191511. lajstromszámú szabadalom • Lengőajtó járművek számára

1 191 511 2 A találmány tárgya lengőajtó járművek számára működtető elrendezéssel, amelynek forgatóoszlo­pa, ehhez csatlakoztatott hajtása és legalább egy forgatókarja van. A bevezetőben említett lengőajtók járművek szá­mára már korábban is ismertté váltak. A forgató­oszlopot alkalmas hajtóeszközökkel forgó hajtás­nak vetik alá, amellyel az ajtót nyitják, illetve zár­ják. Ennek során az ajtót önmagával párhuzamo­san mozdítják el, ahogy ez a 2 044 542 sz. német szabadalmi leírásból megismerhető. Másik megol­dási módozat esetén az ajtót függőleges tengely körül fordítják el, ahogy ezt a 1 781 400 sz. német szabadalmi leírás ismerteti. Az ilyen típusú lengőajtóknak a nem szándékolt nyitás, illetve a menet közben előálló szívóhatás miatti csattogás, remegés elleni megóvása már, kü­lönösen a nagy sebességgel közlekedő járművek számára különös nehézséget jelent. Az ismert meg­oldások egyik részének esetében a forgatóoszlopot meghajtó mechanizmust vagy rudazatot képezik ki különleges módon, ahogy az az 1 940 636 vagy a 2 044 542 sz. német szabadalmi leírásból megismer­hető. Ezeknek a megoldásoknak az esetében azon­ban számításba kell venni a bonyolult kialakítást, a mechanizmusokat terhelő nagyobb erők és a biz­tonsági zárak elrendezésének nehézsége formájá­ban jelentkező hátrányokat. A működtető készülékek másik ismert típusa esetében különleges munkahengereket alkalmaz­nak. Ilyent ír le például a 2 041 390 sz. német szaba­dalmi leírás, amely kettős működésű és reteszelő készülékkel is el van látva. A 2 146 592 sz. német szabadalmi leírásból viszont a véghelyzetben való reteszelés ismerhető meg. A munkahengerben a munkadugattyú mellett reteszelő dugattyú is van, ami viszont igen bonyolult kialakítást igényel, már­­csak annak a veszélynek az elkerülése érdekében is, hogy az elrendezés megszoruljon. A talán legszélesebb körben elterjedt megoldás a fent ismertetett problémára abban áll, hogy a for­gatóoszlopot az ajtó zárása során az elfordulás befejeztével függőlegesen felemelik. Ilyen elrende­zést ismertet például a 2 062 135 és a 2 805 639 sz. német szabadalmi leírás, amelyeknek az esetében a reteszelőtagokat a függőleges mozgás során mű­ködtetik. Nagy nehézséget jelent azonban a forgó­mozgásnak a felemeléshez szükséges egyenes vona­lú mozgássá való alakítása az ajtó zárási folyama­tának végénél. Ráadásul a felemelt állásnak a mű­ködtető energia kimaradása esetén is meg kell ma­radnia, amihez külön műszaki intézkedésekre van szükség, ahol az ajtó súlyát is számításba kell venni. Mindazonáltal az ajtót vészhelyzetben ebben az esetben is nyitni kell tudni, ami a berendezést csak tovább komplikálja. A találmánnyal megoldandó feladat az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan lengőajtó kialakítása járművek számára, amely egyszerűbb kialakítással teszi lehetővé az ajtó zárását és nyitását, illetve zárt állapotban tör­ténő megfelelő rögzítését nemcsak a nem kívánt nyitás, hanem a menet közbeni remegés ellen is. A lengőajtónak ki kell elégítenie az ilyen berende­zéssel kapcsolatos biztonsági követelményeket is, továbbá már meglévő járművekben is alkalmazha­tnak kell lennie. A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében most már a lengőajtó legalább egy pontja a lengőaj­tó zárt állása és nyitott állása közötti mozgása során körív egy részén, legalább egy, az előbbitől különböző pontja pedig a mozgás legalább egy része során egyenes vonalban van megvezetve, mi­­meflett a lengőajtónak a körív egy részén mozgó pontja a forgatókarhoz van csatlakoztatva, továb­bá a lengőajtót zárt állapotában rögzítő, a lengőaj­tóhoz, illetve a jármű szekrényéhez rendelt szerke­zettel van ellátva. Az egyenes vonalú megvezetést a találmány sze­rinti egyik célszerű kiviteli alakban olyan, hosszát adott értéket meghaladó húzóerő hatására változ­tató vezetőtaggal oldhatjuk meg, amelynek egyik vége a lengőajtón, másik vége i>edig a jármű szekré­nyén van csuklósán rögzítve. Ez a vezetőtag olyan henger lehet, amelyben a hossznövekedés irányával ellentétes irányban nyomórugóval terhelt dugattyú van. Az egyenes vonalú megvezetés az egyik célszerű kiviteli alak szerint vezetősínnel és ehhez kapcsoló­dó kilincstaggal is megoldható. A találmány értelmében célszerű az a kiviteli alak is, amelyben a lengőajtót a zárt állásban rögzítő szerkezetként rögzítőpálya és ehhez kapcsolódó csap van rendszeresítve, amelynek egyike a lengőaj­tón az egyenesbe vezetett pont körzetében, másika pedig ezzel együttműködő módon a jármű szekré­nyén van rögzítve. Ezen túlmenően vagy ezt helyet­tesítve olyan rögzítőszerkezetet is rendszeresíthe­tünk, amely csapózárral és ehhez kapcsolódó záró­­csappal van ellátva. Célszerű a csapózárat a lengő­ajtón, a zárócsapot pedig a jármű szekrényén rögzí­teni, mégpedig a lengőajtónak az egyenesbe veze­tett pontot tartalmazó élével ellentétes élénél. A biztonsági előírások teljesítése érdekében célsze­rű az a kiviteli alak végezetül, amelyben a csapózár automatikusan és/vagy kézzel működtetett oldó­szerkezettel van ellátva. A találmány további részleteit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra valló hivatkozással mu­tatjuk be. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti lengőajtó egyik cél­szerű kiviteli alakjának vázlatos oldalnézete, a 2-4. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak I-I vonal szerint vett metszetének kinematikai vázlata három különböző állásban, az 5. ábra az 1. ábra II—II vonala szerint vett met­szet, a 6. ábra az 1. ábra III—III vonala szerint vett metszet, a ?. ábra az 1. ábra szerinti ábrázolás más kiviteli alak esetében, a 8. ábra a 7. ábra VI-VI vonala szerint vett met­szet. Ahogy az 1. ábrán látható, a példaképpen bemu­tatott kiviteli alakban a jármű 1 lengőajtója 2, 2' csuklók és ehhez csatlakozó 3, 3' lengőkarok útján 6 forgatóoszlophoz van csatla koztatva. A 6 forga­tóoszlop 4 és 4' ágyazásoknál a jármű 5 szekrényé­ben van ágyazva. A 6 forgatóoszlop 16 kapcsoló­hüvely közvetítésével 14 hajtással van összekötve, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom