191683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cefem-vegyületek előállítására

1 2 Abban az esetben, ha az (I) általános képlet A csoportjának megfelelő bázis funkciós csoporttal, például hidroxilcsoporttal, vagy ehhez hasonló csoporttal rendelkezik, ezt előnyösen a fent megne­vezett szililező szerekkel előszililezzük, és ezután visszük reakcióba. A (III) általános képletű reakciótermékek a vizes fázisból például víz vagy vizes ásványisav, így hígí­tott HCl, HBr, HJ vagy H2SO4, hozzáadásával a szo­kásos módon, például a vizes fázis fagyasztva szárítá­sával, kromatorgráfiával, szerves oldószerrel végzett kicsapással vagy nehezen oldódó só, például hidro­­jodidsó formájában történő kjsózással izolálhatók. A (III) általános képletü vegyületeket végül (VI) általános képletü karbonsavakkal acilezzük, mielőtt a kicserélődési reakció előnyösebb foganatosítása céljából esetleg jelenlévő R8 aminovédőcsoportot, például a terc-butil-, benzil-, tritil-, benzhidril-, for­­mil-, triklór-acetil-, trifluor-acetil-, szulfo-, vagy di­­metilamino-metiléncsoportot a szokásos módon eltá­volítjuk. Ha acetilező szerként magát a (IV) általános kép­letű karbonsavakat használjuk, úgy célszerűen kon­denzáló szer, például egy karbamid, így N,N -diciklo­­hexil-karbodiimid jelenlétében dolgozunk. A (IV) általános képletű karbonsavak különösen előnyösen aktiválhatok bizonyos karbonsavamidokkal és például foszgénnel, foszforpentakloriddal, tozil­­kloriddal, tionil-kloriddal vagy oxálkloriddal kezel­ve, a 28 04 040 DE szabadalmi leírásban ismertettt módon. A (IV) általános képletű karbonsavak előnyös ak­tivált származékai továbbá a halogenidek, különösen a kloridok, melyeket a szokásos módon, például halo­­génező szerrel, így foszforpentakloriddal, foszgénnel vagy tionilkloriddal állítunk elő a cefalosporinkémiá­­ban ismert kíméletes reakciókörülmények között. A (IV) általános képletű karbonsavak aktivált származékaként alkalmazhatók a fentieken kívül az anhidridek és vegyes anhidridek, azidok, aktivált észterek és tioészterek melyek aktiválhatok, p-nitro­­fenollal, 2,4-dinitrofenollal, metilén-ciánhidrinnel, N­­-hidroxi-szukcimiddel vagy N-hidroxi-ftálimiddel, elő­nyösen 1-hidroxi-benzotriazollal, 6-klór-l-hidroxi­­benzotriazollal vagy 2-merkapto-benztiazollal. Vegyes anhidridként különösen előnyösek a rövid szénláncú alkánkarbonsavakkal, például ecetsavval, első sor­ban a szubsztituált ecetsavval, például triklór-ecet­­sawal, pivalinsawal vagy cián-ecetsawal képzett ve­gyes anhidridek. Különösen előnyösek továbbá az olyan szénsavfélészterek, amelyek például az amino­­csoportján védett (IV) általános képletű karbonsa­vak és klór-hangyasav-benzilészter, -p-nitrobenzilész­­ter, -izobutilészter, -etilészter vagy -allilészter reak­ciójával nyerhetők. Az aktivált származékok alkal­mazhatók külön izolált vegyület formájában, vagy előállíthatók in situ is. A (III) általános képletű cefemszármazékok és a (IV) általános képletű karbonsav vagy aktivált származéka reakcióját általában inert oldószer jelen­létében hajtjuk végre. Különösen alkalmasak a kló­rozott szénhidrogének, előnyösen metilénklorid vagy kloroform, éterek, így dietiléter, tetrahidrofurán vagy dioxán, ketonok, így aceton vagy butanon, amidok, így dimetilformamid, dimetilacetamid vagy piridin, vagy ezek keveréke. Ez különösen akkor előnyös, ha a (III) általános képletű cefemvegyületet a (IV) általános képletű karbonsav in situ előállított aktivált származékával reagáltatjuk. A (III) általános képletü cefemvegyületek és a (IV) általános képletű karbonsavak vagy aktivált származékai reakciója során a hőmérsékletet mint­egy -80°C és mintegy +80°C közé, előnyösen —30°C és +50°C közé, különösen mintegy -20°C és szobahő­mérséklet közé állítjuk be. A reakcióidő a reagensektől, a hőmérséklettől és az oldószertől, illetve az oldószerelegytől függ, és általában mintegy 1/4 és mintegy 72 óra közé esik. A savhalogenidekkel végzett reakciót adott eset­ben savmegkötő szer jelenlétében végezzük a kelet­kező hidrogénhalogenid megkötése céljából. Savmeg­kötőszerként előnyösen alkalmazhatók a tercier ami­­nok, így trimetilamin vagy dimetilanilin, szervetlen bázisok, így káliumkarbonát vagy nátriumkarbonát, vagy alkilénoxidok, így propilénoxid. Előnyös lehet katalizátor, így a dimetilaminopiridin alkalmazása is. Ha a (III) általános képletű vegyületek amino­­csoportja reakcióképes származék formájában van jelen, úgy ez a származék az amidálási reakciók iro­dalomban ismert származéka lehet. Ilyenek lehetnek például a szililszármazékok, melyek a (III) általános képletű vegyületek és egy szililvegyület, így trimetil­­klórszilán vagy bisz-(trimetil-szilil)-acetamid reakció­jával állíthatók elő. Ha az aminocsoportján aktivált vegyülettel dolgozunk, ügy a reakciót előnyösen inert oldószer, így metilénklorid, tetrahidrofurán vagy di­metilformamid jelenlétében végezzük. A találmány szerinti eljárást a következő példák világítják meg közelebbről, anélkül azonban, hogy a találmány a megadott példákra korlátozódna. I. példa 7-[2-(2 -amino tiazol-4-il)-2 -szin -metoxiimino­­-ace tamido]-3-[2,3-ciklopenteno-1 -piridino)­­-metil ]-cef-3 -em-4-karboxflát-dihidrojodid 2,72 g (10 mmól) 7-amino-cefalosporánsavat 160 ml száraz metilénkloridban szuszpendálunk, és hozzáadunk 7,1 ml (60 mmól) 2,3-ciklopenteno­­-piridint, majd 7,1 ml (50 mmól) trimetil-jód-szi-191 683 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom