191614. lajstromszámú szabadalom • Folyékony, pasztaszerű, vagy poralakú tisztító és súrolószerek
1 191 614 2 A találmány folyékony, pasztaszerű vagy por alakú tisztító- és sűrolószerekre vonatkozik. Ismeretes, hogy a tisztító- és súrolószerek az alábbi komponensekből épülnek fel: a) koptató (súroló) komponens; b) felületaktív anyag; c) adott esetben pH-érték beállító anyag és d) adott esetben egy vagy több segédanyag, mint illatanyag, antiszeptikum, színezék stb. Az ilyen szerek összetételében százalékosan a legnagyobb részt a koptató, súroló komponens teszi ki. Szerepe jelentős, mert ez a készítményben a mechanikus tisztítóhatást szolgáltató alkotórész. Ahhoz, hogy ez a komponens szerepét jól betölthesse, megfelelő koptatóképességgel kell rendelkeznie, anélkül, hogy a tisztítandó felületet karcolná, vagyis lényegében a tisztítandó felületen megtapadó szennyeződést kell kíméletesen lekoptatnia, anélkül azonban, hogy magát a tisztítandó felületet megsértené, és ezáltal például a korrózió veszélyeit növelné és esztétikai szempontból a felületet károsítaná. A tisztító- és súrolószerekben felületaktív anyagként szappant, vagy szintetikus, anionaktív, ritkábban kationaktív anyagokat alkalmaznak. Ez az alkotó biztosítja a felületről a szenny leoldását és a lekoptatott tisztátlanság, valamint a koptató és súrolókomponens gyors és biztos emulgeálását a mosóvízzel. A pH-érték beállítására szolgáló anyagként általában lúgos kémhatású anyagokat használnak, így nátrium-karbonátot, alkálifém-foszfátokat, alkálifém-szilikátokat, annak függvényében, hogy a pH-érték beállításon kívül nedvesítő hatást is kell-e még biztosítani. ' Egyébként segédanyagként elsősorban illatosító anyagot tartalmaznak a súrolókészítmények, továbbá antiszeptikumot ér, színezőanyagot (lásd: Römpp 4. kötet, 292. old., Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984., Ulmann Encycl. d. Chetn. Techn. 20. köt. 147. old., 4. kiadás, 1981-84., Verlag Chemie, Berlin). Miután a készítménynek rendeltetésszerű felhasználásra való alkalmasságát a koptató-súrolókomponens megfelelő minősége határozza meg, rendkívül fontos — az egész készítmény minősége szempontjából — ennek megfelelő megválasztása. Korábban a gyakorlatban erre a célra általában kizárólag finom kvarcőrleményt használtak. Ennek hátránya a szilikózisveszély, ezért alkalmazását már számos országban tiltják. Előnytelen tulajdonsága továbbá túlzott keménysége, és az éles kristályok miatt elkerülhetetlen, kifejezett karcoló hatás. Ezért kvarcőrlemény csak mérsékelt mennyiségben alkalmazható a tisztító-súroló szerekben. ! A szintetikus, kolloid kvarc-féleségek (Ultramii, Aerosil) is alkalmazhatók néhány százalékban, főleg abban az esetben, ha a por alakú készítmény tapadós és rosszak a „folyási” tulajdonságai. Igen előnyösen használható a szilitin nevű kvarcafiyag, mely tengerfenéken megkövesedett állati ma- 1 radványokból készül és kiváló mechanikai tisztítóhatása van, anélkül, hogy a tisztítandó felületet karcolná. Előnyös mechanikai tulajdonságát nyilván kristályszerkezetének köszönheti, mely — az egyéb kvarcféleségektől eltérően — biztosítja a karcolásmentes, jó tisztítóhatást. A szilitin hátránya azonban, hogy korlátozott előfordulása miatt drága és nehezen hozzáférhető (lásd: Franz Hoffmann & Söhne Chemische Fabric, Neuburg-Donau gyártmányismertető). A mészkőőrlemény és dolomit a kíméletes koptatóanyagok közé tartozik, lágysága miatt. Ennek következtében viszont mechanikai tisztítóhatása nem a legmegfelelőbb. A kíméletes tisztítószerekben ezeket az anyagokat előszeretettel alkalmazzák, azzal a kétségtelen hátránnyal, hogy a makacsul tapadó szennyezést a felületről az ilyen készítmények nem tudják eltávolítani. A találmány célkitűzése tisztító és súrolószerekhez alkalmazható olyan koptató és súroló kompozíció összeállítása, amely jó mechanikai szennycltávolító hatással bír, ugyanakkor kíméli a tisztítandó felületet, nem ejt azon karcot, azaz nem károsítja a felületet. A találmány alapja az a felismerés, hogy az amorf és kristályos csiszolóanyagok egyidejű alkalmazása és egymáshoz viszonyított meghatározott tömegarányuk esetén tudjuk célkitűzésünket elérni. Vizsgálataink során legelőnyösebbnek az olyan kompozíciót találtuk, amelyben a szilárd alkotók mérete a 63 mikront nem haladja meg, E szeincseméret esetén azt tapasztaltuk, hogy ha az amorf kalcium-karbonát (mészkőőriemény) és/vagy dolomit mellett legalább 10 tömcg%-ban kristályos kalciumkarbonátot alkalmazunk, úgy a csiszoló komponens mechanikus tisztítóhatása lényegében megnő, anélkül, hogy kíméletes, nem dörzsölő jellege elveszne. A jelenséget továbbvizsgálva azt tapasztaltuk, hogy az amorf és kristályos jellegű koptató és csiszolóanyagokból olyan tisztító-sűrolószer komponenst lehet összeállítani, amellyel az igényes elvárásoknak is eleget lehet tenni és amelvek seeítséEével kiváló minőségű súrolószerek állíthatók össze, olyanok is, amelyek emberi bőr (például kéz) tisztítására is alkalmasak. Vizsgálatokat és számításokat végeztünk, hogy az amorf és kristályos csiszolóanyagok milyen arányban alkalmazva a legelőnyösebbek. Sikerült egy matematikai képlettel kifejezhető összefüggést találni, melynek segítségével az ideális kompozíció kialakítását a rendelkezésre álló anyagok keverési arányát - és ezáltal a jóminőségű súrolókészítmény összetételét — számítani lehet. Vizsgálataink eredményét kifejező matematikai képlet egy tört, amelynek számlálójában a kristályos jellegű csiszolóanyag tömegrésze egy arányossági tényezővel szorozva szerepel, a nevezőben pedig a csiszolóanyagok össztömegrészében kifejezve. Az arányossági tényező nem egyéb, mint a karcoló hatású kristályos összetevőkre egyedileg jellemző általunk bevezetett, karcolást tényezőnek nevezett fogalom, melynek meghatározása egyszerűen kivitelezhető az alábbiakban ismertetett módszer szerint. A meghatározáshoz egy kb. 480 X 180 mm nagyságú bútoripari farostlemezt (3 mm vastag, fényes felületű barnásszínű) használunk. A lemez méreténél fogva 10-11 meghatározás elvégzésére elégséges. További eszköz egy 5 mm keretmagasságú 104 X 5 10 15 2) 2ü 3C 35 4C 45 50 55 60 65 2
