191622. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazo[4,5-c]piridin-származékok, valamint e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 191 622 6 savanhidrid használata. Ha reakcióképes származékként s-triazint alkalmazunk, akkor a reakciót célszerűen oldó­szer nélkül hajtjuk végre, például a 2 841 585 számú Egyesült Államokbeli szabadalmi leírásban közölt mó­don. Az (I) általános képletű bázisok sav segítségével átalakíthatok a megfelelő savaddiciós sókká. E célra olyan savak vehetők számításba, amelyek gyógyászati szempontból elfogadhatók (terápiás felhasználásra al­kalmasak). E célra felhasználhatók szervetlen savak, például kénsav, salétromsav, halogén-hidrogénsavak, amilyen a sósav, bróm-hidrogénsav, továbbá a foszfor­savak, például ortofoszforsav, és a szulfaminsav; alkal­mazhatók azonban szerves savak is, elsősorban alifás, aliciklusos, aril-alifás, aromás vagy heterociklusos egy-, illetve többértékű karbonsavak, szulfonsavak vagy kén­­savszármazékok, például hangyasav, ecetsav, propion­­sav, pivalinsav, dietil-ecetsav, malonsav, borostyánkő­sav, pimelinsav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, benzoesav, szalicilsav, 2- vagy 3-fenil-propion­­sav, citromsav, glukonsav, aszkorbinsav, nikotinsav, izonikotinsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, etán­­diszulfonsav, 2-hidroxi-etán-szulfonsav, benzolszulfon­­sav, 4-toluolszulfonsav, naftalin-mono- és diszulfonsa­­vak, lauril-kénsav. A találmány tárgyát képezi továbbá olyan gyógyszer­­készítmények előállítása is, amelyek az (1) általános kép­letű vegyületeket vagy ezek gyógyászati szempontból alkalmas sóit tartalmazzák. Ennek során az (I) általános képletű vegyületeket legalább egy szilárd, folyékony és/vagy féligfolyós segéd- vagy vivőanyaggal, vagy adott esetben egy vagy több további hatóanyaggal alakítjuk a megfelelő adagolási formává (dózisformává). A találmány tárgyát képezik továbbá olyan szerek, elsősorban gyógyszerkészítmények, melyek legalább egy (I) általános képletű vegyiiletet és/vagy ennek vala­milyen gyógyászati szempontból alkalmas sóját tartal­mazzák. Ezek a készítmények terápiás célra alkalmazhatók, mind az ember-, mind az állatgyógyászatban. Vivő anyagokként alkalmazhatók olyan szerves vagy szervetlen anyagok, amelyek felhasználhatók enterális (bélrendszerben felszívódó), például orális (szájon át adagolható), parenterális vagy helyi adagolás során, és amelyek az (I) általános képletű vegyületekkel nem lép­nek reakcióba. Ilyen vivőanyagok például a víz, növényi olajok, benzil-alkoholok, polietilénglikolok, glicerin­­triacetát, zselatin, szénhidrátok, például laktóz vagy keményítő; továbbá magnézium-sztearát, talkurn, külön­féle vazelinok. Orális alkalmazás céljára felhasználhatók elsősorban tabletták, drazsék, kapszulák, szirupok és cseppek; rektális (végbélen át történő) alkalmazás cél­jára megfelelő gyógyszerforma a végbélkúp; parenterális bevitel céljára oldatokat, például olajos vagy vizes olda­tokat, továbbá szuszpenziókat és emulziókat használ­hatunk. További gyógyszerfonnák például az implan­­tátumok, helyi alkalmazás céljára pedig kenőcsök, kré­mek és púderek (porok). Az (I) általános képletű új vegyületek liofilizálhatók, és az így kapott, liofilizált (fagyasztva szárított) készít­mények felhasználhatók injekciós célra alkalmas készít­mények előállítására. Az így kapott készítmények steri­lizálhatok és/vagy tartalmazhatnak segédanyagokat, pél­dául csúsztató-, tartósító-, stabilizáló- és/vagy nedvesitö­­szereket, emulgeálószereket, különféle sókat az ozmózis­nyomás beállítása céljából, továbbá pufferanyagokat, színező-, íz- és/vagy aromaanyagokat. Kívánt esetben az említett készítmények egy vagy löbb más hatóanyagot, például egy vagy több vitamint is tartalmazhatnak. A találmány vonatkozik továbbá az (I) általános képletű vegyületek alkalmazására bizonyos betegségek kezelése céljából. E vegyületek elsősorban olyan kórké­pek befolyásolására alkalmasak, amelyekre GABA-argo­­nisták hatásosak. Ilyen kóros állapotok például az agyi infarktus, epilepszia, az úgynevezett tardiv dyskinesia (késleltetve jelentkező mozgászavar), a Huntington-féle chorea, alkoholisták esetében a megvonással kapcsolatos tünetcsoport, az alkohol megvonása következtében fel­­lípő görcsök, különféle más görcsös állapotok, alvásza­varok, fájdalmas állapotok; az új vegyületek általában alkalmasak a görcsök által előidézett vagy alkoholizmus miatti sejtromlás megelőzésére, továbbá a fiziológiai úton létrejövő fáradékonyság befolyásolására, valamint trankvilláns hatású benzo-diazepinek, főként 1,4- és 1,5-benzo-diazepinek központi idegrendszerre gyakorolt bénító, izomrelaxáns, vérnyomáscsökkentő és légzés­bénító hatásainak antagonizálására; továbbá a benzo­­diazepinektől eltérő típusú vegyületek antagonizálására olyan esetekben, ha e vegyületek a benzo-diazepin-recep­­torhoz kötődve fejtik ki hatásaikat: elsősorban más gyógyszerek csillapító (tompító) hatásának antagonizálá­sára alkalmasak. Így például ellenszerként alkalmazhatók olyan mérgezési esetekben, melyek benzo-diazepinek túl­adagolásának következményei, továbbá felhasználhatók benzo-diazepinekkel bevezetett érzéstelenítés időtarta­mának lerövidítésére. Ezekben az esetekben a találmány szerinti vegyülete­ket általában az ismert, hatásos anyagokhoz — amilyenek például a phenytoin* vagy progabid** — hasonlóan ada­goljuk, előnyösen 1—500 mg mennyiségben, főként 5-100 mg közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmazó dózisegységben (adagolási egységben). Az előnyös napi dózis körülbelül 0,02 mg/kg testsúly és 10 mg/kg testsúly között van. A megfelelő dózis azonban betegek szerint a legkülönbözőbb tényezőktől függ, így például a felhasz­nált vegyület hatékonyságától, a beteg korától, testsúlyá­tól, nemétől, általános egészségi állapotától, étrendjétől, az adagolás időpontjától és módjától, a hatóanyag szer­vezetből való kiválasztásának sebességétől, a gyógyszer­kombinációtól, és természetesen a kezelni kívánt beteg­ség súlyossági fokától. Előnyös az orális adagolási mód. A találmány szerinti eljárást részletesen ismertetjük az alábbi példákban. E példákban a „szokásos feldol­gozás” a következőt jelenti: Szükséges esetben vizet vagy híg nátronlúgot adunk hozzá, szerves oldószerrel — például etil-acetáttal, kloro­formmal vagy diklór-metánnal — extrahálunk, a fáziso­kat elválasztjuk, a szerves fázist nátrium-szulfáton meg­­sz.írítjuk, szűrjük, a szűrletet bepároljuk, és az így kapott maradékot kromatográfiával és/vagy kristályosítással tisztítjuk. A példákban az összes hőmérsékleteket Celsius-fok­­ban adjuk meg. *5,5-difenil-2,4-iinidazolidin-dion **4-|a-p-klór-fenil)-5-fluor-szalicilidén-amino]-butiramid 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom