191860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nemlineáris kétpólusok, előnyösen félvezető struktúrák admittanciájának meghatározására

1 191 860 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés nemlineáris kétpólusok, előnyösen félvezető struktúrák admittanciá­­jának meghatározására, mely előnyösen alkalmazható félvezető elemek kapacitásának mérésére. Mint ismeretes, a MOS félvezető struktúrák nemlineá­ris admiüanciájának mérésére szolgáló eddig ismert lineá­ris és nem hidas mérőberendezések általában két cso­portba sorolhatók: Az egyik a földelt bázisú tranzisztoros erősítő kapcso­lást alkalmazó Zaininger-féle módszer, ahol a mérendő admittancia a generátor-komplexum kimeneti meleg­pontja, és az erősítő fokozat bemenele közé van kap­csolva. A másik ismert megoldásnál fázisfordító visszacsatolt műveleti erősítőt alkalmaznak, ahol a mérendő admittan­cia a műveleti erősítő fázisfordító bemenete és a generá­tor-komplexum kimeneti melegpontja közé van kap­csolva. Ha a mérendő admittancia kapacitív jellegű, ak­kor ezt a megoldást differenciáló áramkörnek tekint­hetjük. Ha ezen mérőátalakítók által szolgáltatott jelek ampli­túdóját közvetlenül mérjük, akkor csak az admittancia abszolút értékéről kapunk információt. A valós, illetve képzetes rész mérése fázisérzékeny egyenirányító vagy egyenirányítók alkalmazását igényli. A Zaininger-féle admittancia mérési módszer hát­ránya, hogy a mérés linearitását a tranzisztoros munka­pont függése befolyásolja, valamint külön kell gondos­kodni az egyen- és váltófcszültscgs'í generátorok feszült­ségének megfelelő szuperpozíciójáról, A visszacsatolt műveleti erősítőt alkalmazó megoldás hátránya, hogy a mérendő admittanciánál például több nagyságrenddel nagyobb admittanciájú mérőkábel za­varja az átalakító linearitását különösen, ha a nyitott hurkú erősítés nem elég nagy. Az áramköri megoldás ismert okok miatt nagymértékben gerjedékeny. Az említett megoldások közös hátránya, hogy az ad­mittancia abszolút értékéről adnak felvilágosítást és nem teszik lehetővé az admittancia valós és képzetes részének mérését, továbbá a mérés pontosságát a félvezető struk­túrában és az erősítőben keletkező zajok csökkentik. Ez a mérés linearitását és felbontóképességét tovább rontja. A találmány célja olyan eljárás és berendezés kialakí­tása félvezető struktúrák admitíanciájának mérésére, mely az ismert megoldások előbbiekben említett hátrá­nyait megszünteti és alkalmas arra, hogy egyszerű eszkö­zökkel a mérendő admittancia valós és képzetes részét nagypontossággal különválasztva meghatározza. További követelmény a találmány szerinti megoldással szemben, hogy az alkalmazott mérőátalakiíó kialakítása olyan legyen, hogy a mérendő kétpólus mérőkábelének kapa­citása a mérés pontosságát ne befolyásolja. További cél, hogy a találmány szerinti eljárás és be­rendezés nagyfrekvenciás kapacitás mérés mellett mély kiürítéses kapacitás mérést is tegye lehetővé. Az ismert megoldások a kapacitás nagyságát feszültség függvényé­ben határozzák meg. Ezzel szemben a találmány szerinti megoldás tegye lehetővé egy egységugrás típusú eiőfeszí­­tés mellett a MOS-kapacitás időbeli változásának vizsgá­latát. További cél, hogy legyen alkalmas számítógéppel vezérelt mérőberendezés, pl. CAMAC, IEC vezetékrend­szerhez való csatlakozásra. A találmánnyal megoldandó feladatot olyan eljárás és berendezés megvalósításában határoztatjuk meg, 5 10 15 20 25 30 amely alkalmas nemlineáris kétpólusok, előnyösen fél­vezető struktúrák admitíanciájának meghatározására. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti berendezés néhány példa­­ki nti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a Zaininger-féle admittancia mérőelrendezés; a 2. ábra a fázisfordító visszacsatolt műveleti erősítő;a 3. ábra a találmány szerinti berendezés néhány pétda­­kénti kiviteli alakja; a 4. ábra a mérőátalakító néhány példakénti kiviteli alakja; az 5. ábra a szinuszos mérőjel-generátor; a 6. ábra az egy- vagy háromfázisú négyszöggenerátor; a 7. ábra az előfeszítő részegység néhány példakénti ki­­' ítéli alakja; a 8. ábra a detektáló részegység egy példakénti kiviteli ilakja. Az 1. ábrán látható Zaininger-konverteres mérőátala­­kítőban az 1 mérendő admittancia a földelt bázisú erő­sítő-fokozat 11 tranzisztorának emittere és a 2 és 3 váltó­áramú és egyenáramú generátorból álló soros generátor komplexum melegpontja közé van kapcsolva, ahol a kisjelű 2 váltóáramú generátor, az egyenáramú feszült­ségforrás pedig 3 egyenáramú generátor. A 7,8,9,10 el­lenállások, valamint a 6 kondenzátor a földelt bázisú erő­sítő munkapontbeállító elemei. A 4 és 5 kondenzátorok a mérendő admittancia hozzávetési kábeleinek szórt kapacitásait jelzik. A konverzióra írható, hogy Uki T-ba ' Au — VqVq rBE I 1 S Yx . IB£. , s A rBE 35 ZfYx 1 I + r ■ Yx s ahol rBe - a tranzisztor B-E ellenállása 4U s = a tranzisztor kisjelű áramerősítési ténye­zője . Látható, hogy a linearitást zavaró tag s növelésével 1-hez tart. Az rBE és s értékek viszont munkapont függőek és a 45 munkapont a hőmérséklet függvényében változik. A 2. ábrán látható fázisfordító visszacsatolt műveleti erősítővel működő admittanciamérő berendezésnél az 1 mérendő admittancia 12 műveleti erősítő fázisfordító bemenete és a 3 egyenáramú generátorból, valamint a 60 2 váltóáramú generátorból álló generátor komplexum ki­meneti melegpontja közé van kapcsolva. Fontos megje­gyezni, hogy az admittancia kábel kapacitása az esetek többségében nagyságrendekkel meghaladja a mérendő admittancia abszolút értékét. 55 Az admittancia mérő berendezés jellemezhető a kö­vetkező összefüggéssel: Vki = V0 • yx • K, ahol K érték ideális esetben állandó, nem függ a mérendő 60 admittanciűtól. Az egyes megoldások éppen abban tér­nek el egymástól, hogy milyen mértékben sikerül meg­közelíteni az ideális konstans K értékét, azaz azt, hogy a Vki/yx/függvény lineáris legyen. A 3. ábra a találmány szerinti berendezés néhány pél-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom