191549. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-[6-(2'-htt-5',6',7',8'-tetrahidro-4'-oxo-kinazolino)]-3,4-dihidro-6,7 diszubsztituált-izokinolin-származékok előállítására

1 191 549 2 A találmány tárgya eljárás az új, (1) általános képletű l-[6-(2’-szubsztituált-5\6’,7\8’-tetrahidro­­- 4’ - óxo - kinazolinil)] - 3,4 - dihidro - 6,7 - diszubszti t u - ált-izokinolin-származékok — a képletben R1 és R2 1-5 szénatomos alkoxi- vagy hidroxilcso­­portot jelent, R3 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, adott esetben egy vagy két halogénatommal vagy 1—3, 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal helyette­sített fenilcsoport, egy halogénatommal vagy trifluor-metil-csoporttal helyettesített fenil­­-(1—4 szénalomos)alkilcsoport, piridil-, piperi­­dino-, piperazino-, morfolino-, piperideino­­vagy pirrolidinocsoport, mely heterociklusos csoportok egy vagy két szubsztituenssel lehet­nek helyettesítve,az alábbiak közül: adott eset­ben egy halogénatommal helyettesített fenil­csoport, hidroxil-, karbamoil-, 1-4 szénatomos alkil- és/vagy piperidinocsoport — és savaddícíós sóik előállítására. Az (I) általános képletű vegyületek biológiailag aktívak, így görcsoldó, fájdalom- és lázcsillapító hatásúak, illetve akut alkoholos intoxikációban védő hatást mutatnak. Az (I) általános kénle* 1 ve­­gyületeket vagy gyógyászatilag elfogadható sóikat hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása szintén tárgya a találmánynak. Az alkilcsoportok önmagukban vagy más csopor­tok részeiként egyenes vagy elágazó szénláncú, telí­tett szénhidrogéncsoportok, amelyek a szénatom­számra megadott korlátoktól függően lehetnek pél­dául metil-, etil-, n- vagy izopropil-, n-, szék- vagy terc-butil-, illetve n- vagy i-pentilcsoportok. R3 fenil-(l-4 szénatomos) alkilcsoportként elő­nyösen benzilcsoportot jelent. A találmány szerint az (I) általános képletű ve­­gyületeket - R1, R2 és R3 a korábban megadott jelentésű - és savaddícíós sóikat úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű savat vagy reaktív származékát - a képletben R1 és R2 a tárgyi körben megadott jelentésű, X oxigénatomot vagy =NH- csoportot jelent — egy (111) általános képletű vegyü­­lettel - R3 a fenti jelentésű — vagy szervetlen vagy szerves savval képzett sójával, lúgos közegben kondenzálunk, majd kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet savaddíciós sóvá ala­kítjuk. Az irodalomban számos gyógyhatású izokinolin­­vázas vegyületet írtak már le (lásd pl.: Ehrhart- Ruschig, Arzneimittel, S. Ebel: Synthetische Arz­neimittel; Verlag Chemie). Ugyancsak ismertek gyógyhatású kinazolinon-származékok (Armarego, W. L. F.: Quinazolines — A Fused Pyrimidines c. sorozatban, I. rész, Interscience Publishers, New York, 1967). Nem ismertek azonban olyan vegyü­letek, amelyek a két gyűrűrendszer kombinációját tartalmazzák. Az (I) általános képletű vegyületek előállításához kiindulási anyagként használt (II) általános képletű ketoészterek — R1, R2 és X a korábbi jelentésű - új vegyületek, amelyek előállítása a párhuzamosan benyújtott T/37 404 számon közzétett szabadalmi bejelentésünk szerint például a megfelelő diészte­­rekből történhet gyűrűzárással. Az eljárásban hasz­nált diészterek ismert vegyületek vagy ismert módon előállíthatok, akár a 6,7-helyzetben helyettesítetlen ismert származékokból, akár a megfelelő diszubszti­­í uált 1 -metil-3,4-dihidro-izokinolin-származékok­­ból, amelyek ismert vegyületek. A (III) általános képletű vegyületek - R3 a ko­rábban megadott jelentésű - ugyancsak ismertek, és a szerves kémiában általánosan ismert eljárások­kal, így például a megfelelő iminoéterek vagy sóik és ammónia reagáltatásával állíthatók elő. A (II) általános képletű savak és a (III) általános képletű vegyületek, illetve az utóbbiak szervetlen vagy szerves savakkal képzett sóinak lúgos közeg­ben végzett kondenzációja már szobahőmérsékleten is megfelelő sebességgel végbemegy, szükség esetén azonban a reakció meggyorsítható a hőmérséklet emelésével. Az alkalikus kondenzációhoz alkalmas katalizáto­rok például az alkálifém-hidroxidok, így nátrium­vagy kálium-hidroxid, alkálifém-karbonátok, így nátrium- vagy kálium-karbonát vagy alkálifém­­-alkoholátok, így nátrium- vagy kálium-alkoholát. A reagáltatást vizes vagy szerves oldószeres kö­zegben végezzük. Szerves oldószerként előnyösen alkoholokat, így metanolt, etanolt, aromás szerves oldószereket, így benzolt, étereket, például tetra­­hidrofuránt használunk. Az (1) általános .képletű vegyületekben az R1 és R2 szubsztituensek kívánt esetben átalakíthatok más, a korábban megadott definíció alá eső R1, illetve R2 szubsztituensekké. így az R1 és R2 jelen­tésében szereplő alkoxiesoportok kívánt esetben hidroxilcsoporttá hidrolizálhatók. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyü­­leteket megfelelő savakkal reagáltatva savaddíciós sókká alakíthatjuk. A sóképzést közömbös szerves oldószerben, pél­dául 1-6 szénatomos alifás alkoholban végezhetjük úgy, hogy az (I) általános képletű vegyületet fel­oldjuk egy megfelelő oldószerben, majd addig ada­goljuk a savat vagy a megfelelő oldószerrel készült oldatát, míg az elegy kémhatása enyhén savassá válik. Ezután a kivált savaddíciós sót alkalmas mó­don, például szűréssel elkülönítjük a reakcióelegy­­ből. A találmány szerinti eljárással kapott (I) általános képletű vegyületeket, illetve savaddíciós sóikat kí­vánt esetben további tisztítási műveletnek, például átkristályosításnak vethetjük alá. Az átkristályosí­­tásra alkalmas oldószerek körét a kristályosítandó anyag oldhatósági és kristályosodási tulajdonságai szabják meg. Az (1) általános képletű hatóanyagot vagy gyó­gyászatilag elfogadható savaddíciós sóit a gyógyá­szatban szokásos, p.arenterális vagy enterális adago­lásra alkalmas, nem toxikus, inert, az ilyen készít­ményekben használatos szilárd és/vagy folyékony hordozóanyagokkal és/vagy segédanyagokkal össze­keverve gyógyászati készítményekké alakíthatjuk. Hordozóanyagként például vizet, zselatint, laktózt, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom