191684. lajstromszámú szabadalom • Szelepszerkezet öblítőtartályhoz

1 ... A találmány tárgya szelepszerkezet öblítőtartály­­hoz. A találmány az öblítőtartályokkal kapcsolat­ban' alkalmazott szelepszerkezetek azon csoportjába tartozik, amelyeknél úszó vezérli a szelepszerkezetet. Az ilyen típusú szelepszerkezetek háza a vízhálózat­hoz van csatlakoztatva és a szeleptest mozgásközvetí­­tő kapcsolatban áll az úszóval. Ismeretes, hogy az úszós vezérlőse szelepszerke­zetek alkalmazását jelentő öblítőtartályokban — első­sorban WC-k öblítőtartályaiban — igen nagy jelentő­sége van annak, hogy az öblítőtartályban mindig op­timális magasságú vízszint legyen. Ha a vízszint opti­mális magasságánál lényegesen alacsonyabb vízszint áll elő, akkor az öblítés nem hatásos, ha pedig az op­timálisnál magasabb vízszintet biztosít a szerkezet az öblítő tartályban, akkor indokolatlanul nagy vízmeny­­nyiség kerül felhasználásra egy-egy öblítéshez. Az ismert szelepszerkezeteknél általában csapos, karos, emeltyűs szerkezetet alkalmaznak az úszó és a szeleptest közötti kapcsolat biztosításához. Az ismert ilyen emeltyűs szerkezetek számos hátránnyal ren­delkeznek. A legnagyobb hátrány az, hogy nem lehet vagy csak igen kis határok között lehet változtatni a szerkezetet ahhoz, hogy más-niás vízszint alakuljon ki az öblítőtartályban. Pedig szinte állandó igény az, hogy egyrészt a beszerelés helyi körülményeinek meg­felelően, másrészt a használat során megváltozott kö­rülményeknek megfelelően állítani lehessen a szelep­szerkezetnek legalább azt a részletét, ami befolyásol­ja az öblítőtartályban kialakuló vízszintet. A beszere­léskor már felmerül ilyen állításnak a szükségessége, mert a vízvezeték hálózatnak a csatlakozó csonkja, valamint az öblítőtartály helyzete nem mindig azonos magassági szinten van, és ennek megfelelően áz öblítő­tartályban biztosítani szándékolt vízszint magasságát szükséges lenne már a beszereléskor az optimálisra beállítani. A használat során is felmerül az állítás le­hetőségének szüksége, mert ismeretes, hogy a vízkő­lerakódás, kopások és egyéb körülmények folytán más-más vízszint mellett következik be a szelep zárt helyzete, ennek megfelelően az eredetileg esetleg optimálisra beállított vízszint megváltozik. A gya­korlat során bekövetkező változások folytán általá­ban az optimálisnál magasabb vízszint alakul ld az öblítő tartályban. Ez a használat során egyre maga­sabbá válik, ami egyrészt indokolatlanul nagy víz­­mennyiséget jelent egy-egy öblítés számára, majd a vízszintmagasság növekedése elérhet olyan szintet, hogy a túlfolyón állandó kicsurgás következik be, ami viszont azt jelenti, hogy a szelep soha sem kerül zárt állásba, folyamatos szivárgás mellett szinte ál­landó üzemi állapotban van a szelepszerkezet. Ez a körülmény a hálózati víz nagymértékű fogyasztásá­hoz vezet, továbbá kellemetlen hanghatással is jár. Ha .igyelembe vesszük, hogy az ilyen öblítő tartá­lyok, valamint az ezekhez tartozó szelepszerkezetek rendkívül nagy számban kerülnek beépítésre és al­kalmazásra az egy-egy szelepszerkezet mentén létre­jövő, egyre drágábban biztosítható ivóvíz vesztesége óriási mértéket érhet el. Az ismert szelepszerkezeteknél, legalábbis azok egyes típusainál az is hátrányos, hogy a nem egé­szen egzakt szerkezeti változtatás - például az úszó­kar elgörbítése - arra vezet, hogy a szeleptestet a sze­lepülésre szorító erő hatásvonala az említett szerke­zeti részek középvonalához képest eltérő lesz, ami minden esetben azt jelenti,hogy a szorítóerőnek csak 2 2 egy komponense fog a hatásos szorítás biztosítására rendelkezésre állni. Ez a körülmény tehát a zárási hiá­nyosságokat még inkább növeli. A találmány szerinti szelepszerkezet segítségével az ismert hasonló célú szelepszerkezetek hiányos­ságai, hibái csaknem teljes egészében kiküszöbölhe­tők. A találmány szerinti szelepszerkezet elé kitűzött cél az volt, hogy egyszerű eszközökkel változtatni lehessen a folyadékszint magasságát az öblítő tartály­ban de a folyadékszint változtatásától függetlenül a szelepszerkezetben mindig a szeleptest mozgási irá­nyába eső záróerő lépjen fel. Emellett az is cél volt, hogy lehetőleg rövid úszólcar mellett meglehetősen nagy záróerő hasson a szeleptestre, hogy minél ha­tásosabb legyen a szelepszerkezet zárása. A találmány szerinti szelepszerkezet az eléje kitű­zött cél elérését azáltal biztosítja, hogy a szeleptestet vagy az azt hordozó szeleptömböt egy az úszó és a szeleptömb közé beiktatott olyan közvetítő test mű­ködteti, amely a szeleptesthez vagy a szeleptömbhöz képest külpontos helyzetű forgáscsap körül el tud for­dulni. Dymódon az említett közvetítő test mintegy emelő hatást fejt ki. A másik lényeges tulajdonsága a talál mány szerinti szelepszerkezetnek, amelynek révén az eléje kitűzött cél elérhető, hogy az úszókar a már említett közvetítő testhez képest úgy állítható el, és ezen elállított helyzetében ismét rögzíthető, hogy az úszókar középvonala az elállítás révén más-más szöget zárjon be a közvetítő test középvonalával, illetve a szeleptest mozgási irányával. Célszerű ha a közvetítő test és a szeleptesthez vagy az azt hordozó szeleptömbhöz az érintkezést biztosí­tó olyan támasz tartozik, amely az érintkezést forgás­felület mentén biztosítja, ennek megfelelően a szelep­test zárásához szükséges erőnek elvileg nincsenek a záró mozgás irányától eltérő komponense. Ez a tá­masz kialakítható úgy is, hogy egy görgő kerül rögzí­tésre vagy a közvetítő testre, vagy pedig az ezzel kap­csolatban álló szeleptömb vagy a szeleptömbhöz tar­tozó szelepszár végére. Az úszókar és a közvetítő test közötti állítható helyzet egyszerű csavaros kapcsolattal is biztosítható, amely a csavar megoldása esetén lehetővé teszi az úszókar elfordítását a közvetítő testhez képest, majd a csavar meghúzásával ezt az előre beállított helyzetet rögzíteni lehet. Kialakítható a közvetítő test és az úszókar kö­zötti kapcsolat úgy is, hogy például a közvetítő test­ben olyan fészket készítenek, amelyet legalább részben egy görbe felületű pálya határol és e pályához lehet szorítani az úszókar végét, amely egyébként egy az említett pálya előtt forgathatóan ágyazott állító tömb csavaros furatán megy keresztül. Ilyen esetben tehát az úszókamak az egyik menetes vége, az emlí­tett, forgathatóan ágyazott állító tömb menetes fu­ratán van átvezetve, és az úszókar vége a megfelő me­netes kapcsolat révén hozzászorítható a kialakított pályához. Ilyen hozzászoritás mellett az úszókar és a közvetítő test egymással merev kapcsolatban áll. A találmány szerinti szelepszerkezet lényege tehát, hogy a szelepszerkezet házának furatában vezetett szeleptesthez, vagy az azt hordozó szeleptömbhöz tá­maszkodó, a szeleptesthez vagy a szeleptömbhöz ké­pest külpontos helyzetű forgáscsap körül elfordulha­tó közvetítő teste, és a közvetítő testhez képest vál­191.684 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom