191684. lajstromszámú szabadalom • Szelepszerkezet öblítőtartályhoz
1 ... A találmány tárgya szelepszerkezet öblítőtartályhoz. A találmány az öblítőtartályokkal kapcsolatban' alkalmazott szelepszerkezetek azon csoportjába tartozik, amelyeknél úszó vezérli a szelepszerkezetet. Az ilyen típusú szelepszerkezetek háza a vízhálózathoz van csatlakoztatva és a szeleptest mozgásközvetítő kapcsolatban áll az úszóval. Ismeretes, hogy az úszós vezérlőse szelepszerkezetek alkalmazását jelentő öblítőtartályokban — elsősorban WC-k öblítőtartályaiban — igen nagy jelentősége van annak, hogy az öblítőtartályban mindig optimális magasságú vízszint legyen. Ha a vízszint optimális magasságánál lényegesen alacsonyabb vízszint áll elő, akkor az öblítés nem hatásos, ha pedig az optimálisnál magasabb vízszintet biztosít a szerkezet az öblítő tartályban, akkor indokolatlanul nagy vízmenynyiség kerül felhasználásra egy-egy öblítéshez. Az ismert szelepszerkezeteknél általában csapos, karos, emeltyűs szerkezetet alkalmaznak az úszó és a szeleptest közötti kapcsolat biztosításához. Az ismert ilyen emeltyűs szerkezetek számos hátránnyal rendelkeznek. A legnagyobb hátrány az, hogy nem lehet vagy csak igen kis határok között lehet változtatni a szerkezetet ahhoz, hogy más-niás vízszint alakuljon ki az öblítőtartályban. Pedig szinte állandó igény az, hogy egyrészt a beszerelés helyi körülményeinek megfelelően, másrészt a használat során megváltozott körülményeknek megfelelően állítani lehessen a szelepszerkezetnek legalább azt a részletét, ami befolyásolja az öblítőtartályban kialakuló vízszintet. A beszereléskor már felmerül ilyen állításnak a szükségessége, mert a vízvezeték hálózatnak a csatlakozó csonkja, valamint az öblítőtartály helyzete nem mindig azonos magassági szinten van, és ennek megfelelően áz öblítőtartályban biztosítani szándékolt vízszint magasságát szükséges lenne már a beszereléskor az optimálisra beállítani. A használat során is felmerül az állítás lehetőségének szüksége, mert ismeretes, hogy a vízkőlerakódás, kopások és egyéb körülmények folytán más-más vízszint mellett következik be a szelep zárt helyzete, ennek megfelelően az eredetileg esetleg optimálisra beállított vízszint megváltozik. A gyakorlat során bekövetkező változások folytán általában az optimálisnál magasabb vízszint alakul ld az öblítő tartályban. Ez a használat során egyre magasabbá válik, ami egyrészt indokolatlanul nagy vízmennyiséget jelent egy-egy öblítés számára, majd a vízszintmagasság növekedése elérhet olyan szintet, hogy a túlfolyón állandó kicsurgás következik be, ami viszont azt jelenti, hogy a szelep soha sem kerül zárt állásba, folyamatos szivárgás mellett szinte állandó üzemi állapotban van a szelepszerkezet. Ez a körülmény a hálózati víz nagymértékű fogyasztásához vezet, továbbá kellemetlen hanghatással is jár. Ha .igyelembe vesszük, hogy az ilyen öblítő tartályok, valamint az ezekhez tartozó szelepszerkezetek rendkívül nagy számban kerülnek beépítésre és alkalmazásra az egy-egy szelepszerkezet mentén létrejövő, egyre drágábban biztosítható ivóvíz vesztesége óriási mértéket érhet el. Az ismert szelepszerkezeteknél, legalábbis azok egyes típusainál az is hátrányos, hogy a nem egészen egzakt szerkezeti változtatás - például az úszókar elgörbítése - arra vezet, hogy a szeleptestet a szelepülésre szorító erő hatásvonala az említett szerkezeti részek középvonalához képest eltérő lesz, ami minden esetben azt jelenti,hogy a szorítóerőnek csak 2 2 egy komponense fog a hatásos szorítás biztosítására rendelkezésre állni. Ez a körülmény tehát a zárási hiányosságokat még inkább növeli. A találmány szerinti szelepszerkezet segítségével az ismert hasonló célú szelepszerkezetek hiányosságai, hibái csaknem teljes egészében kiküszöbölhetők. A találmány szerinti szelepszerkezet elé kitűzött cél az volt, hogy egyszerű eszközökkel változtatni lehessen a folyadékszint magasságát az öblítő tartályban de a folyadékszint változtatásától függetlenül a szelepszerkezetben mindig a szeleptest mozgási irányába eső záróerő lépjen fel. Emellett az is cél volt, hogy lehetőleg rövid úszólcar mellett meglehetősen nagy záróerő hasson a szeleptestre, hogy minél hatásosabb legyen a szelepszerkezet zárása. A találmány szerinti szelepszerkezet az eléje kitűzött cél elérését azáltal biztosítja, hogy a szeleptestet vagy az azt hordozó szeleptömböt egy az úszó és a szeleptömb közé beiktatott olyan közvetítő test működteti, amely a szeleptesthez vagy a szeleptömbhöz képest külpontos helyzetű forgáscsap körül el tud fordulni. Dymódon az említett közvetítő test mintegy emelő hatást fejt ki. A másik lényeges tulajdonsága a talál mány szerinti szelepszerkezetnek, amelynek révén az eléje kitűzött cél elérhető, hogy az úszókar a már említett közvetítő testhez képest úgy állítható el, és ezen elállított helyzetében ismét rögzíthető, hogy az úszókar középvonala az elállítás révén más-más szöget zárjon be a közvetítő test középvonalával, illetve a szeleptest mozgási irányával. Célszerű ha a közvetítő test és a szeleptesthez vagy az azt hordozó szeleptömbhöz az érintkezést biztosító olyan támasz tartozik, amely az érintkezést forgásfelület mentén biztosítja, ennek megfelelően a szeleptest zárásához szükséges erőnek elvileg nincsenek a záró mozgás irányától eltérő komponense. Ez a támasz kialakítható úgy is, hogy egy görgő kerül rögzítésre vagy a közvetítő testre, vagy pedig az ezzel kapcsolatban álló szeleptömb vagy a szeleptömbhöz tartozó szelepszár végére. Az úszókar és a közvetítő test közötti állítható helyzet egyszerű csavaros kapcsolattal is biztosítható, amely a csavar megoldása esetén lehetővé teszi az úszókar elfordítását a közvetítő testhez képest, majd a csavar meghúzásával ezt az előre beállított helyzetet rögzíteni lehet. Kialakítható a közvetítő test és az úszókar közötti kapcsolat úgy is, hogy például a közvetítő testben olyan fészket készítenek, amelyet legalább részben egy görbe felületű pálya határol és e pályához lehet szorítani az úszókar végét, amely egyébként egy az említett pálya előtt forgathatóan ágyazott állító tömb csavaros furatán megy keresztül. Ilyen esetben tehát az úszókamak az egyik menetes vége, az említett, forgathatóan ágyazott állító tömb menetes furatán van átvezetve, és az úszókar vége a megfelő menetes kapcsolat révén hozzászorítható a kialakított pályához. Ilyen hozzászoritás mellett az úszókar és a közvetítő test egymással merev kapcsolatban áll. A találmány szerinti szelepszerkezet lényege tehát, hogy a szelepszerkezet házának furatában vezetett szeleptesthez, vagy az azt hordozó szeleptömbhöz támaszkodó, a szeleptesthez vagy a szeleptömbhöz képest külpontos helyzetű forgáscsap körül elfordulható közvetítő teste, és a közvetítő testhez képest vál191.684 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
