191874. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro [2H-1,4-benzodioxepin-3(5H)-4'-piperidin]-vegyületek előállítására

1 191 874 2 II. táblázat Előállítási (Ic) általános képletű vegyület, Dózis SMP Dózis példa száma SÓ melyben a helyettesítők: X Rí PQW mg/kg s. c. llgmni mg/kg p.O. 42. H -CH2CN-15 20-29 50 43. HC1 H (70) képletű csoport-87 5-12 50 ÖH II 45. — H-ch2-ch2-39 20-23 50 46. 2 C2 H2 O4 H-CH2-CH2-NH2-85 20 -23 (EDS0 =4,7) 50 47. 1/2 h2so4 1/2 H20 H (71) képletű csoport-8 20 48. c2 h2 o4 H (72) képletű csoport-61 10 — — 49. C4 H4 04 H (73) képletű csoport-82 5-67 50 64. Cl H'í O4 H-CH2-CH2-CN-^10 20-30 50 50. c4 h4 o4 H (74) képletű csoport-30 20-32 50 51. C2 h2 04 H “C5H11-36 20 — — 52. 2 C2 H2 O4 h2o H -CH2-CH2 -ch2-nh2-28 20-28 50 53. c2 H2 O4 H (75) képletű csoport-30 20-17 50 54. C4 H4 04 H (76) képletű csoport-99 20-12 50 55. 2 HC1 H (77) képletű csoport-6 20 — — 56. 2 HC1 H (78) képletű csoport-52 20-18 50 58. HC1 H (79) képletű csoport-25 20 — — 62. C2 H2 04 Cl H-98 10 — 63. Indometacin Propoxifén Cl-ch2-cn-9 20 ED50 = ED 50 = 0,7 p. 0. 3,9 s. c. A találmány szerint előállított vegyületeket általában 0,1 -50 mg/testsúly kg napi mennyiségben adagoljuk. A találmány szerint előállított vegyületeket gyógyá­­szatilag hatásos mennyiségben a szokásos módokon; orá­lisan, intiamuszkuJárisan, intravénásán, szubkután vagy 40 intraperitoneálisan adhatjuk a betegnek. Az adagolás elő­nyös módja az orális adagolás, például közömbös oldó­szerben, ehető hordozóval keverve, zselatin kapszulában vagy tabletta formájában. Orális adagolás céljára a találmány szerint előállított 45 aktív vegyületeket hordozóanyaghoz keverve tabletták­ká, pirulákká, kapszulákká, elixírekké, szuszpenziókká, ostyákká, szirupokká, rágógumikká és egyéb készítmé­nyekké alakíthatjuk. Ezek a készítmények legalább 0,5 súly% aktív vegyületet tartalmaznak, de az aktív anyag gg mennyisége az alkalmazási formától függően változhat, általában 7-70 súly% mennyiségű. A készítmények álta­lában annyi aktív anyagot tartalmaznak, hogy megfelelő dózisúak legyenek. A találmány szerinti előnyös készít­mények egy orális adagolásra szolgáló egysége 1 —200 mg gg aktív vegyületet tartalmaz. A tabletták, pirulák, kapszulák, pilulák és egyéb ké­szítmények még a következő segédanyagokat is tartal­mazhatják: kötőanyagot, például tragantgyantát vagy zselatint; töltőanyagot, például keményítőt vagy laktózt; gg dezintegrálószert, például alginsavat, burgonyakeményí­tőt; síkosítóanyagot, például magnézium-sztearátot; éde­sítőszert, például szacharózt vagy szacharint vagy aroma­anyagot, például mentolt, metil-szalicilátot vagy narancs­­aromát. Ha a kiszerelési egység kapszula, a fenti anyago- gg kon kívül a készítmény még folyékony hordozóanyagot, például zsírsavat is tartalmazhat. Az egyéb formájú ki­szerelési egységek különböző más, a kiszerelési egység fizikai állapotát módosító anyagot, például bevonatot tartalmazhatnak. így a tabletták vagy pirulák lehelnek cukorral, sellakkal vagy mindkettővel bevontak. A sziru­pok az aktív anyag mellett tartalmazhatnak például sza­charózt édesítőszerként, tartósító-, színező- és aroma­anyagokat. A különféle készítményekben alkalmazott anyagok mindegyikének gyógyászati célra megfelelően tisztának kell lennie és az alkalmazott mennyiségben nem lehetnek toxikusak. f arenterális terápiában való alkalmazás céljára a talál­mány szerint előállított aktív vegyületet oldatba vagy szuszpenzióba visszük. Ezek a készítmények legalább 0,1 súly% aktív anyagot tartalmaznak, de az aktív anyag jellemzően 0,5 és 30 súly% közötti. A készítmények ak­tív vegyülettartalmát úgy szabjuk meg, hogy megfelelő dóz'sú kiszerelési egységet nyerjünk. Előnyösek azok a parr nterális készítmények, melyek kiszerelési egységen­­kén : 0,5—100 mg aktív vegyületet tartalmaznak. Az oldatok vagy szuszpenziók a következő összetevő­ket is tartalmazhatják: steril hígítószer, például víz, só­­oldct, állandó olajok, poli(etilén-glikolok), glicerin, pro­­pilé r-glikol vagy más szintetikus oldószerek; antibakte­­riális hatású anyagok, például benzil-alkohol vagy metil­­pan bén; antioxidánsok, például aszkorbinsav, nátrium­­hidrogén-szulfit; kelátképző anyagok, például etilén­­diarrin-tetraecetsav; pufferek, például acetátok, citrátok vagy foszfátok; valamint az oldat, illetőleg szuszpenzió 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom