191918. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kéntartalmú imidazol-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 191918 4 annak valamilyen fémszármazékával reagáltatjuk, vagy c) egy (V) általános képletű vegyületet - ahol X és Z jelentése a fentiekben meghatározott — egy (VI) ál­talános képletű vegyülettel — ahol Ar és Y jelentése a fentiekben meghatározott — vagy annak valamilyen sójával reagáltatjuk, és kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű bázist a megfelelő savval kezelve a bázisnak valamilyen savaddiciós sójává alakítjuk. Az (1) általános képletű vegyületeket egyébként ismert módszerek alkalmazásával állítjuk elő, ahogyan ezt az irodalomban (például olyan általánosan hasz­nált kézikönyvekben, mint: Houben-Weyl: Methoden der organischen Chemie, Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart) leírják, a fentebb ismertetett reakciókra ál­talánosan alkalmazott reakciófeltételek igénybevéte­lével. üzen kívül itt közelebbről nem említett, azon­ban ismert módszerváltozatok is alkalmazhatók. Az összes fentebb említett és későbbiekben emlí­tendő általános képletekben Ar, Y és Z jelentése ugyanaz, mint az (I) általános képletben, amennyiben erre vonatkozóan külön említést nem teszünk. Az (1) általános képletű vegyületek előállítására al­kalmazott kiinduló anyagok részben ismertek, és is­mert eljárások alkalmazásával előállíthatok. A kiindu­lási anyagok kívánt esetben helyben (in situ) is elké­szíthetők úgy, hogy a reakcióelegyből nem különítjük el, hanem közvetlenül az (1) általános képletű vegyü­­letekké alakítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek előnyösen elő­állíthatok úgy. hogy egy (II) általános képletű vegyü­letet 2,6-diklór-tio-fenollal vagy annak valamilyen só­jával — például nátrium- vagy káliumsójával, amelyet tiofenolból valamilyen bázissal, például nátrium-vagy káliumhidroxiddal helyben (in situ) is képezhetünk — reagáltatunk. A (II) általános képletű vegyületekben X előnyös jelentése klór-, bróm- vagy jódatom. Ha X funkcioná­lisan módosított hidroxilcsoportot jelent, akkor jelen­tése előnyösen 1-10 szénatomos alkán- vagy aril-szul­­fonil-oxi-csoport, például metán-, benzol- vagy 4-to- 1 uol-szulfonil-oxi-csoport. A (II) általános képletű kiinduló anyagok általában újak. E vegyületek előállíthatok úgy, hogy epiklórhid­­rint Ar-Y-Na általános képletű fenolátokkal vagy tio­­fenolátokkal reagáltatunk, az így kapott l,2-epoxi-3- -ArY-propán-származékokat valamilyen (IV) általános képletű imidazolszármazékkal — ahol Z, Ar és Y je­lentése a fentiekben meghatározott — vagy annak va­lamilyen fémszármazékával kölcsönhatásba hozzuk, és kívánt esetben az így kapott Ar-Y-CH2-CHOH­­-CH2-Z általános képletű hidroxilvegyületet — ahol Ar, Y és Z jelentése a fentiekben meghatározott — tionil-kloriddal vagy foszfor/III/-tribromiddal a megfe­lelő 2-klór- vagy 2-bróm-vegyületté, vagy egy megfele­lő szulfonsav-észterré (például metán-szulfonil-klorid segítségével metán-szulfonáttá) alakítjuk. A (II) általános képletű imidazolszármazékokat a 2,6-dikIór-tiofenollal vagy annak sóival célszerűen 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten, valamilyen közöm­bös oldószer — például valamilyen alkohol, így meta­nol, etanol, izopropanol vagy n-butanol; valamilyen éter, így dietil-éter, diizopropil-éter, tetrahidrofurán vagy dioxán; valamilyen szénhidrogén, így benzol, toluol vagy xilol; valamilyen amid, így dimetil-for­mamid; valamilyen szulfoxid, így dimetil-szulfoxid; vagy valamilyen keton, így aceton — jelenlétében rea­gáltatjuk. Az (I) általános képletű imidazolszármazékok úgy is előállíthatok, hogy egy (III) általános képletű tioé­­tert egy (IV) általános képletű imidazolszármazékkal vagy annak valamilyen fémszármazékával, így nátri­um- vagy káliumsójával reagáltatjuk. A (III) általános képletű kiinduló anyagok előállít­hatok például úgy, hogy a fentebb említett 1,2-epoxi­­-3-ArY-propán-származékokat - ahol Ar és Y jelenté­se a fentiekben meghatározott — 2,6-diklór-tiofenollal reagáltatjuk, és kívánt esetben a hidroxilcsoportot megfelelő származékává, például a megfelelő kloriddá, bromiddá vagy metánszulfonáttá alakítjuk. Az így kapott termékek a (Illa) és (Illb) képletű tioéter­­származékok. Mindkét típusból azonos (I) képletű végtermék állítható elő. E reakció feltehetően a (VII) általános képletű szulfóniumsón, mint közbenső terméken át megy végbe. A (IV) általános képletű kiinduló anyagok (az imi­­dazol és a 2-metil-imidazol) ismertek. A (III) általános képletű tioéterszármazékokat a (IV) általános képletű imidazolszármazékokkal cél­szerűen körülbelül 0 °C és körülbelül 250 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 20 és 120 °C közötti hő­mérséklettartományban reagáltatjuk. Ennek során dolgozhatunk oldószer nélkül, vagy a fentebb megne­vezett közömbös oldószerek egyikének jelenlétében. Kívánt esetben katalizátort - például nátrium-amid­­ot, amelyet nátriumból és cseppfolyós ammóniából helyben előállíthatunk, valamint bázisokat, így nát­rium-karbonátot, kálium-karbonátot, nátrium-hidro­gén-karbonátot vagy kálium-hidrogén-karbonátot - is alkalmazhatunk. A (IV) általános képletű vegyületet célszerűen feleslegben vesszük; e felesleg oldószerül is szolgálhat (ha a reakciót ömlesztéses formában végez­zük). Az (I) általános képletű vegyületeket még úgy is előállíthatjuk, hogy egy (V) általános képletű imida­­zolszármazékot valamilyen (VI) képletű fenollal vagy tiofenollal reagáltatunk. Az (I) általános képletű vegyületek megkaphatok úgy is, hogy egy (IV) általános képletű imidazolszár­­mazékot — ahol Z jelentése a fentiekben meghatáro­zott — 3-bróm-propionsawal reagáltatunk, az így ka­póit 2-bróm-3-Z-propionsavat — ahol Z jelentése a fentiekben meghatározott - 2,6-diklór-tiofenol-nátri­­umsóval kölcsönhatásba hozzuk, az így nyert 2-/2,6- -diklór-fenil-tio/-3-Z-propionsavat - ahol Z jelentése a fentiekben meghatározott — litium-/tetrahidrid-alu­­minát/-tal a megfelelő (V) képletű alkohollá - ahol X jelentése hidroxilcsoport — redukáljuk, és kívánt esetben az így kapott terméket tionil-kloriddal, fosz­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom