191670. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-fenoxi-3-(hidroxi-indolil-alkil-amino)-2-propanolok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 191 670 2 4. példa Az adrenerg béta-receptor blokkoló szerektől eltérő vérnyomáscsökkentők hatékonyságát általában spontán módon magas vérnyomású patkányon határozzák meg. A vizsgált állatok vérnyomását a vegyiiletek 30-100 mg/kg orális dózisának beadása előtt, majd azt követően 2 és 4 órával mértük. Az egyes vérnyomásmérésekkel egyidejűleg a pulzusszámot is meghatároztuk. Ha egyetlen dózis beadása után 2 vagy 4 órával a vérnyomás 15-20 Hgmm értékkel csökkent, kérdésesnek tekintettük az illető vegyület vérnyomáscsökkentő hatását. Ennél nagyobb mértékű csökkenés esetén a vegyületet aktívnak, ennél kisebb mértékű csökkenés esetén pedig inaktívnak tekintettük. 5. példa A vérnyomáscsökkentő anyagok hatékonyságának meghatározására szolgáló további hasznos vizsgálatnál DOCA-só segítségével magas vérnyomásúvá tett patkányokat használunk. Az állatok magas vérnyomását a következőképpen váltjuk ki: a Sprague-Dawley törzsbe tartozó, közelítőleg 90 g testsúlyú him patkányokat egyenként ketrecekben tartottuk egy ötnapos előkezelési időszakban, miközben szabadon hozzájuthattak a táplálékhoz és az ivóvízhez. Ezután az ivóvizet l%*os nátriumklorid-oldattal helyettesítettük. A háromhetes kezelés során a patkányoknak összesen 10 szubkután injekciót adtunk. F.gy-egy alkalommal 10 mg DOCA-sót (dezoxikortikoszteron-acetát) fecskendeztünk be 0,2 ml elegyben szuszpendálva (0,25% Tween 80 és 0,125% karboxi-meti! cellulóz normál nátriumklorid-oldatban). Az utolsó befecskendezés után az 1%-os nátriumkloridoldatot desztillált vízzel váltottuk fel, és a vegyületek vizsgálatát 1 hét múlva kezdtük cl. Magához a vérnyomáscsökkentő hatás vizsgálatához olyan, nem éhezhetett állatokat választunk ki, amelyeknek magas a szisztolés vérnyomása (160 Hgmm feletti). A vizsgált vegyületeket 30-100 mg/kg dózisban adjuk be orálisan ezeknek az állatoknak, s a vérnyomást mérjük a beadás előtt, majd azt követően 4 órával. A vizsgálat ideje alatt az állatokat ketrecekben tartjuk, táplálékot és ivóvizet nem adunk nekik, és összegyűjtjük a vizeletet a 4 óra alatt. Minden egyes vérnyomásmérésnél a pulzusszámot és a testsúlyt is meghatározzuk. Ha a vegyületek beadása után 4 órával a vérnyomás 15-20 Hgmm értékkel csökken, a vérnyomáscsökkentő hatás kérdéses. Ennél nagyobb vérnyomáscsökkenés esetén a kérdéses vegyületet aktívnak, kisebb mértékű csökkenés esetén inaktívnak tekintjük. 6. példa A vérnyomáscsökkentés közvetlen értágításon alapuló részének meghatározására fenntartott angiotenzin II-vel rendelkező, ganglionblokkolt patkányokat használunk fel. A vérnyomás százalékos változását narkózisban lévő patkányokon mérjük, 30 perccel a vizsgált vegyületek intravénás beadása után. A vizsgált vegyületeket 3 mg/kg dózisban fecskendezzük be intravénásán. Az aktivitás alsó határának azt tekintjük, ha a beadás után 30 perccel a vérnyomás mintegy 10%-kal csökken. Ennél 8 nagyobb mértékű vérnyomáscsökkenés esetén a vegyületet aktívnak, kisebb mértékű csökkenés esetén inaktívnak tekintjük. 7. példa Narkózisban lévő kutyáknak 3 perc alatt adjuk be intravénásán a vizsgált vegyületet, s a beadást megelőzően, majd 15 perccel utána mérjük az adott dózisú izoproterenollal kezelt állatok diasztolés vérnyomását és pulzusszámát. Kanült vezetünk be a combartéria és véna egyik ágába a vérnyomás regisztrálása céljából, és a fiziológiás sóoldatban oldott hatóanyagok beadására. A nyak középső részén mindkét oldalon átvágjuk a bolygóidegeket, és a kutyákat gépi úton lélegeztetjük Harvard-féle légzőkészülék segítségével, szobalevegő felhasználásával. percenként 20 légzésszámmal és 20 nd/kg belélegeztetett levegőmennyiségével, A pulzusszámot r nyomásimpulzussal vezérelt kardiotachométerrel ellenőrizzük. Az összes mérést Beckman R-612 írószerkezettel regisztráljuk. A vizsgált vegyület hatását abban az összegzett dózisban (mikrogramm/kg) fejezzük ki, amely 50%-bán gátolja az isoproterenollal kiváltott reakciót. 8. példa Hím Wistar patkányokat uretán és kloraláz együttes intraperitoneális beadásával narkózisba viszünk. Ezután ! lórizondamint fecskendezünk a hashártyaűrbe, hogy ganglionblo.kkolást hozzunk létre. Kanült vezetünk az egyik combartériába a vérnyomás és a pulzusszám ellenőrzése céljából, és a vegyületeket két combvénába bevitt kanülön keresztül adagoljuk. Csövet vezetünk a légcsőbe, és hagyjuk, hogy a patkányok spontán módon lélegezzenek. A vizsgált vegyület intravénás beadása előtt és 15 perccel utána az állatoknak adott dózisban fenilefrint adtunk, és feljegyeztük a vérnyomás változását. Az adatok grafikus ábrázolásával görbéket kaptunk, amelyek összefüggést mutatnak a beadóit dózis és a kiváltott hatás között. A görbékről interpolálással meghatároztuk azt a fenilefrin dózist, amely a vérnyomás 50 Hgmm értékű növeléséhez szükséges (EDS0). A vizsgált vegyület beadása előtti ED50 értéket elosztva a vizsgált vegyület beadása utáni ED50 értékkel megkapjuk a dóziseltolódásakat. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás az (I) általános.képletű vegyület. álról K3 és R4 jelentése, egymástól függetlenül. 1—4 szénatomos alkilcsoport, és a fenoxi-propanol-anrino-alkil oldallánc az indolgyűrű 2-es vagy 3-as gyűrűtagjához kapcsolódik, az indolgyűrű hidroxilcsoportja pedig az indolgyűrű 5-ös vagy 6-os helyzetű gyűrűtagjához kötődik, é; savaddíciós- sói előállítására, atzal jellemezve, hogy valamely (III)’általános képletű indolil-alkil-amint, ahol R3 és R4 jelentése a fenti, Me jelentése nretilcsoport, a (IV) képletű fenoxí-epoxiddal reagáltatunk, a kapott (II) általános képletű vegyület metoxiesoportját elhasítjuk, és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet savaddíciós sóvá alakítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
