191816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás változó amplitudójú vagy fázisú szeizmikus kijelzési görbe előállítására szeizmikus jelenséget jellemző változóról felvett szabálytalan lefutású vagy szinuszos jellegű mérési görbék alapján, különösen geológiai kutatásoknál
1 191.816 2 A mintavételezés ütemének meghatározása után következik a valós szeizmikus mérési görbe amplitúdójának meghatározása minden mérési pontban A valós amplitúdó közvetlenül leolvasható a valós szeizmikus mérési görbéből, mint amilyeneket a 3. ábra mu tat, és ennek az elvégzése jól ismert minden olyan szakember számára, aki szeizmikus adatok értékelésé vei foglalkozik. Meg kell jegyezni, hogy italában a valós amplitúdó a kívánatos paraméter, bár adott esetben a burkoló görbe jellemző amplitúdója is megfelelő adat lehet. A valós amplitúdó az aktuális amplitúdó értéket jelenti a mérési pontban egy adott valós szeizmikus mérési göréber. A mérési pontban a burkoló görbére megállapított amplitúdó ezzel szemben a valós és a képzetes amplitúdó négyzeteinek összegéből vont négyzetgyököt jelenti a mérési pontban a komplex szeizmikus görbe alapján. Ha valós amplitúdóT alkalmazunk a burkoló görbe amplitúdója helyett.ezzel a különböző jellemzők jobban megkülönböztethetők, a kisebb hibák korrelációja könnyebben elvégezhető és általá ban a változó amplitúdójú vagy fázisú szeizmikus kijelzés értelmezése egyszerűbbé válik. így tehát a burkoló görbe amplitúdója felhasználható és lehetőséget nyújt megbízható információ szerzésére is, de a találmány szerinti eljárás egyik fontos következtetése, hogy az eljárás értelmében a valós amplitúdó hasznosabb információforrás, mint a burkoló görbe amplitúdója. 3. A valós szeizmikus mérési görbéből képzetes szeizmikus mérési görbe számítása A következő lépés Hilbert-transzformáció alkalmazása valós szeizmikus mérési adatok átalakítására és ily módon képzetes szeizmikus adatok szeizmikus mérési görbe előállítására. A Hilbert-transzformáció megfelelő alkalmazását többek között M. T. Tanner és R. E. Sheriff „Application of amplitude, frequency and other attributes to stratigraphic and hydrocarbon determination" című cikkében található meg. amely 1977-ben jelent meg az American Association of Petroleum Geologists 26 számú emlékeztető kötetében, C. E Payton szerkesztésében. 4. Komplex szeizmikus görbe állandó fázisának meghatározására A komplex szeizmikus görbe állandó fázisa a min tavétel P(l) pontjában a következő egyenlettel határozható meg: (1) P(0 = tan -1 [h(t)/g(t)J, ahol h(t) a képzetes szeizmikus görbe amplitúdója a mintavételi pontban, míg g(t) a valós szeizmikus görbe amplitúdója ugyancsak a mintavételi pontban. Az amplitúdó közvetlenül hozzáférhető mind a képzetes, mind pedig a valós szeizmikus mérési görbe alapján 5. Interpoláció Ha kívánatos, a címek csak a mintavételi pontokhoz rendelhetők, mint ez a következőkben még részletesen ismertetésre kerül. Ha azonban csak a mintavételi pontokat használjuk erre a célra, a kapott változó amplitúdójú vagy fázisú szeizmikus kijelzés esetleg nem megfelelő megjelenésű és nehézséget okoz az értelmezés során. Ennek megfelelően különböző kép erősítési technikákat kell használni, hogy a jobb felbontás elérhető legyen. Két mintavételi pont között lényeges, hogy több pontot válasszunk. Minden ilyen ponthoz egy amplitúdót és állandó fázist rendelünk oly módon, hogy két mintavételi pont között a színek átmenete síma legyen. A meghatározott pontok száma a szeizmikus kijelzés skálája szerint fog változni és függ a kijelző a rajzoló berendezéstől is. Előnyösen annyi pontot választunk, amennyire szükség van a síma színátmenetek biztosítására, függetlenül a színskálától, illetve az alkalmazott rajzoló berendezéstől. 6. Grafikus feldolgzás Miután a változó amplitúdójú vagy fázisú szeiz mikus kijelzésben kijelzendő minden pontra meghatároztuk a valós amplitúdót vagy az állandó fázist az egyes pontokhoz színeket rendelünk, mégpedig a valós amplitúdó és az állandó fázis alapján. Erre a célra bármilyen alkalmas színösszeállítás alkalmazható. Célszerűen legalább négy megkűlönböz tethető színt és színárnyalatot alkalmazunk. Javasolt azonban nagyobb számú szín vagy színárnyalat alkalmazása, mivel a nagyobb számú szín vagy színárnyalattal jobb felbontás érhető el és így a kapott kijelzés jobb megjelenésű, könnyebben értelmezhető így különösen a fázisokhoz négy szín alkalmazása hoz nagyon jó eredményt, mint az a továbbiakból következik. Megfelelő kijelző berendezés alkalmazása mellett alkalmazható színek összeállítását a 4. ábra mutatja. Erre az ábrára hivatkozással megállapítható, hogy a négy alapszín mindegyikének tizenhat árnyalatát használjuk. A négy alapszín a zöld, a kék, a rózsaszín és a narancs. Minden színárnyalat különböző amplitúdót jelöl, és célszerűen a legsötétebb szín rányalat a legnagyobb amplitúdóhoz, a legvilágosabb színárnyalat a legkisebb amplitúdóhoz tartozik. A legnagyobb és a legkisebb amplitúdó közötti tartományt ennek megfelelően egyenlő tartományokra osztjuk és mindegyik tartományhoz egy-egy színár-* nyalatot rendelünk. A 3. ábrára visszatérve például az amplitúdó értékei 0 és 6,000 között változnak, amikoris minden színárnyalat 400 értékű egységnyi amplitúdót képes felölelni. A 4. ábrán bemutatott négy szín. mindegyike jellemző a fázis értéktartományára. A négy színhez ennek megfelelően a 4. ábra szerinti kiosztálsban a következők tartoznak: Szín Értéktartomány zöld -180° ... —90° kék - 90°... 0° rózsaszín 0° ... + 90° narancs + 90° ... + 180° A fázisok kijelzésére négynél kevesebb szín is használatos, ha kívánatos. így például a 4. ábra zöld színe -180° ... o° tartományt jellemezheti, míg a kék a 0° ... 180° tartományra utalhat. A négy vagy kevesebb szín alkalmazása azonban bizonyos mérté kű információvesztés veszélyével járhat. Hasonlatosan lehetséges négynél több szín is. Ezzel szemben a négynél több szín alkalmazása szintén az információ vesz5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
