191795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolizidin-származékok előállítására
1 2 A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű új pirrolizidin-származékok, továbbá hatóanyagként az ezeket tartalmazó antiaritmiás hatású gyógyászati készítmények előállítására, valamint ezek alkalmazására. Az (1) általános képletben R1 1-4 szénatomos alkil- vagy fenilcsoportot, R2 és R3 1-4 szénatomos alkilcsoportot vagy egyikük hidrogénatomot és másikuk 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent. Először N. J. Leonard és munkatársai [J. Am. Chem. Soc., 71, 1762—64. (1949)] szintetizáltak 8-(hidroxi-metil)-pirrolizidint és 8-(klór-metil)-pirrolízidint. Ezt követően Miyano és munkatársai {Synthesis, 701-702. (1978. szeptember)] dolgoztak ki egy módszert Am8Ldehidro-pirrolizidinium-perklorát előállítására, amelyből aztán nagyszámú származékot lehetett megfelelő mennyiségben előállítani. Ezek a származékok a farmakológiai vizsgálatkor fekélyellenes, analgetikus, értágító és antiaritmiás hatást mutattak (156283/1981., 85888/1983., 83694/1983., 159493/1983. és 39199/1984. számon érdemi vizsgálat nélkül nyilvánosságra hozott japán szabadalmi leírások). Azok a 8-helyettesített pirrolizidin-származékok, amelyeket a 195493/1983. számú, nem-vizsgáit, nyilvánosságra hozott japán szabadalmi bejelentés ismertet, különösen jó aritmia-gátlók, és klinikai alkalmazásukat most próbálják ki. Kutatásunk célja az volt, hogy az ismertnél hatásosabb aritmia-gátlókat állítsunk elő, s így jutottunk el a jelen találmány szerinti új, 8-(szubsztituált)-piTilizidin-származékokhoz. A találmány tárgya tehát eljárás az (1) általános képletű új pirrolizidin-származékok előállítására - ebben a képletben R1 1-4 szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcsoportot, R2 és R3 1-4 szénatomos alkilcsoportot, vagy egyikük hidrogénatomot és a másik 14 szénatomos alkilcsoportot jelent —, oly módon, hogy a (II) képletű A4*- '-dehidro-pirrolizidint egy (III) általános képletű helyettesített malonsawal - ahol R1 jelentése az (I) általános képletnél megadottal egyező — reagáltatjuk, és egy kapott (IV) általános képletű 8-pirrolizidin-ecetsav-származékot - ahol R1 a fenti jelentésű - egy (V) általános képletű helyettesített anilinnel — ahol R2 és R3 az (I) általános képletnél már megadott jelentésű — reagáltatunk, és egy kapott (I) általános képletű N-(szubsztituált-fenil)-2-(8-pirrolizidin)-acetamid-származékot kívánt esetben rezolválunk. A találmány tárgya továbbá eljárás az(I) általános képletű antiaritmiás hatású hatóanyagokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A találmány szerinti eljárás értelmében a reakció első (A) lépésében a (II) képletű A4(8).<jehidro-pirrolizidint egy (III) általános képletű helyettesített malonsawal reagáltatjuk A reakciót viszonylag magas forráspontú szerves oldószerben, így például dioxánban, 100-150°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció során néhány óra alatt keletkezik a (VI) általános képletű 8-pirrolizin-ecetsav-származék (lásd mellékelt reakció-vázlat, ,.A -lépés). A találmány szerinti eljárás második (B) lépésében a (IV) általános képletű vegyületet egy (V) általános képletű helyettesített anilinnel reagáltatjuk. A reakciót szerves oldószerben, így például metilén-kloridba, kloroformban, benzolban vagy toluolban, valamely vízelvonószer, így például foszforoxi-klorid, tionil-klorid jelenlétében, 50 és 100°C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakcióban néhány óra alatt (I) általános képletű N-(szubsztituált-fenil)-2-(8-pirrolizidinil)-acetamid-származék keletkezik (lásd mellékelt reakcióvázlat, „B lépés). Az (I) általános képletű termék racém formában keletkezik, amely közvetlenül is alkalmazható a gyógyászatban. Azonban a biztonságos alkalmazhatóság kedvéért a racém vegyületet rezolváljuk. A racém vegyület rezolválása optikailag aktív borkősavval vagy származékával, így például dibenzoilborkősawal vagy ditoluoil-borkősavval alkoholos oldatban, például metanolban, etanolban, vagy propanolban vagy acetonban, illetve a felsorolt alkoholok és aceton elegyében történik. A rezolválás után frakciónak kristályosítással kaphatjuk meg az optikailag aktív vegyület sóját, amelyet alkalmas oldószerben, például metilén-kloridban vagy kloroformban alkálikus oldattal kezelünk, s ezután a sóból felszabadított (2R)-(-)-konfigurációjú vegyületet izoláljuk. A (2S)-(+)-konfigurációjú vegyületet a frakcionált kristályosítás lépésnél kapott anyalúgból nyeljük ki. Az így kapott új vegyület antiaritmiás hatását a következőképpen vizsgáltuk: J. W. Lawson [J. Pharmacol and Exp. Ther., 160. 22 (1966)]. módszere szerint ddy törzsből származó hím egerekkel kloroformot inhalláltattunk, majd a belélegeztetés megszüntetése után elektrokardiográffal figyeltük meg a kamrai ritmust és a fibrillációt. Az így megfigyelt szívkamrai rendellenességek megelőzhetők, ha a kloroformos kezelés előtt antiaritmiás szert alkalmazunk. Az egerek 29-40-es csoportjainak számos különböző dózisban szubkután adtuk be a találmány szerinti vegyületeket, majd 30 perccel ezután kloroformot lélegeztettünk be az állatokkal. A kamrai ritmusra és a fibrillációra gyakorolt profilatikus hatást dózisonként meghatároztuk és az EDS0 értékeket, valamint az ezekhez tartozó 95%-os konfidencia-szinteket Litchfield és Wilcoxon [J. Pharmacol. Exp. Ther., 96, 99. (1949)]. módszerével számoltuk ki. Az eredményeket az 1. táblázat mutatja. Az LDS0 értékeket ) 8-22 g-os hím egereken az úgynevezett „le és föl módszerrel határoztuk meg [Takagi és Ozava kiadó, Yakubutsu Gaku Jikken, 204., Nanzando, (1972)]. A terápiás indexet, azaz az LDS0 és EDS0 értékek hányadosát ugyancsak megadjuk az 1. táblázatban. 1. táblázat A vegyület jele és a ED50 LDSo (mg/kg) (mg/kg) Terápiás példa száma, melyben index a vegyület szerepel (95%-os konfidenciaszint SUN 4272 3. példa 115,0 400 3,4 (VI. képlet) (80,4-164,6) SUN 3341 23,0 92,1 4,0 2. példa (VII. képlet) 14,4-36,8) 191 79 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
