191815. lajstromszámú szabadalom • Stabilizálószerként szerves tioszulfátot vagy tioszulfonát-származékokat tartalmazó, vulkanizálható kaucsuk kompozíciók
1 2 például latex polimerrel és legfeljebb 5 tőmeg% kötőanyagot tartalmazó granulátumokká vagy szemcsékké formálhatók. Formálhatók a stabilizálószerek elődiszperzióként egyes kaucsukszerű polimerekben - így EPDM vagy az etilén-vinil-acetát kanosukban - amely eló'diszperziók például 15- 50 tömeg% polimert tartalmaznak. A találmány szerinti kompozícióban felhasznált kaucsuk tartalmazhat szilárdságnövelő - kormot pigmenteket - így titán-dioxidot és szilicium-dioxidot -, fémoxid aktivátorokat - így cinkoxidot és magnézíumoxidot -, sztearinsavat, szénhidrogén lágyítókat és hígító olajokat, aminokat, étert, fenolos antioxidánsokat, fenilén-diamin-származék lebomlásgátló szereket és a tapadást fokozó szereket. A keverék tartalmazhat elővulkanizálást gátló szereket is, de a keverékek nagy részében ezek alkalmazása felesleges. A következő példákban ismertetjük a vulkanizálási jellemzőket a táblázatokban feltüntetett vulkanizálási hőmérsékleteken. A jellemzőket a Decker, Wise és Guerry által ismertetett Monsanto oszcilláló tárcsás reométer segítségével határoztuk meg (lásd a Rubber World 1962, dec., 68. irodalmi helyen). A reométer adataiból feljegyeztük a maximális forgatónyomaték (maximum modulusz) eléréséhez szükséges időt 0max)- Vulkanizátumokat készítettünk vulkanizáló présben, a választott hőmérsékleten. a reométer adatai alapján a maximális vulkanizáláshoz szükséges ideig végezve a vulkanizálást. Egyéb vulkanizátumokat is készítettünk hosszabb ideig tartva őket ugyanezen a hőmérsékleten. Mindkét típusú vulkanizátumot megvizsgáltuk a hagyományos fizikai módszerekkel. R. C. Aycrst D. G. Lloyd és E. R. Rodger módszerével (lásd az 1971. május 19-én Wiesbadenben megtartott DKG-konferencia 21. számú közleményében) mértük a kifáradási tőrét, valamint a 903. számú brit szabvány A8 része szerint mértük a rugalmasságot. A „Goodrich Flexometer” adatokat az ASTM D623-78 „A” módszere szerint vettük fel. A hőképződési mérések alaphőmérséklete 50°C, a kipukkadási idők méréséé 100°C volt. Vulkanizátum-stabilizáló szerként alkalmazható különböző vegyületeket állítottunk elő, az alábbiak szerint. 1 Referenciapélda Dekametilén-bisztioszulfát-dinátriumsó-dihidrát előállítása 49,6 g, 0,2 mól Nátrium-tioszulfát-pentahidrátot és 30 g, 0,1 mól 1,10-dibróm-dekánt 100 ml víz és 100 ml etanol elegyében 1,5 órán át visszafolyatás mellett forralunk Az elegyet hagyjuk lehűlni és a kicsapódott anyagot kiszűrjük belőle. A csapadékot 85°C-on levegőn szárítva körülbelül 2 molekula kristályvizet tartalmazó dekametilén-bisztioszulfát-nátriumsó-hidrátot nyerünk. Az átkristályosított minta elemzési eredményei a ^10^24^a2^8^4 összegképlet alapján: számított talált: C (tömeg%) 29,60 26,79 H (tömeg%) 5,42 5,09 S (tömeg%) 28.72 28,74 IR-abszorpció (KBr-pasztilla) 3 550-3 445 cm'1 * * * S kristályvíz 2 290-2 845 cm'1 -CH2-1 220 1 050 1 040 650-cm'l, -S-S03 2, Referencia példa Hexametiién bisz lioszulfát-dinátriumsó-hidrát előállítása Nátrium-tioszulfátot 1,6-diklór-hexánnal az 1. referencia példában ismertetett módon reagáltatunk, de a vlsszafolyás mellett végzett forralás idejét 6 órára növeljük. A reakcióelegyet vákuumban szárazra pároljuk és a visszamaradó anyagot forró metanollal extraháljuk. Az elegyből a nátrium-kloridot kiszűrjük és a metanolos oldatot bepároljuk. így a hexamelilén-bisztioszulfát-dinátriumsójának hidrátját kapjuk. IR-abszorpciós sávok 3 555—3 455 cm'1 kristályvíz 2 920 2 855 1 465 cm'1 -CH,-1 220 1 050 645 -SSÓ3-2. a), b) és c) Referencia példa A metilén-bisztioszulfát-dinátriumsó-hidrát előállításánál ismertetetthez hasonló módon állítunk elő pentametilén-bisztíoszulfát-dlnátriumsó-hidrátot. etilén bisztioszulfát-dinátriumsó-hidrátpt és 1 4 dimetil-ciklohexil-bisztioszulfát-dinátriumsó-hidrátot. 3 Referencia példa Dekametilén bisz(p-tolil-tioszulfonát) előállítása 35,6 g 0 2 mól P-tolil-szulfinsav nátriumsót és 6,4 g, 0.2 grammatom ként 0,2 ml 40 t#>-os vizes tetrabutil-ammónium-hidroxidot tartalmazó 50 ml etanolban visszafolyás mellett forralunk. 15 perces forralás után a sárga szuszpenzió fehérre válik. Ezután 30 g. 0,1 mól 1.10-dibróm-dékánt adunk hozzá és az elegyet vissza folyatás mellett még 3,5 órán át forraljuk majd keverés közben gyorsan jeges vízbe öntjük. A keletkezett csapadékot kiszűrjük vízzel mossuk és vákuumban szárítjuk. 87 5%-os hozammal 45 g cím szerinti terméket nyerünk. A kapott termék 76-82°C hőmérsékleten olvad. Elemzési eredmények a -O- képlet alapján (M* 514 75). számított talált C (tömeg%) 56,00 55,87 H (tömeg%) 6,66 6,75 S(tömeg%) 24,91 25,06 IR-abszorpció 1330-1140,825 660, 590,520 cm'1 4. Referencia példa Dekametilén-bjsz(metil-tioszulfonát) előállítása 33.1 g 0 16 mól dekán-1,10-ditiol és 36,8 g, 0,32 mól trietil-amin, 250 ml diklór-metánban készült elegyéhez hozzácsöpögtetünk 36,8 g, 0,32 mól metil-szulfonil-kloridot. Az elegy hőmérsékletét az adagolás alatt —15°C-on tartjuk. Az adagolás befejeztével az elegyet 1 óra alatt hagyjuk 25°C-ra melegedni. Ezután 500 ml vizet adunk hozzá, a szerves fázist elválasztjuk, vízmerites nátrium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepá-191,815 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
