191858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabil plurilamelláris vesiculumok előállítására
191 858 2 A találmány olyan 100—10 000 nm méretű plurilamelláris vesiculumok előállítására vonatkozik, melyek multilamelláris, unilamelláris és reverz fázisú bepárlási vesiculumoktól mentesek. A találmány szerinti eljárással előállított vesiculumok néhány és több mint száz közötti rendezett szupra-molekuláris szerkezetű lipid kettősréteget tartalmaznak, mely rétegek valamely oltott anyagot tartalmazó vizes zárványokat vesznek körül. A találmány szerinti eljárás során 1., legalább egy, 20—3000 mg/ml mennyiségű amfipatikus lipidet, előnyösen egy foszfolipidet, valamely, adott esetben antioxidánst tartalmazó, szerves oldószerben diszpergálunk, a szerves oldószer forráspontja alatti reakcióhőmérsékleten, 11., a kapott diszperziót 20—50 súly% hatóanyagot vagy egyéb vegyületet tartalmazó vizes fázissal 3:1 —40:1 arányban elegyítjük, majd 111., a vizes fázist emulgeáljuk és egyidejűleg a kétfázisú rendszerből a szerves oldószert elpárologtatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított kompozíciók számos területen, így vivő rendszerekben és a hatóanyagot célzottan leadó rendszerekben alkalmazhatók. A leírásban a szóban forgó készítmények alkalmazását példaképpen brucellosis, szemfertőzések és limfocita meningitis vírusfertőzések kezelésénél ismertetjük. A liposzómák beépült vizes fázist tartalmazó, teljesen zárt kétrétegű membránok. A liposzómák unilamelláris vesiculumok változatai (egyszerű kétrétegű membrán) vagy multilamelláris vesiculumok (hagymaszerű szerkezetek, melyek koncentrikus membrán kettős rétegekből állnak, s melyeket vízréteg választ el egymástól) lehetnek. Liposzóma preparátumokról először a J. Mól. Bioi. 13:238-252 (1965), (Bangham és munkatársai) irodalmi hely számol be. Az eljárás során foszfolipideket valamely szerves oldószerben szuszpendálnak, majd az oldószert eltávolítva viaszszerű formában kapják a foszfolipidet. Megfelelő mennyiségű vizes fázis adagolása után a reakcióelegy „felpuffad”, és a multilamelláris vesiculumokból álló képződött liposzómákat mechanikai úton diszpergálták. Az ily módon kapott kétrétegű membrán szerkezetében a lipid hidrofób (nem poláros) „farka” a kettős réteg középpontjába orientált, míg a hidrofil (poláros) „fej” a vizes fázis felé orientált. A multilamelláris vesiculum kifejezést a továbbiakban MLVs kifejezéssel jelöljük. A fenti eljárás az alapja a kis, ultrahanggal kezelt unilamelláris vesiculumok (a továbbiakban SUVs) kifejlesztésének, melyet Papahadjapoulos és Miller ir le a Biochim. Biophys. Acta. 1967 135:624—638 irodalmi helyen. Ezek a „klasszikus liposzómák” azonban számos hátrányt mutatnak, így egy mól lipidre vonatkoztatva igen alacsony térfogatú víz építhető be, továbbá ezek a liposzómák alig alkalmasak nagy makromolekulák kapszulázására. A beépített anyag térfogatának növelésére irányuló kísérletek során először inverz micellákat vagy liposzóma prekurzorokat képeztek, azaz olyan vesiculumokat, melyekben a vizes fázist lipid molekulák egyrétege veszi körül, oly módon, hogy a poláros fej csoportok a vizes fázis irányába mutatnak. Liposzóma prekurzorok 5 a beépítendő vizes oldat szerves oldószerben ultrahangos keverőben elkészített poláros lipid oldathoz történő adagolásával alakíthatók ki. A liposzóma prekurzorokat a továbbiakban feles lipid jelenlétében bepárolják. A kapott liposzómá- 10 kát melyek valamely lipid kettősrétegbe beépített vizes fázist tartalmaznak, vizes fázisban disz- r pergálják. Ezt az eljárást a 4.224.179 sz. ameri- V kai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. J 15 A 4.235.871 sz. amerikai egyesült álllamokbeli szabadalmi leírás a beépítés hatékonyságának maximalizálásáról számol be. A leírtak szerint „reverz-fázisú bepárlási eljárás”-t alkalmaznak oligolamelláris lipid vesiculumok előállítá- 20 sára, melyek mint reverz-fázisú bepárlási vesiculumok (a továbbiakban REVs) ismeretesek. Az eljárás szerint a beépítendő vizes anyagot valamely poláros üpid valamely szerves oldószerben elkészített keverékéhez adják. A képződött ho- 25 mogén, víz az olajban típusú emulziót a továbbiakban a szerves oldószert lepárolva géllé alakítják, majd a gélt szuszpenzióvá konvertálják, a gélszerű keverék vizes közegben történő diszpergálása útján. A képződött REVs túlnyomókig 30 unilamelláris vesiculumokból és néhány oligolamelláris vesiculumból áll, melyekre jellemző hogy csak néhány koncentrikus kettős réteggel és nagy belső vizes térrel rendelkeznek. Az így előállított REVs bizonyos permeabilitási tulaj- 36 donságokban hasonlónak mutatkozott az MLVsel és SUVs-el (lásd Szoka és Papahadjopoulos, 1978, Proc. Natl. Acad. Sei. USA 75:4194- 4198). A liposzómák, melyek számos vegyületet zár- 40 nak magukba, ily módon előállíthatok, stabilitásuk azonban a raktározási idő alatt változatlanul limitált. A stabilitás csökkenése a beépült vegyületek lehasadását eredményezi a liposzómákról az azokat körülvevő közegbe. A stabilitás csök- 46 kenése a liposzóma szennyeződését okozza, mivel a környező közegből a liposzómába más anyagok hatolnak be. A hagyományos liposzómák tárolási ideje végeredményben tehát nagyon rövid. A stabilitás növelésére irányuló kísérletek 50 során a liposzóma membránba bizonyos anyagokat — a továbbiakban „stabilizáló szereket” — építettek be, melyek a lipid kettősréteg fizikai V tulajdonságait befolyásolták (például szteroid csoportok). Ezen anyagok túlnyomó többsége 55 azonban viszonylag drága és az ilyen liposzómák előállítása nem gazdaságos. A hagyományos liposzómák tárolási problémáinak megoldására még számos vegyülettel folytattak kísérleteket, ezeket azonban nem si- 60 került ezekbe a vesiculumokba beépíteni. Az MLVs csak a fenti körülmények között a lipid membrán fázis átalakulási hőmérsékletén állítható elő. Ez eleve kizárja a hőérzékeny molekulák beépülését a liposzómákba, melyek foszfoli- 65 pid részei jelentős tulajdonságokkal rendelkez-2
