191556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített difenil-azo-metin-származékok és e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 191 556 3. példa 250 mg 4-{[(2-klór-fenil)-(5-klór-2-hidroxi­­-fenil)-metil]-imino}-l-butanolt tartalmazó tablet­tákat az alábbi módon állítunk elő: (10 000 tabletta összetétele) 4- {[(2-Klór-fenil)-(5-klór-2-hidroxi--fenil)-metil]-imino}-l-butanol 2500,0 g Mikrokristályos cellulóz 100,0 g Hidroxi-propil-metil-cellulóz 800,0 g Karboxi-metil-keményítő 550,0 g Magnézium-sztearát 50,0 g Víz (ionmentesített) a szükséges mennyiség A hatóanyagot és a mikrokristályos cellulózt a karboxi-metil-keményítő 2 kg ionmentesített víz fel­­használásával készített keverékével nedves masszává gyúrjuk. Ezt a masszát egy 3 mm nyílásméretü szitán átengedjük és 45 °C hőmérsékleten fluid­ágyas szárítóban szárítjuk. A száraz granulátumot egy 1 mm nyílásméretű szitán átnyomjuk, majd összekeverjük a többi — 1 mm nyílásméretű szitán átbocsátott - segédanyaggal, és ezután a kapott keveréket enyhén domború tablettákká préseljük. A találmány szerinti vegyületekkel farmakológiái próbákat végzünk a központi idegrendszerre gya­korolt hatásuk kimutatása céljából. A heveny mérgezőképességet egéren határozzuk meg, intraperitoneális úton. Az LD50 érték (a halá­los dózis 50 %-a) 200-600 mg/kg között változik. A vegyületek depresszióellenes hatását egéren az L-5-hidroxi-triptofánnal (L-5-HTP) kiváltott „fejrángást” antagonizáló próbával mutatjuk ki. Hím egerek (CDI törzs, Charles River France); (18-22 g testsúly) szubkután a vizsgálandó vegyü­letek növekvő dózisait kapják, 250 mg/kg L-5-HTP- vel egyidejűleg. Az 5-HTP injekciója után 45 perc múlva 1 percen át minden egérnél leszámoljuk a „fejrángások” számát. Minden kezelésnél kiszámítjuk a „fejrángások” átlagát, valamint a kontroll csoporthoz viszonyított eltérés %-át. A dózis/hatás görbe alapján meghatározzuk az ED50 értékét (a hatásos dózis 50 %-a, vagy az a dózis, amely 50 %-kal csökkenti a „fejrángások” átlagos számát) Miller és Tainter (1944) grafikus módszerével. A találmány szerinti vegyületek ED50-értéke 20—40 mg/kg intraperitoneális adás esetén. A vegyületek görcsoldó hatását egéren a bikukul­­linnal indukált mortalitás antagonizálása alapján mutatjuk ki. A bikukullin viszonylag szelektíven blokkolja a posztszinaptikus GAB A-erg receptorokat (GABA = 4-amino-vajsav); görcsöt és halált okozó hatását az agy GABA-szintjét növelő, vagy GABA-izgató ha­tást kifejtő vegyületek antagonizálják. Meghatározzuk a vizsgált vegyületek ED50-értékét, vagyis azt a dózist, amely az állatok 50 %-át megvédi a bikukullin hatása ellen. A találmány szerinti vegyületek ED50-értéke 20-100 mg/kg között változik intraperitoneális alkalmazás esetén. A találmány szerinti vegyületek hatásos anti­­depresszánsok és görcsoldók, továbbá szorongást megszüntető, fájdalomcsillapító és gyulladásgátló hatással rendelkeznek. Az ember- és állatgyógyá­szatban a központi idegrendszer különböző beteg­ségeinek kezelésére használhatók, így depressziók, pszichózisok, bizonyos neurológiai betegségek, mint epilepszia, izommerevség, mozgási zavar kezelésére. Következésképpen a találmány körébe beletartoz­nak mindazon gyógyászati készítmények, amelyek hatóanyagként az (I) általános képletű vegyületeket tartalmazzák, az alkalmazásukhoz, különösen orális alkalmazáshoz (pasztillák, drazsék, kocsonyaszerű pilulák, kapszulák, porok, iható oldatok vagy szusz­penziók), vagy parenterális alkalmazáshoz szükséges segédanyagokkal együtt. A napi adagolás 250-5000 mg lehet. Szabadalmi igénypontok Eljárás (1) általános képletű difenil-azo-metin­­származékok előállítására, ahol R jelentése-(CH2)4OH, -(CH2)2-CHOH-CH3,-ch2-choh-c2h5,-ch2-choh-ch2-cooh,-ch2-choh-ch2-conh2,-ch2ch2-choh-ch2oh vagy-ch2-choh-cooh képletű csoport, és amelyek aszimmetrikus szénatom jelenléte esetén racemát vagy optikailag aktív formájúak, azzal jel­lemezve, hogy a (II) képletű benzofenont egy H2N—R általános képletű vegyülettel - ahol R je­lentése a fenti — reagáltatjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás 4-{[(2-klór­- fenil) - (5 - klór - 2 - hidroxi - fenil) - metil] - imino} -1 - -butanol előállítására, azzal jellemezveK hogy ki­indulási anyagként (2-klór-fenil)-(5-klór-2-hidroxi­­-fenil)-metanont és 4-amino-l-butanolt reagálta­­tunk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás 4-{[(2-klór­- fenil) - (5 - klór- 2 -hidroxi - fenil) - metil] - imino) -2 - -butanol előállítására, azzal jellemezve, hogy ki­indulási anyagként (2-klór-Fenil)-(5-klór-2-hidroxi­­-fenil)-metanont és 4-amino-2-butanolt reagálta­­tunk. 4. Eljárás a központi idegrendszerre ható gyógy­szerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy 1-3. igénypont bármelyike szerint elő­állított (I) általános képletű vegyületet - ahol R je­lentése az 1. igénypontban megadott - a gyógyszer­­technológiában szokásos segédanyagokkal össze­keverve gyógyszerkészítménnyé alakítunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom