191809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poli(vinil-klorid) alapú kompozíciók előállítására szuszpenziós polimerizálással

1 2 lózéterek, például metil-eellulóz, hidroxi-propil-metil­­-cellulóz, poliakrilsav, vinil-acetát és maleinsavanhid­­rid kopolimer, zselatin és keményítő, nemionos felület­aktív anyagok, így szorbitán-monolaurát, szorbitán­­-trioleát és diszperziós segédanyagok, így karboxi-me­­til-cellulóz. Mint már említettük, a találmány szerinti eljárás különösen vinil-klorid vizes közegben végzett szusz­penziós polimerizáhisánál alkalmazható, ha a poli­­merizációs iniciátor monomeroldható szerves peroxid, amelynek víz.oldhatósága 20°C hőmérsékleten legalább 0,2 t% és az említett előnyös tulajdonságokat akkor is elérjük, ha a találmány szerinti eljárásban a vinil-klo­rid polimerizálásához polimerizációs iniciátorként olyan az.ovegyületet vagy szerves peroxidot alkalma­zunk, amelynek vízben való oldhatósága az, említett értéknél nagyobb. Az említett, viszonylag vízoldható szerves peroxid például a di-(2-etoxi-etil)-peroxid-dikurbonát, bisz(3- -metoxi-butilj-peroxid-díkarbonát és (dibutoxí-etil)­­-peroxid-dikarbonát, amelyeket a továbbiakban EEP, MC és BEP rövidítésekkel jelölünk. A találmány sze­rinti eljárás alkalmazása azonban nem korlátozódik ezeknek az, iniciátoroknak a használatára. A polimerizációs reaktor belső falainak és szükség szerint a monomerrel illetve a monomerekkel a polí­­merizálás során érintkezésbe kerülő egyéb felületeknek a bevonására alkalmazott oldatot úgy állítjuk elő, hogy a rnár említett szerves színezékek vagy savak alkálifém- vagy ammóniurnsóit vízben oldjuk fel. A szerves színezékek példáiként felsoroljuk a kö­vetkezőket: C. I. Direct Yellow, I, C. I. Acid Yellow 38, C. I. Acid Yellow 3, C. 1. Direct orange 2, C. I. Direct Orange 10, C. I. Direct Red 1, C. I. Acid Red 2, C. I. Acid Red 18, C. I. Acid Red 52, C. I. Acid Red 73, C. I. Direct Red 186, C. I. Direct Red 92, C. I. Direct Violet 1, C. I. Direct Violet 22, C. I. Acid Violet 11, C. I. Acid Violet 78, C. I. Direct Blue 6, C. I. Direct Blue 71, C. 1. Direct Blue 106, C. 1. Acid Blue 116, C. I. Acid Blue 158, C. 1. Acid Black 2, C. I. Direct Black 38. A bevonó oldatot egy vagy több fent említett szerves színezék, szerves szulfonsav vagy karbonsav sójának vízben történő feloldásával állítjuk elő. A fentiek szerint elkészített bevonóoldat általában többé-kevésbé alkálikus, ae az, oldat pH-értékét a szer­ves színezék, szulfonsav vagy karbonsav sójának felol­dása után előnyösen valamilyen sav adagolásával leg­feljebb 7-re állítjuk be. Megfelelő savak a kénsav, sósav, foszforsav, salétromsav, szénsav, perklórsav, molibdénsav, wolframsav, hangyasav, ecetsav, oxál­­sav, tejsav, maieinsav, glikolsav, tioglíkolsav, fitinsav. Ezeket a savakat előnyösen vizes oldat formájában ad; ik a bevonó oldathoz. A bevonóoldatot a polimerizációs reaktor belső fa­lára és a monomerrel illetve monomerekkel érintkezés­be kerülő egyéb felületekre megfelelő módszerrel például szórással vagy kenéssel - visszük fel, majd az így bevont felületet, amennyiben szükséges alapo­san szárítjuk, például melegítéssel. A bevonásra kerülő felületet a bevonás előtt célszerűen 40 I00°C hőmér­sékletre melegítjük Szükséges esetben a bevont és szá­rítón lelúletet vízzel mossuk. A vizes bevonóoldatot kívánt esetben víznek és vala­milyen vízzel elegyedő szerves oldószernek az elegyé­vel is elkészíthetjük. Ennek az az előnye, hogy ilyenkor a bevont felület száradása meggyorsul és a legtöbb eset­ben nem szükséges melegítést alkalmazni. Megfelelő szerves oldószerek az alkoholok, az észterek és a keto­nok. A bevonat mennyisége szárított állapotban legalább 0,001 g/m1 felület, amely megegyezik a technika állása szerint ismert módszereknél alkalmazott anyag mennyi­ségével. A reaktor falainak fentiek szerinti bevonása után megindítjuk a polimerizációs reakciót, a reaktorba bemérjük a polimerizációs közegként alkalmazott vi­zet, a diszpergáló vagy szuszpendáló szereket, a polime­rizációs iniciátort és vinil-klorid monomert illetve nyomelemeket, valamint ~ adott esetben — az alkal­mazott adalékanyagokat. Természetesen legalább egy vízoldható tiocianátszármazékot is adunk a polimeri­zációs elegyhez. A találmány szerinti eljárás során alkalmazható vízoldható tioeianátszármazékok például az alkáli­­fém-tiocianátok, így a nátrium-, kálium- és eézíum­­-tiocianát, az ammónium-tiocianát és alkáliföldfém­­tiocianátok, így a magnézium-, kalcium-, stroncium- és bárium-tiocianát. Ezeket a tiocíanátszármazéko­­kat adhatjuk közvetlenül a vizes közegben feloldásra kerülő polimerizációs elegyhez, előnyösen a polimeri­zációs folyamat megindulása előtt, de ugyanilyen ha­tást érhetünk el akkor is, ha a tiocianát-származékot kevéssel a polimerizációs reakció megindulása után adagoljuk. A polimerizációs elegyhez adott tiocianátszárma­­zék mennyisége a vinil-klorid monomer vagy a vinil­­• kloridot tartalmazó monomerelegy mennyiségére szá­mítva célszerűen legalább 1 ppm, előnyösen 100 ppm. A felső határt az szabja meg, hogy nagyobb mennyi­ségű tiociauátszármazék alkalmazása esetén a termék minőségében a céljainkkal ellentétes eredményt érünk el, ugyanakkor a nagy mennyiségű tiociauátszármazék alkalmazása nem jelent lényeges előnyt a polimerké­reg kialakulásának megakadályozása szempontjából. Bár a találmány szerinti eljárás vinil-kloridnak olyan szerves peroxid iniciátor jelenlétében végre­hajtott szuszpenziós polimerizálásánál alkalmazható, ahol az iniciátor vízben való oldhatósága legalább 0,2%, alkalmazható azonban 0,2 t%-ná! kisebb víz­­oldhatóságú iniciátor használata esetén is. A szer­ves peroxid vízoldhatósága nem lehet túlságosan nagy, mivel ilyenkor a polimerizáció olyan körülmé­nyek között folyik le, amely az emulziós polimeri­­zációnak felel meg és így nem a kívánt szuszpenziós polimerizációs poli(vinil-klorid)-ot kapjuk. így tehát a találmány szerinti polimerizációt olyan szerves per­oxid iniciátor jelenlétében folytatjuk le, amelynek vízoldhatósága legfeljebb 10 t%, előnyösen legfel­jebb 5 t% 20 C hőmérsékleten. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárást a pél­dákkal részletesen bemutatjuk. 1. példa ( 1 — 29. számú kísérletek Négy sorozat polimerizációs kísérletet végzünk hét fajta monomeroldható szerves peroxid, mint poli­merizációs iniciátor alkalmazásával. A szerves per­­oxidok a következők: di(2-etil-hexil)-peroxid-dikar­­bonát, lauroil-peroxid, 3,5,5,-trimetil-hexanoil-peroxid és a-kumil-peroxi-ncodekanoát, amelyeket a továbbiak­ban OP!\ LPO és L-I88, L-355 jellel jelölünk az emlí-191 809 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom