191488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állatok táplálására
9 191 488 10 etetési időszakokban adott táplálék összetételét (makrobcállítás), és a fentebb említett előnyös megoldás szerint az egyes etetés alatt is beállítjuk a folyékony állapotú hozzáférhető protein és az egyéb összetevők, különösen a szénhidrátok arányát (mikrobeállítás). A makrobeállítást szigorúan az emészthető protein és az egyéb összetevők, különösen a szénhidrátok optimális arányát meghatározó görbével összhangban kell elvégezni. A fenti optimális görbe vagy a kérdéses állat normális, kedvező fejlődésére ismert vagy igaznak talált összefüggés, vagy olyan görbe lehet, amely a találmány elveinek alkalmazásával tudatosan felgyorsított fejlődésre fejezi ki az optimális feltételeket. Mindkét esetben igen fontos, hogy a kívánt fejlődés biztosítására a makrobeállítást gyakran, az elválasztási időszakban legalább naponta egyszer, de előnyösen lényegében minden egyes etetésnél külön elvégezzük, mivel a kevésbé gyakori beállítás azt jelentené, hogy a sertés a fejlődése szempontjából nem az optimális élelmet kapja és/vagy a táplálék összetevőinek egy része ténylegesen kárbamegy; a kevésbé gyakori beállítás továbbá minden egyes beállításnál sokkal nagyobb mértékű változást jelenthet a táplálék összetételében, így gyomorbántalmakhoz vezethet. Az alultáplálási/túltáplálási stratégiával kapcsolatban nyilvánvaló, hogy előnyösen úgy kell beállítani a táplálékban a szénhidrát- és a protein-összetevő közötti arányt, hogy az alultáplálási szakaszban a szénhidrátban gazdag összetevőt kisebb mennyiségű proteinnel - általában átlagosan 10-15 %-kal kevesebb proteinnel - keverjük, mint az adott fejlődési szakaszban szokásos protein-felvétel, míg a túltáplálási szakaszban a protein mennyiségét azonos alapra számítva átlagosan 25 - 30 %-kal növeljük. Mint fentebb említettük, a táplálék összetételét előnyösen az egyes etetések alatt is változtathatjuk (mikrobeállítás), így az adott fejlődési szakaszban levő állat esetén megállapított optimális tápláléköszszetétel mellett - amelyet a beadagolt táplálék összetevőinek megfelelő arányával biztosítunk - az emésztőrendszer relatív (a táplálék összetétele szempontjából relatív) kapacitásának megfelelő táplálékösszetétel dinamikus beállítását is biztosítjuk. A fenti beállítás szerint az etetés elején a táplálék viszonylag több emészthető proteint és viszonylag kevesebb szénhidrátot tartalmaz, míg az etetés végén a táplálék emészthető protein-tartalma viszonylag alacsonyabb és a szénhidrát-tartalma viszonylag magasabb. A találmány szerinti egyik előnyös megoldás értelmében az élelmet a már említett fajtájú alapösszetevőkből oly módon keverjük össze, hogy annak összetétele minden egyes etetőhelyen, napról napra, sőt előnyösen etetésről etetésre változik (és egy előnyös megoldás szerint az egyes etetések alatt is változik az összetétel a mikrobeállításnak megfelelően), egy olyan etetöberendezés segítségével, amely falásnyi adagokat szolgáltat, ez a berendezés előnyösen olyan típusú, mint amilyet a 2 056 837. sáámú brit szabadalmi leírásban ismertettek, de bármely más berendezést is használhatunk, amellyel a fenti szabadalmi leírásban ismertetett módszer megvalósítható. Az clcscg összetevői például víz, dara és magas emészthető protein-tartalmú folyékony kiegészítő takarmány lehetnek. A folyékony kiegészítő takarmány megfelelő összetételével biztosítható a fenti eleség optimalizálása a sertés clcscghasznosítása szempontjából, azáltal, hogy változtatjuk a kiegészítő takarmány és a dara arányát. A proteinben gazdag kiegészítő takarmány folyékony formája lehetővé teszi azt is, hogy olyan enzimeket - például pepszint - is bekeverjünk előzetesen a táplálékba, amelyek részben az előemésztésben játszanak szerepet, részben meggyorsítják a sertés emésztőrendszerének kifejlődését. Ezenkívül különböző hagyományos adalékanyagok, példáiul nyomelemek, vastartalmú adalékok, növekedést serkentő antibiotikumok és/vagy terápiás szerek vagy mikroorganizmus tenyészetek is adhatók a folyékony kiegészítő takarmányhoz. A fenti szempontnak megfelelően a proteinben gazdag kiegészítő takarmányként használt folyékony takarmány lényegében olyan összetevőkből áll, amelyeket előzetesen nem vetettünk alá semmiféle szárító kezelésnek. Az ilyen típusú takarmányok könnyen adagolhatok olyan etetőberendezések segítségével, amelyek például a fentebb említett brit szabadalmi leírásból ismertek, és abban az esetben, ha a folyékony és szilárd összetevők arányát az ctclőbcrendezcsben állítjuk be, egyetlen alapösszetevőként használhatók a teljes táplálék fentebb említett gyakori beállítására, a sertések fejlődéséhez szükséges optimum beállítása céljából. A folyékony protein-gazdag kiegészítő takarmány például egy „protein levesznek nevezett folyadék lehet, amely lényegében vérből, vágóhídi hulladékból, vágóhídról származó részlegesen emésztett béltartalomból, ipari proteinhulladékból - például konzervipari vagy élelmiszeripari hulladékból - vagy háztartási élelmiszerhuiladékból áll, és táplálkozási érték szempontjából előnyösen protein-gazdag összetevőkkel - például halpéppel, tejsavóval, élesztőkrémmel, lefölözött tejjel, stb. - van kiegészítve. A fenti folyékony kiegészítő takarmány lehetővé teszi a vágóhidakról és tejgazdaságokból származó jelentős menynyiségü hulladék hasznosítását, drága, és sokszor részben tápérték csökkentő feldolgozási eljárások nélkül, és a kapott anyaggal a drága tápanyagok, például a szárított protein teljesen vagy részlegesen helyettesíthetők. A találmány szerinti eljárás értelmében az etetési ritmus és az etetési mechanizmus előnyösen úgy állítható be, hogy a lehető legnagyobb összhangban legyen a sertések fejlődésével. így például az elválasztási szakaszt úgy kezdhetjük el, hogy az etetést ugyanolyan gyakorisággal végezzük, mint ahogy a koca szoptatja a malacokat, azaz kezdetben gyakran, majd apránként egyre növeljük az etetések közötti időket. A találmány szerinti eljárás értelmében az etetési ritmus is változtatható oly módon, hogy minden egyes etetés során változtatjuk az egyes falatok közötti időtartamot, abból a célból, hogy az állatok dinamikusan alkalmazkodjanak ahhoz az etetési sebességhez, amellyel az egyes falatokat az egyes etetési időszakokban a sertések kapacitásának megfelelően adagoljuk. A találmány szerinti folyékony kiegészítő takarmány összetétele előnyösen olyan, hogy ahhoz csak a szénhidrát-gazdag összetevőt, például árpadarát, és az etetés időpontjában a vizet kell hozzáadni változó mennyiségben, hogy bármelyik fejlődési szakaszban levő, 2-3 hetes és vágósúly közötti sertés táplálkozási igényének megfelelő táplálékot nyerjünk. így egyetlen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 5C 55 60 65 6
