191846. lajstromszámú szabadalom • Bontható, érintkező felületein védőréteggel ellátott villamos-érintkezőpár, valamint eljárás a védőréteg előállítására

5 191846 6 ménység, szilárdság, vagy nagy 5-20 at% me­talloid ötvözés esetén is kellő villamosvezető­­képesség) és amelyek bevonat alakjában kie­légítik a bontható kontaktusanyagokkal szembeni követelményeket: jó korrózióállóság, nagy kopásállóság, felületi simaság, illetve oxidációval, szulfid képződéssel szembeni el­lenállás, jó forraszthatóság és mindezek mel­lett nemesfémet nem tartalmaznak, egyenletes rétegvastagsággal állíthatók elő furatokban, csúcsokon egyaránt, ami galvanikus nemes­fémbevonásnál a csúcshatás és felületárnyé­kolás miatt súlyos probléma, pl. dobrendsze­rű galvanizáló aranyozáskor ezen okok miatt egyenlőtlen a kontaktuson az aranybevonat vastagsága. A találmány a korrózióálló bontható villa­mos érintkező új, az eddigieknél olcsóbb ko­pásálló, felületen nem oxidálódó, szulfidkép­­zódésre nem hajlamos, forrasztható megoldá­sát adja, valamint az új típusú - nemesfémet nem tartamazó - amorf szerkezetű réteg fel­viteléhez tartozó kémiai eljárást és technoló­giai elrendezést. Az eljárás során a különbö­ző önhordó villamos érintkező felületére meg­felelő, a galvanikus aranyozásnál is haszná­latos előkészítő műveletek után vizes oldatból kémiailag kiredukálva a továbbiakban bemu­tatott nemesfémet nem tartalmazó, átmeneti fémből, - ami nikkel és/vagy kobalt - és me­­talloidból, - ami foszfor és/vagy bór és/vagy szén - álló, összetételénél és előállításánál fogva amorf szerkezettel rendelkező fémüveg védőréteget választunk le, amely - eltérően a kristályos ötvözetektől - homogén, izotróp, egyenletes vastagságú, sima felületű, szem­­csehatárnélküli szerkezettel rendelkezik, ami biztosítja a korrózióállóságot, ugyancsak 500-600 HV keménységénél fogva kopásállóbb, mint a 100-150 HV keménységű nemesfém be­vonatok (keményarany) és ugyanakkor jól forrasztható. A találmány szerinti bontható villamos érintkező egyik változatában mindkét érint­kező felületen amorf állapotú átmeneti fémből, nikkelből és/vagy kobaltból, illetve metalloid­­ból, foszforból és/vagy bórból és adott eset­ben szénből álló ötvözet védőréteg van; ez a változat nagy kapcsolásszámok esetén vi­szonylag nagyobb feszültségek és áramok esetén előnyös; a másik változatában az érintkező pár egyik eleme a klasszikus ne­mesfém alapú védőréteggel borított, a másik elem érintkező felülete a találmány szerinti átmeneti fém-metalloid ötvözésű amorf védő­réteggel borított. Ez utóbbi csak kb. 50%-os megtakarítást jelent; ugyanakkor egyesíti a kétféle védőréteg előnyös tulajdonságait; ke­vesebb kapcsolásszám, kisebb áramok és fe­szültségek esetén célszerű használni. A találmányt részletesebben a rajz alap­ján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti villamos érintkező párt és az érintkező védő­rétegeinek kialakítási eljárását tüntetjük fel. A rajzon az 1. ábra a 11 és 12 villamos érintkezőpárt és a 13, 14 védőréteget tünteti fel. A rajz 2. ábráján blokkvázlatszerüen il­lusztrált eljárás sorén a nyers önhordó vil­­lamosérintkező a 21 zsirtalanítóban szerves oldószerben megszabadul a rátapadt szerves eredetű szennyezőktől, majd az egyik lehet­séges és ismert technológiai elrendezésben a 22 felületkezelőben a felületet kémiailag ak­tívvá tesszük a további műveletekre, majd a 23 vizes mosás után a 26 kémiai réteg levá­lasztásához szükséges aktivátort visszük fel a 24 felületaktiválóban. A műveletek meg­egyeznek az aranyozási technológia hasonló célú műveleteivel, csak az alkalmazott vegy­szerekben lehet eltérés. A 25 mosás után a 26 védőréteg leválasztás adja a megfelelő fi­zikai és kémiai jellemzőkkel rendelkező védő­réteget, a 26 rétegelválasztó hőmérsékletét, koncentráció viszonyait és pH-ját folyamato­san ellenőrizni kell. A második technológiai elrendezésnél az első technológia elrendezés 22, 23, 24, 25 előkészítő műveleteit Ai 0,05-2 A/dm2 áram­erősségű és 1-10 sec időtartamú egyenáramú indító impulzus helyettesíti, ami a 26 védőré­teg leválasztóban lévő villamos érintkezőkre hat és kémiailag aktívvá teszi a bevonandó felületet. A harmadik technológiai megoldásban az első megoldás szerint járunk el, de a 25 mo­sás elmarad, és ezután közvetlenül alkalmaz­zuk a második technológiai megoldásban leír­takat. Az eljárás legegyszerűbb változatában szaka­szos működtetésű. A 23, 25, 27 mosás folyóvizes és alkoholos mosást és szárítást jelent. A 21 zsirtalanítás­­ra célszerű megoldás lehet a) etil-alkoholos mosás (96 tömegX) szo­bahőmérsékleten, vagy b) etil-alkoholos mosás (96 törne g%) 35 °C-on, vagy c) az érintkezők aranyozási technológiá­jában szokásos bármelyik zsírtalanitá­­si eljárás. A 22 felületkezelés során 1000 ml-ként 1,5 g SnCl2-ot és 10 ml cc HCl-t tartalmazó desztillált vizet alkalma­zunk. A 24 felületaktiválás során 1000 ml-ként 0,165 g PdCh-ot és 15 ml cc HCl-t tartalmazó desztillált vizet alkal­mazunk. A 26 védőréteg leválasztására célszerű megoldásként az irodalomból ismert oldatok használhatók, ha a leválasztott réteg eleget tesz a következő követelményeknek:- a bevonat amorf szerkezetű- a bevonat kielégíti a villamos ellenállás előírásait- a bevonat sima felületű és fényes- a bevonat keménysége HV 400- a bevonat biztosítja a forraszthatóságot- a bevonat korrózióálló. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom