191938. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 9- és 11-nitro apovinkaminsav-származékok előállítására

11 191938 12 góljuk a megfelelő savat, illetve a sav fenti oldószerrel készített oldatát, mig az elegy kémhatása enyhén savassá válik (körülbelül pH: 5-6 értékig). Ezután a kivált savaddiciós sót a reakcióelegyből valamilyen alkalmas mó­don, például szűréssel elkülöníthetjük. A találmány szerinti eljárás oltalma mind a racém, mind az optikailag aktiv I általános képletű vegyületek előállítására kiterjed. Ha racém kiindulási anyagokat alkalmazunk, ra­cém végterméket kapunk, ha pedig optikailag aktiv kijndulási anyagokat alkalmazunk, opti­kailag aktiv végterméket kapunk. A találmány szerinti eljárással kapott racém és optikailag aktív I általános képletű vegyületeket, illetve sóikat kivánt esetben további tisztítási műveletnek, például átkris­­tályositásnak vethetjük alá. Az átkristályosi­­tásra alkalmas oldószerek körét a kristályo­sítandó anyag oldhatósági és kristályosodási tulajdonságai szabják meg. A találmány szerinti eljárással előállitott racém és optikailag aktiv I általános képletű vegyületek, ezek gyógyászatilag elfogadható kvaterner és savaddiciós sói értékes gyógy­­hatással, nevezetesen értágitó, spazmolítikus, antihipoxiás és antikonvulziv hatással, ren­­delkezenek. Az értágitó hatás vizsgálata .chloralose­­-pentobarbitál ' keverékkel altatott kutyákon történt. A végtagi véráramlást az artéria fe­­moralis-on mértük, az agyi véráramlásra az artéria carotis interna áramlásának mérésével kaptunk adatokat. A véráramlás méréséhez elektromagnetikus áramlásmérőket használ­tunk. Az anyagokat 1 mg/testsúly kg dózis­ban intravénásán adtuk hat kutyának és a mért paraméterekben kapott változásokat százalékosan értékeltük. Referencia anyagnak a gyógyászatban agyi értágltóként általáno­san alkalmazott (+)-apovinkaminsav-etilész­­tert használtuk. A vegyület spazmolitiku6 aktivitásának meghatározása izolált tengerimalac bélen, klasszikus technikával történt [Magnus, R., Pflügers Arch. 102, 123 (1904)]. Referencia anyagnak a gyógyászatban spazmolitikumként alkalmazott papaverint használtuk. Az antihipoxiás hatás egyik vizsgálata éber egereken történt normobárikus hypo­­xlában. 5 hím egeret 3 1-es üveghengerbe helyeztünk, amelyet 96* nitrogént és 4* oxi­gént tartalmazó gázkeverékkel áramoltattunk át. A behelyezéstől az elpusztulásig eltelt időt mértük maximum 15 percig. A kezeletlen állatok átlagos pusztulási idejének kétszere­sénél még élő állatokat védettnek tekintet­tük. Az anyagokat 10-10 állatnak intraperito­­neálisan adtuk 50 mg/testsúly kg dózisban 30 perccel az üveghengerbe helyezés előtt. Az antihipoxiás hatást még az alábbi két módon vizsgáltuk. Asphyxiás anoxia [Caillard C. et al: Life Sei, 16, 1607 (1975)]. Az állatokat 16 órás éheztetés után ke­zeltük p.o., majd kezelés után 1 órával 100 ml-es jól záródó üvegbe helyeztük, a le­zárástól az utolsó légzómozgásig eltelt időt, mint túlélési időt regisztráltuk. Védettnek minősítettük azokat az állatokat, amelyek a kontroll csoport átlag túlélési idejénél 30*­­-kal hoszszabb Ideig éltek. Hypobaricus hypoxia [Baumei J. et a.: Proc. Soc. Biol. N.Y. 132, 629 (1969)]. 16 órán ét éheztetett állatokat kezeltünk az anyagokkal orálisan, majd a kezelés után 1 órával exszikkátorba helyeztük őket. Az exszikkátorban a nyomást 20 sec alatt 170 Hgmm-re csökkentettük, és ettől az idő­től kezdve az utolsó légzőmozgásig regiszt­ráltuk a túlélési időt. Védettnek minősítettük azokat az állatokat, amelyek a kontroll cso­port átlagos túlélési idejénél 100%-kal tovább éltek. A védett állatok %-ából probit analí­zissel EDso (50%-os hatásos dózis) értéket számítottunk. Az antikonvulziv hatás vizsgálata az alábbi módokon történt. Maximális elektroshock (egér) [Swinyard E.A. et al.: J. Pharmacol, exp. Ther. 106, 319 (1959)]. Az állatok súlya 22-24 g shockot cor­­nealis elektródán keresztül alkalmaztunk (20 mA, 0,2 sec, HSE Shock gerüt tip. 207). Védettnek minősítettük azokat az állatokat, melyeknél a kezelés hatására a hátsó végta­gok tónusos extenziója elmarad. Metrazol görcs (egér) [Everett, G.M. and Richards, R.K.: J. Pharmacol. Exp. Ther., 81, 402, (1944)]. Az állatoknak előkezelés után 125 mg-kg pentilén-tetrazolt adagolunk subeutan. Re­gisztráljuk a kezelés hatására elmaradó per­­ziBztáló clonusos görcsöt és a tónusos exten­­soros görcsöt. Strichnin görcs [Kerley, T.L. et. a.: J. Pharmacol. Exp. Ther., 132, 360, (1961)]. 2,5 mg/kg i.p. strichnin-nitráttal vál­tunk ki tónusos extensoros görcsöt. Védett­nek tekintjük azokat az állatokat, melyeknek a.kezelés hatására elmarad a tónusos exten­­aoros görcs és az állatok életben maradnak. A neurotoxikus mellékhatást az alábbi módokon határoztuk meg. Izomincoordináció mérés (Rotarod) [H. Kwibara et al.: Japan J. Pharmacol. 27, 117, (1977)]. Előzetes tréning után olyan állatokat válogattunk ki, amelyek 120 sec-ig képesek fenntartózkodni a 20 mm átmérőjű, 12/min fordulatszámú horizontális rúdon. Izomin­coordináció hatásnak minősítjük azt, ha az állatok a limitidőn belül leesnek a forgó­­rúdról. Izomrelaxáló hatás (Traction). 18-22 g-os him egereket mellső lábukkal horinzontális drótra (átmérő 5 mm) felfüg­gesztjük. Csökkent izomtónusúnak minősítet­tük azokat az állatokat, amelyek a kezelés 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom