191516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hígtrágya környesetvédő tisztítására és aerob komposztálására
1 191 516 2 déssel is jár, és az így nyert rothasztott trágya nem kompatibilis a termőtalaj számára. Az előbbi eljáráshoz elvileg hasonló, de gyakorlati megvalósitásában más módszert mutat be a 174 645 számú magyar szabadalmi leírás. Ennél a hígtrágya felitatás kb. 12-30 kg/m3 térfogat tömegű műanyag (pl. nyíltcellás karbamid-formaldehid) habbal történik, melyhez műtrágya is hozzákeverhető. Mivel egy pl. az átlagos sertés-hígtrágya szárazanyag tartalma kb. 4 kg/1, és ehhez nagyon sok kb. 10 m3 műanyag-hab kell 1 m3 hígtrágya felitatására, ezért egy ilyen hígtrágyához a térfogatban mért fajlagos felitató-anyag felhasználás igen nagy. További hátránya ennek az eljárásnak az, hogy az így kezelt szervesanyag tömeg csak anaerob úton bontható le, és az így nyert szervestrágya a benne lévő mikrobákkal együtt nem kompatibilis az aerob körülményeket igénylő termőtalajjal, illetve edafonnal. A második csoport mindkét osztályába sorolt és ismertetett eljárásokra általában jellemző, hogy nem adnak optimális megoldást, azaz több lényeges kérdést csak részben oldanak meg. így:- Az oldott szervesanyagon kívül jelentős menynyiségű, vagy az összes alakos szervesanyagot is hidrobiológiái úton bontják le, és ezért károsan sok oldott mineralizált tápanyag kerül az ún. tisztított vízbe, melyet harmadlagos tisztítással már nem távolítanak el.- A szilárd fázisnak, vagy a nedvszívó anyaggal történt felitatása után is sárszerűen nedves szervesanyag tömegnek a komposztálása csak a kevésbé stabilizáló hatású, kellemetlen szaghatással járó, és a hasznos szervesanyagot a termőtalaj edafonja részére nem kompatibilisen lebontó anaerob (rothasztásos) lebontással megy végbe. A harmadik csoportba azok az eljárások sorolhatók, amelyek a szerves szilárd fázisnak légszáraz por vagy granulátum formájában történő hasznosítására törekszenek. Ebbe a csoportba tartozik pl. a 4 295 972 számú USA szabadalom is. Ennek lényege, hogy egy reaktorban a tisztítandó organikus szennyvízhez kalciumoxidot adagolva elővíztelenítést végeznek, majd az így előkezelt anyagot egy szárító-kemencében füstgázzal szárítják (100-300 °C-on), miközben folytonosan keverik a szárítandó anyagot, és mindez egy berendezésben összeépítve történik. A szárító-kemencéből kinyert port, illetve granulátumot trágyaként, cement anyagként vagy cement adalékanyagként lehet hasznosítani. Végül részben ide, de részben a második csoportba is sorolható a H/2151/8582/A 01 C 3/00-E 2431 számú magyar szabadalom is, melynek lényege a következő. Először ívszitával a durva részeket választja le, majd az így nyert kevésbé sűrű hígtrágyát formaldehiddel, fémsók keverékével és kénsavval kezelik, miközben a hígtrágya 2,5-4,5 pH-júvá válik. Ezután meszes kezeléssel a pH-t 8-10-re állítják be, majd polyelektrolitokkal kezelve ülepítik, fertőtlenítik, végül tározó medencében és tórendszerben utókezelik. Az ülepítés iszapját sűrítik, majd a sűrítményt kénsavval kezelve szűrik, a fémsókban dúsított szűrietet újra felhasználják, a szűrőlepényt pedig az ívszitás durvaleválasztás termékével keverve vagy közvetlenül trágyázásra ajánlják, vagy még célszerűbben szárítva, és őrlés után zsákolva por alakban használnak fel. A harmadik csoport eljárásai a legkevésbé elterjedtek, mert a szárítás miatt nagyon energia igényesek, vagy még ezenfelül a sokféle vegyszer felhasználása miatt nagyon költségesek. Továbbá akár a szárított, akár a savas vegyszeres kezelés utáni trágyaanyagok talajbiológiai szempontból sem megfelelőek, mert ezek a talajnak csak egy „élettelen” szerves tömeget biztosítanak. Végül a savas kémhatású trágyaanyag különben sem előnyös a vegyszeres (műtrágyás, permezető- és gyomirtószeres) mezőgazdálkodási rendszerek által amúgy is már károsan savassá tett termőtalajaink számára. Ismert, hogy a mezőgazdaságot veszély fenyegeti, mégpedig elsősorban a környezetszennyezés miatt, amit részben saját maga idéz elő azáltal, hogy kemizálásos (intenzív műtrágyás, rovar- és gyomirtószeres) gazdálkodási rendszert folytat. Ezáltal nemcsak az ökoszisztémát változtatja meg, hanem a mezőgazdálkodási termékeket is károsítja, ellenálló képességüket és minőségüket lerontja. Ezért újabban az ún. biológiai mezőgazdasági termelési rendszereket igyekeznek kifejleszteni. Ezekre közösen az jellemző, hogy a szervesanyag irányított körforgalmára alapoz, mégpedig a dokomponáló aerob mikroorganizmusok segítségével és ezáltal irányítottan biztosítja a termőtalaj számára a tápanyagban és a kompatibilis mikrobákban gazdag, azaz a legmegfelelőbb humusz-komposztot. Találmányunk célja egyrészt, hogy az ismert eljárások hátrányainak és hiányosságainak kiküszöbölésével egy olyan eljárást adjon, amelyik az új, a biológiai és integrált mezőgazdasági termelési rendszerek követelményeit maximálisan kielégíti. Emellett természetesen előnyös a hagyományos és a kemizálásos mezőgazdasági termelési rendszerek esetében is. Másrészt célja az is, hogy a környezetvédelmi előírásoknak is maximálisan eleget tegyen, azaz a hígfázist 100 mg/1 KOI érték alá, és ha szükséges lényegesen ez alá tisztítsa, továbbá a bakteriológiai és parazitológiai fertőzöttségét is kiküszöbölje, végül mindezt hulladékmentes és gazdaságos technológiával végezze el, még az esetben is, ha a tisztítandó (feldolgozandó) hígtrágya koncentrációja nagyon szélsőséges értékű. A találmány szerinti eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha a hígtrágyákban a hasznosítható, nagy értéket jelentő szervesanyagot, melyet főként az alakos (szilárd) anyagtömeg tesz ki, minél gyorsabban, azaz a folyékony fázisban történő anaerob biológiai lebontás megindulása (részbeni bekövetkezése) nélkül, és jó hatásfokkal kinyerjük, majd aerob komposztálással feldolgozzuk, továbbá, ha a durva leválasztással és intenzív derítéssel a finom lebegő anyagoktól aránylag jól megtisztított hígfázisból az oldott és kolloidális szervesanyagokat aerob biológiai lebontással eltávolítjuk. Tehát a hígtrágyák hulladékmentes tisztítására és feldolgozására szolgáló találmány lényege az előzőeknek megfelelően az, hogy két- és háromvegyértékű fémek sóival, illetve hidroxidjaival, valamint mészkőporral történő intenzív derítést vé5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
