191741. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés részleges felülrétegek felhordására
1 191.741 2 A találmány tárgya eljárás részleges felületrétegeknek textil-alapanyagokra történő felhordásához, különösen a fixálóbehatás technikában alkalmazott ragasztómasszák esetében, ahol folyékony, hőre lágyuló vagy hőre keményedő bevonómasszát visznek Tel az alapanyagra és azzal jól tapadóan öszszekötik. A találmány tárgya továbbá az eljárás foganatosítását szolgáló berendezés is. Textil-alapanyagok - például szövés nélküli kelmék, szövetek és hurkolt kelmék- felületi réteggel való bevonására különféle eljárások ismeretesek. A bevonati rétegmasszák túlnyomó többsége ragasztómassza, amely masszákat az alapanyag és a rétegelt anyag erős összekötése céljából még ragadó állapotban visznek fel, vagy a felvitelüket követően hozzák azokat ragadóképes állapotba, majd pedig a felragasztás után a ragasztómasszát jól tartó állapotba viszik át. Az ilyenfajta összekötésekkel, ragasztásokkal, szemben a textiliparban a kötési szilárdság, tartós tapadás, külső behatásokkal szembeni érzéketlenség és elaszticitás tekintetében magas követelményeket támasztanak, amelyeket az ismert eljárásokkal csak bizonyos és különféle mértékig tudnák kielégíteni, mint azt a következőkben látni fogjuk. A jólismert fóliás rété gbevon atolás, amelynél egy hőre lágyuló anyagból külön előállított fóliát nyomnak rá az előmelegített textil-alapanyagra, vagy egy extrudált fóliát még meleg állapotban közvetlenül az alapanyagra helyeznek és rányomják, továbbá a felületi rétegbevonás, amelynél pasztává összedolgozott hőre lágyuló port dörzsölnek rá a textil-felületi alakzatra, ott megszárítják, felmelegítik és enyhén folyós állapotban nyomóhengerek útján az alapanyaggal öszszekötik, még használatosak ugyan, azonban a textilszektorban már alig, mivel az összefüggő, megszakítás nélküli, hőre lágyuló rétegek a további textil-alapanyagokkal való utólagos összekötéskor az alkalmazott ideig történő hőmérséklet és nyomás hatására főleg a ruhaiparban túlságosan nagymértékű hő- és mosási zsugorodási értékeket mutatnak, ezen túlmenően pedig nem biztosítják a végterméknél a textiljellegű tapintást. Az ugyancsak ismert szóró- vagy permezető-eljárásoknál meghatározott szemcsenagyság-elosztásra előőrölt vagy kiszitált hőre lágyuló bevonóanyagot előmelegített folyamatos textilszalagra szórják fel, majd kályhában melegítik, s ezt követően nyomóhengerek segítségével enyhén folyós állapotban teljesen összetapasztják a textil-alapanyaggal. Mivel az ilymódon létrejött bevonati rétegek szabálytanalok, egyenetlenek, ezért az így rétegezett alapanyag más, főleg az ing- és blúziparban szokásos és használatos vékony, sima anyagok esetében a későbbi tisztítási műveletek során a fehérnemű vagy ruhadarab felületén narancshéjszerű rücskösödést idéz elő. Az ismert háló rétegelési eljárásnál egy extrudált hálót vagy egy hosszában felhasított fóliát széthúzott állapotban az előmelegített folytonos textilszalaggal összekötik. A megnyújtott háló alaktartóképessége következtében melegítéskor az összekötésí helyeken elszakadhat és az így előálló meghosszabodások a háló kereszteződési helyeihez húzódnak, úgy hogy egy nem-összefüggő, pontszerű bevonatréteg jön létre, amelynek szabályossága kiváló, azonban ezt az eljárást kevesen alkalmazzák, mivel nem gazdaságos. Az alapanyagnak a ragasztóanyaggal történő szabályos, részleges - pl. pontalakű - bevonása olyan lé2 ■f •* nyeges követelmény, amit a ruházati ipar - magától értetődően az előzőekben már felsorolt követelmények betartása mellett - nyomatékosan megkíván. Erre különféle eljárások váltak ismeretessé. Széles körűen elterjedt az ún. forgó-szitanyomó eljárás, amelynél a kötőanyag útján pasztává kevert hőre lágyuló port egy simítókés segítségével a mozgó alapanyagon legördülő hengeres nyomószita megkívánt minta szerinti elehelyezett nyílásain keresztül hordják fel az alapanyagra. A kötőanyag kiszáradása után a hőre lágyuló anyagot megolvasztják és nyomóhenger segítségével összekötik az alapanyaggal, Ez az eljárás még megfestett, hőre lágyuló ragasztóanyag alkalmazásával is ismert, azonban ennél nem érhető el a paszták feldolgozásánál biztosított egyenletesség. A végtermék inkább a szóró- vagy permetező-eljárással kapott végtermékhez hasonlítható és az ott már felsorolt hátrányokkal rendelkezik. Igen gazdaságosak az ismert, a mélynyomó-eljárással dolgozó eljárások. Ez egy hőre lágyuló por alkalmazása révén érvényesül, amelyet a megkívánt elosztás szerinti bemélyedéseket tartalmazó hengerre dörzsölnek fel. Az előmelegített folyamatos textilszalag felveszi azt a port, majd azt egy áthúzókályhába tovább melegítik és ezt követően nyomóhengerekkel tapasztják hozzá az alapanyaghoz. Valamennyi ismert eljárás meghatározott szemcsenagyságúra őrölt és/vagy kiszitílt, hőre lágyuló anyagokat alkalmaz, ami az eljárást költségessé teszi. A találmány elé azt a célt tűrtük ki, hogy a bevezetőben leírt eljárást úgy lehessen megvalósítani, hogy a bevonati masszát eredeti, leginkább granulált alakban azaz őrlés és/vagy szitálás nélkül lehessen felhordani és mégis kifogástalan, részleges felületbevonást érhessünk el az alapanyagnál anélkül, hogy korlátozva volna ezen felületi bevonat elrendezése és formája. A célkitűzést, illetve feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a bevonómasszáta textilalapanyagra egy nyomással működtetett fúvókából hordjuk fel. A találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló berendezésnek az a jellemzője, hogy van egy rétegfeldhordófeje, azon elhelyezett legalább egy rétegfelhordó fúvókával, a rétegfelhordófejnek van továbbá egy meghajtása, amely a fejnek, illetve legalább egyik alkatrészének egy, a rétegfelhordófej alapanyaghoz képesti főmozgatásától eltérő járulékos mozgást biztosít. A találmányt a továbbiakban annak néhány példáké ppeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül: az 1. ábra blokksémában tünteti fel a hőre lágyuló, illetve hőre keményedő bevoncmasszának textil-alapanyagra történő felhordásához szolgáló rétegezőberendezést; a 2. ábrán az 1. ábra szerinti rétegezőberendezéshez hasonló berendezés blokksémájának egy része látható; a 3. ábra a bevonómassza felhordására szolgáló berendezést vázlatosan szemlélteti; a 4. ábrán a bevonómassza felvitelét szolgáló berendezés egy másik kiviteli alakját mutatja be; az 5. ábrán a bevonómasszát felhordó berendezés egy további kiviteli alakja látható; a 6. ábrán egy rétegfelhordófej metszetét mutatjuk be; a 7. ábrán vázlatosan személhető rétegfelhordó berendezés különféle bevonási lehetőséget biztosit; végül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
