusszámok között kb. 12-nél nagyobb különbség nem lehet. A 22 referencia egység a korábbi mintavett jelből ezen élettanilag lehetséges alsó és felső határnak megfelelő referencia jelet állít elő, pl. a tartott jelhez egy adott egyenszint hozzáadásával illetve az abból való levonásával, illetve adott mértékű szorzással és osztással, és a 23 összehasonlító egység azt vizsgálja, hogy a mintavételi időpontban a fürészfeszültség tényleges értéke ezen két lehetséges érték között van-e. Ha igen, akkor a mintavételt engedélyezi és a mérés rendben folyik tovább. Ha hamis impulzus miatt a mintavételkor a megengedettnél nagyobb eltérést észlelünk, akkor a 23 összehasonlító egység kimenete állapotot vált és vezérli a 24 logikai vezérlő 24c engedélyező bemenetét, és ennek hatására mintavé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
