191639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-anilino-5,8-kinoxalindion-származékok előállítására
3 191 639 4 tozásaként. A termékek jellemzésére használt „m/e” kifejezés a termékek tömegspektrumában megjelenő csúcsokhoz tartozó ionok tömeg/töltés arányára vonatkoznak. Általánosan, az értékek a fő csúcsokhQz tartozó molekulatömegekre vonatkoznak, így az „M+ jelölést kapjuk. 1. Előállítás 5.8- dihidroxikinoxalin előállítása 10 g 5,8-dimetoxikinoxalint oldunk 100 ml jégecetben. Miután 60 ml 48%-os hidrogén-bromid oldatot adtunk az oldathoz, a reakció-eiegyet éjszakán át hagyjuk refluxálni. Az oldatot csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd annyi 5%-os nátrium-hidrogén-karbonátot adunk a maradékhoz, hogy lúgos pH-ja legyen az elegynek. Az oldatot néhányszor diklórmetánnal extraháljuk. Az egyesített diklórmetános extraktumokat nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldatot bepárolva a következő reakciókban tisztítás nélkül használható amorf port kapunk. 2. Előállítás 5.8- kinoxalindion előállítása A) A címben szereplő vegyületet Adachí eljárása (Chemical Abstracts, 51, 17936b) szerint állítjuk elő 5,8-dihidroxikinoxalinból. B) A címben szereplő vegyületet a következő eljárás alapján is előállítjuk: A Chemistry Letters, (1980), 725 cikk alapján állítunk elő ezüst (Il)-katalizátort. 33,4 g piridin-2,6-dikarbonsavat szuszpendálunk 4 liter vízben, majd 16,9 gram ezüst-nitrátot adunk hozzá. Egy óra alatt 135 gramm kálium-peroxid-díszulfátot adunk hozzá. Éjszakán át szobahőmérsékleten kevertetjük az elegyet, a katalizátort szűréssel kinyerjük, vízzel mossuk, szárítjuk, így 43 gramm fekete tűs kristályokat kapunk. 22 g, a fentiek szerint előállított ezüst katalizátornak 148 ml acetonitrilben és 32 ml vízben készített szuszpenzióját 30 perc alatt adunk hozzá 2,0 gramm 5,8-dimetoxíkinoxalinhoz. A reakcióelegyet két órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük. A katalizátort kiszűrjük és diklórmetánnal mossuk. A szűrlethez vizet adunk, majd a katalizátor mosásához használt diklórmetánnal extraháljuk. A diklórmetánt nátrium-szulfáton szárítjuk, majd az oldatot bepárolva kapjuk barna por formájában a címben szereplő vegyületet, és tisztítás nélkül felhasználjuk a következő lépésben. C) A címben szereplő vegyületet a következő módon is előállítottuk. Farina és Torres módszerét követve (Synthesis, 1980. szept. 753.) 7,6 g 5,8-dimetoxikinoxahn 400 ml dioxános oldatához 20 g ezüst-(II)-oxidot adunk. Körülbelül öt perc kevertetés után 40 milliliter 6 normál salétromsavat adunk a szuszpenzióhoz. Éjszakán át szobahőmérsékleten kevertetjük, majd a reakció-keveréket leszűrjük. A kiszűrt anyagot 400 ml vízben forraljuk és forrón szűrjük. A szűrlethez körülbelül 100 ml telített nátrium-klorid-oldatot adunk, és a keletkező sárgás-fehér csapadékot szűréssel eltávolítjuk. Az így nyert a címben szereplő vegyületet tartalmazó oldatot használjuk az ezután következő átalakításokhoz. Példa 6-(2-fluoranilino)-5,8-kinoxalindion előállítása A 2. előállítás C) lépésében előállított 5,8-kinoxahndionnak körülbelül 350 ml vizes oldatát, 3 g 2-fluoramlint és 5 g cérium-kloridot kevertetünk éjszakán át szobahőmérsékleten. A reakcióelegyet diklórmetánnal extraháljuk. A diklórmetános extraktumot vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot szihkagélen kromatografáljuk, eluáló szerként etilacetátot használva. A megfelelő frakciókat egyesítjük és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot etilacetátból átkristályosítva körülbelül 100 mg, a címben szereplő anyagot kapunk vörös lemezek formájában. A tömegspektrum alapján M* = 268. Elemanalízis: Ci4HgFN302 számított: C: 62,46 H: 3,0 N: 15,61 F: 7,06 talált: C: 57,78 H: 3,07 N: 14,41 F: 5,83 Az I általános képletü vegyületek jól használhatók az SRS-A kibocsátásának gátlására, amit a következő vizsgáló eljárással mutatunk be. Általában 1—2 hetes korú, hím Hartley tengeri malacokat érzékenyítünk ovalbuminra, ovalbuminra aktívan érzékenyített tengerimalacokból nyert hiperimmun szérum 0,15 milliliterét peritoneálisan adva az állatokrak. Két vagy több nappal később az állatokat lefejezzük, tüdejüket kivágjuk, majd perfundáljuk a tüdőverőéren keresztül a következő összetételű Krebs nátríumhidrogén-karbonát oldattal (mmól/liter): kálium-klorid 4,6; kalcium-klorid két kristályvízzel 1,8; kálium-dihidrogén-foszfát 1,2; magnézium-szulfát két kristályvízzel 1,2; nátrium-klorid 118,2; nátrium-hidrogén-karbonát 24,8 és glükóz 10,0. A gyengén perfundált, véres részeket eldobjuk. A normál tüdőt 1 mm-es kockákra vágjuk Mcllwain szövet-feltáróval, mossuk Krebs oldattal és 400 mg-os alikvotokra osztjuk. A felaprított szövetet 15 percig 37 °C-on inkubáljuk az SRS—A kibocsátásának optimalizálásához indometacint tartalmazó, valamint a vizsgált hatóanyagot megfelelő koncentrációban tartaalmazó Krebs oldattal. Ezután Antigént (ovalbumin) adunk hozzá olyan mennyiségben, hogy a végkoncentráció IxlO'5 g/ml legyen. Tizenöt Dere múlve az inkubáló közeget leöntjük és 5 percig 4°C-on 3000 gvel centrifugáljuk. A felüluszót összegyűjtjük és az izolált tengerimalac ileumot használó, számítógéphez kapcsolt analizátor (Fleisch és mtsai, J. Pharmacol Exp. Ther. 209, 238-243, /1979/) alkalmazásával vizsgáljuk SRS-A-ra. A vizsgált hatóanyag jelenlétében kibocsátott SRS-A mennyiségét hasonlítjuk a kontroll mintához, és az eredményeket az SRS-A kibocsátás százalékában fejezzük ki. Az eredmények az 1. táblázatban láthatók. A jelen találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket vagy készítményeket adhatjuk szájon vagy végbélen át, helyileg, parenterálisan, például injekcióval, folyamatosan vagy megszakítva arteriális infúzióval, tabletták, pasztillák, nyelv-alatti tabletták formájában, tasakban, ostyában, elixirben, szuszpenziókban, permetekben, kenőcsökben, például megfelelő alapban 1 — 10 súlyszázalékos hatóanyag-koncentrációval, lágy és kemény zselatin kapszulákban, kúpokban, injekciós oldatokban, fiziológiailag elfogadható közegben szuszpendálva, valamint injekciós oldatok készítésére alkalmas megfelelő hordozó anyagra abszorbeált sterilen csomagolt por formájában. Erre a célra a készítményeket egység-dózis-formájában készíthetjük el, minden egységdózis 5—500 mg I általános képletű hatóanyagot tartal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
