191741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés részleges felülrétegek felhordására

1 191.741 2 A találmány tárgya eljárás részleges felület­rétegeknek textil-alapanyagokra történő felhordá­sához, különösen a fixálóbehatás technikában alkal­mazott ragasztómasszák esetében, ahol folyékony, hőre lágyuló vagy hőre keményedő bevonómasszát visznek Tel az alapanyagra és azzal jól tapadóan ösz­­szekötik. A találmány tárgya továbbá az eljárás foga­natosítását szolgáló berendezés is. Textil-alapanyagok - például szövés nélküli kel­mék, szövetek és hurkolt kelmék- felületi réteggel való bevonására különféle eljárások ismeretesek. A be­vonati rétegmasszák túlnyomó többsége ragasztó­massza, amely masszákat az alapanyag és a rétegelt a­­nyag erős összekötése céljából még ragadó állapotban visznek fel, vagy a felvitelüket követően hozzák azo­kat ragadóképes állapotba, majd pedig a felragasztás után a ragasztómasszát jól tartó állapotba viszik át. Az ilyenfajta összekötésekkel, ragasztásokkal, szem­ben a textiliparban a kötési szilárdság, tartós tapadás, külső behatásokkal szembeni érzéketlenség és elaszti­­citás tekintetében magas követelményeket támaszta­nak, amelyeket az ismert eljárásokkal csak bizonyos és különféle mértékig tudnák kielégíteni, mint azt a következőkben látni fogjuk. A jólismert fóliás rété gbevon atolás, amelynél egy hőre lágyuló anyagból külön előállított fóliát nyom­nak rá az előmelegített textil-alapanyagra, vagy egy extrudált fóliát még meleg állapotban közvetlenül az alapanyagra helyeznek és rányomják, továbbá a felü­leti rétegbevonás, amelynél pasztává összedolgozott hőre lágyuló port dörzsölnek rá a textil-felületi alak­zatra, ott megszárítják, felmelegítik és enyhén folyós állapotban nyomóhengerek útján az alapanyaggal ösz­­szekötik, még használatosak ugyan, azonban a textil­szektorban már alig, mivel az összefüggő, megszakítás nélküli, hőre lágyuló rétegek a további textil-alapa­nyagokkal való utólagos összekötéskor az alkalmazott ideig történő hőmérséklet és nyomás hatására főleg a ruhaiparban túlságosan nagymértékű hő- és mosási zsugorodási értékeket mutatnak, ezen túlmenően pe­dig nem biztosítják a végterméknél a textiljellegű ta­pintást. Az ugyancsak ismert szóró- vagy permezető-eljá­­rásoknál meghatározott szemcsenagyság-elosztásra e­­lőőrölt vagy kiszitált hőre lágyuló bevonóanyagot elő­melegített folyamatos textilszalagra szórják fel, majd kályhában melegítik, s ezt követően nyomóhengerek segítségével enyhén folyós állapotban teljesen össze­tapasztják a textil-alapanyaggal. Mivel az ilymódon létrejött bevonati rétegek szabálytanalok, egyenetle­nek, ezért az így rétegezett alapanyag más, főleg az ing- és blúziparban szokásos és használatos vékony, sima anyagok esetében a későbbi tisztítási műveletek során a fehérnemű vagy ruhadarab felületén narancs­héjszerű rücskösödést idéz elő. Az ismert háló rétegelési eljárásnál egy extrudált hálót vagy egy hosszában felhasított fóliát széthú­zott állapotban az előmelegített folytonos textilsza­laggal összekötik. A megnyújtott háló alaktartóké­pessége következtében melegítéskor az összekötésí helyeken elszakadhat és az így előálló meghosszabo­­dások a háló kereszteződési helyeihez húzódnak, úgy hogy egy nem-összefüggő, pontszerű bevonatréteg jön létre, amelynek szabályossága kiváló, azonban ezt az eljárást kevesen alkalmazzák, mivel nem gaz­daságos. Az alapanyagnak a ragasztóanyaggal történő sza­bályos, részleges - pl. pontalakű - bevonása olyan lé­2 ■f •* nyeges követelmény, amit a ruházati ipar - magától értetődően az előzőekben már felsorolt követelmé­nyek betartása mellett - nyomatékosan megkíván. Erre különféle eljárások váltak ismeretessé. Széles körűen elterjedt az ún. forgó-szitanyomó eljárás, a­­melynél a kötőanyag útján pasztává kevert hőre lá­gyuló port egy simítókés segítségével a mozgó alap­anyagon legördülő hengeres nyomószita megkívánt minta szerinti elehelyezett nyílásain keresztül hordják fel az alapanyagra. A kötőanyag kiszáradása után a hőre lágyuló anyagot megolvasztják és nyomóhenger segítségével összekötik az alapanyaggal, Ez az eljárás még megfestett, hőre lágyuló ragasztóanyag alkalma­zásával is ismert, azonban ennél nem érhető el a pasz­ták feldolgozásánál biztosított egyenletesség. A vég­termék inkább a szóró- vagy permetező-eljárással kapott végtermékhez hasonlítható és az ott már fel­sorolt hátrányokkal rendelkezik. Igen gazdaságosak az ismert, a mélynyomó-eljárással dolgozó eljárások. Ez egy hőre lágyuló por alkalmazá­sa révén érvényesül, amelyet a megkívánt elosztás sze­rinti bemélyedéseket tartalmazó hengerre dörzsölnek fel. Az előmelegített folyamatos textilszalag felveszi azt a port, majd azt egy áthúzókályhába tovább mele­gítik és ezt követően nyomóhengerekkel tapasztják hozzá az alapanyaghoz. Valamennyi ismert eljárás meghatározott szemcse­nagyságúra őrölt és/vagy kiszitílt, hőre lágyuló anya­gokat alkalmaz, ami az eljárást költségessé teszi. A találmány elé azt a célt tűrtük ki, hogy a beveze­tőben leírt eljárást úgy lehessen megvalósítani, hogy a bevonati masszát eredeti, leginkább granulált alakban azaz őrlés és/vagy szitálás nélkül lehessen felhordani és mégis kifogástalan, részleges felületbevonást érhes­sünk el az alapanyagnál anélkül, hogy korlátozva vol­na ezen felületi bevonat elrendezése és formája. A célkitűzést, illetve feladatot a találmány értel­mében úgy oldjuk meg, hogy a bevonómasszáta textil­alapanyagra egy nyomással működtetett fúvókából hordjuk fel. A találmány szerinti eljárás foganatosí­tására szolgáló berendezésnek az a jellemzője, hogy van egy rétegfeldhordófeje, azon elhelyezett legalább egy rétegfelhordó fúvókával, a rétegfelhordófejnek van továbbá egy meghajtása, amely a fejnek, illetve legalább egyik alkatrészének egy, a rétegfelhordófej alapanyaghoz képesti főmozgatásától eltérő járulékos mozgást biztosít. A találmányt a továbbiakban annak néhány példá­ké ppeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részlete­sebben ábráink segítségével, amelyek közül: az 1. ábra blokksémában tünteti fel a hőre lágyuló, illetve hőre keményedő bevoncmasszának textil-alap­anyagra történő felhordásához szolgáló rétegezőbe­rendezést; a 2. ábrán az 1. ábra szerinti rétegezőberendezés­hez hasonló berendezés blokksémájának egy része lát­ható; a 3. ábra a bevonómassza felhordására szolgáló be­rendezést vázlatosan szemlélteti; a 4. ábrán a bevonómassza felvitelét szolgáló be­rendezés egy másik kiviteli alakját mutatja be; az 5. ábrán a bevonómasszát felhordó berendezés egy további kiviteli alakja látható; a 6. ábrán egy rétegfelhordófej metszetét mutatjuk be; a 7. ábrán vázlatosan személhető rétegfelhordó berendezés különféle bevonási lehetőséget biztosit; végül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom