191596. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására

1 191 596 2 A klórtalidon (2-k|ói-5-(l-liidroxi-3-oxo-izom­­dolin-l -il)-benzoszulfonamid (nemzetközi szabad neve) jól ismert vizelethajtó szer, amelyet a korai 1960-as évektől kezdve széles körben hoztak forga­lomba. Mivel azonban vízben való oldódóképessége korlátozott (kb. 120 jig/ml), az ember gyomor-bél­rendszerében nem abszorbeálódik jól. A klórtalidon magas olvadáspontja (225 °C) arra mutat, hogy a klórtalidon-kristályok rácsenergiája nagyon nagy, ez gátolhatja az oldódást, és ennélfogva csökkentheti az abszorbeálódást a gyomor-bél-rendszerbeli nedvekből. A fentiek miatt szükség van olyan eljárásokra, ame­lyek javítják a klórtalidon oldódását és ennek követ­keztében biológiai felhasználhatóságát. Ismeretes, hogy számos, gyógyszerészetileg hatá­sos, rosszul oldódó anyag oldódása és biológiai fel­használhatósága növelhető szilárd fázisú diszperziós technikával, amelyet általánosságban W. L. Chiou és munkatársai [J. Pharm. Sei. 60, 1281 (1971)] és S. Riegelman és munkatársai [4.151,263 számú ame­rikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás] ismertet­nek. Chiou cikkében a „szilárd fázisú diszperzió” kifejezésen „egy vagy több hatóanyagot tartalmazó diszperzió, szilárd fázisú közömbös hordozóanyag­ban vágj' mátrixban, amelyet olvasztással, oldással vagy olvasztásos-oldásos módszerrel állítottak elő'” értendő. Valamely hatóanyagnak a szokásos mecha­nikus keverési eljárással készült diszperziója szilárd hordozóanyagban vagy hlgítószerben nem tartozik a fenti meghatározásba. A szilárd fázisú diszperziókat „szilárd diszperziók”-nak, „szilárd oldatokénak vagy „együtt kicsapódó anyagokénak is nevezhetjük; ezt az utolsó megjelölést gyakran használják az oldási eljárással kapott szilárd fázisú diszperziók esetében. A klórtalidon karbamidos, szilárd diszperzióit, amelyeket olvasztásos módszerrel készítettek, D. Bloch és munkatársai írták le [Pharm. ActaHelv., 57, 23! (1982)]; jobb oldódási jellemzőkkel. Az „oldószeres módszer" szerint szilárd diszper­ziók előállítására a hatóanyagot általában vízben ol­dódó hordozóanyagban diszpergálják oly módon, hogy a hatóanyagból és hordozóanyagból álló fizikai keveréket valamilyen közhasználatú szerves oldószer­ben feloldják, majd az oldószert elpárologtatják. Az így kapott szilárd diszperziót kinyerve, szokványos módszerekkel megfelelő gyógyszerkészítmények elő­állítására használják fel. Az irodalomból számos vízben oldódó hordozó­­anyag ismert, amelyek felhasználhatók az oldószeres eljárással előállított, fannakológiailag hatásos anyagot tartalmazó szilárd diszperziók előállítására. Ilyen hordozóanyagok például a vízoldható, farmakológiai­­lag elfogadható polimerek, mint a polivinilpirrolidon (PVP) és a políetilénglikol (PEG). A szilárd diszperziók előállítására szolgáló oldó­szeres eljárásban számos szerves oldószer alkalmazha­tó. Előnyösen, az oldószer legyen (a) képes mind a hatóanyag, mind a hordozóanyag feloldására; (b) le­gyen kémiailag közömbös a hatóanyaggal és a hor­dozóanyaggal szemben; és (c) elegendően illékony, hogy a szokványos eljárásokkal könnyen elpárolog­tatható legyen. Az 1—4 szénatomos alkanolok általában megfele­lőek lehetnek az oldószeres eljárással előállított szi­lárd diszperziók előállítására. Az irodalomból azon­ban ismert, hogy a kevés szénatomos alkanolok, első­sorban a metanol és az etanol, reagálhatnak a klór­­talidonnal, alkil-étereket képezve [(A) reakcióvázlat, R = 1—4 szénatomos alkil]. Ezt a reakciót W. Graf és munkatársai [Helv. Chim, Acta 42, 1085 (1959)], továbbá M. Auterhoff és munkatársai [Arch. Pharm. 312, 876 (1979)] írták le. Tekintettel a kevés szénatomos alkanolok és a klór­talidon reakciójára, a szakember nem gondolt volna * kevés szénatomos alkanolok, elsősorban metanol és etanol mint oldószerek használatára klórtalidon víz­ben oldódó szilárd diszperzióinak előállításakor, fő­képp, mivel a klórtalidon kereskedelmi mintái szeny­­nyezésként ecetsavat tartalmazhatnak. Találmányunk tárgya eljárás klórtalidon vízben oldódó, farmakoíógiailag elfogadható, szilárd disz­perzióinak előállítására oldószeres módszerrel, J—4 szénatomos alkartól, elsősorban metanol vagy etanol használatával, anélkül, hogy bomlástermékként alkil­­éterek keletkeznének. Közelebbről, a találmány sze­rinti eljárással klórtalidon vizoldhatő, farmakolőgiai­­lag elfogadható szilárd diszperzióját állítjuk elő úgy, hogy (a) farmakoíógiailag elfogadható polimer hordozó­­anyagot és 1-4 szénatomos alkanolt tartalmazó víz­oldható oldatot állítunk elő; (b) az így készített oldatban feloldjuk a klórtali­don t, és (c) elpárologtatással kiűzzük az oldatból az 1—4- szénatomos alkanolt. A hordozóanyag mennyiségét ügy választjuk meg, hogy lényegében megakadályozza a klórtalidonnak 1—4 szénatomos alkanolial való reakciójából szárma­zó alkil-éíer melléktennék képződését. Azok a szilárd klórtalidon diszperziók, amelyeket oldószerként metanolt és vízoldható, farmakológiái­kig elfogadható hordozóanyagként polivinilpirroli­­dont (PVP) használva állítottunk elő (egy súlyrész PVP két súlyrész klórtalidonra), embereknek 25 mg­­os tablettákban beadva, jelentősen magasabb vérszin­tet mutattak, a csúcsértékeket gyorsabban érték el, és a görbe (AUCs) alatti területek nagyobbak voltak, mint a kereskedelemben kapható Hygroton® tablet­táké. A találmány szerinti eljárásban .használt polimer hordozónak farmakoíógiailag elfogadhatónak és lé­nyegében mind vízben, mind a kiválasztott 1 —4 szén­­atomos alkanoiban oldhatónak kell lennie. Ezenfelül képesnek kell lennie klórtalidonna! szilárd diszperzió képzésére az alkanol eltávolítása után, és képesnek kell lennie a klórtalidon és 1-4 szénatomos alkanol étert eredményező reakciójának megakadályozására, A polimer hordozóanyag éter képződését gátló hatása rutinszerűen meghatározható ily módon, hogy klór­­talidonban feloldunk polimer hordozóanyag jelen létében, illetve anélkül, majd az. oldat egyenlő meny­­nyiségű, eltérő, 24 óráig terjedő időpontokban vett részeinek nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiás módszerrel megvizsgáljuk a klórtalidon tartalmát. Az elfogadható klórtalidon veszteség 24 óra elteltével 40 °C-on körülbelül 2 %. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom