191488. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állatok táplálására
1 191 488 2 A találmány tárgya eljárás állatok, különösen fiatal állatok etetésére. A 2 056 837. számú brit szabadalmi leírásban ismertetett módszer szerint úgy növelik az állattenyésztés hatékonyságát, hogy az állatot - közelebbről sertést — saját etetőhelyén minden etetési időszakban egy vagy néhány falásnyi adagra osztott takarmánynyal etetik oly módon, hogy az adagokat a fenti időszakban olyan sebességgel adagolják az állatnak, hogy a beadagolt lakarmánymennyiség megfeleljen a kívánt táplálkozási sebességnek minden egyes állat esetén, így biztosítják, hogy minden egyes állat azonos mennyiségű takarmányt kapjon. A fenti etetési eljárással biztosítható az azonos ólban levő összes sertés kívánt standard szerinti etetése, és az azonos ólban levő összes sertés viszonylag homogén fejlődése, vagyis az, hogy a kívánt súlyt lényegében egyidőben érjék el. A falásonként adagolt takarmánnyal az állatokat arra késztetik, hogy sokkal lassabban egyenek, mint ha más, ismert módon kapnák az élelmet. Ezenkívül a fenti módszerrel elkerülhető a kompetitiv evés, ezáltal az elfogyasztott takarmány jobban hasznosítható. A fenti 2 056 837. számú brit szabadalmi leírásban ismertetett etetési elv - amely „BiomatTM” elv néven ismert - lényegében az etetések számának, az egyes etetési időszakban a beadagolt falásnyi adagok számának, valamint az egyes falatok közötti szünet hoszszának szabályozásából áll, ezáltal érik el, hogy minden egyes állat a saját etetési helyén maradjon. A fenti eljárásnak, vagyis annak, hogy minden egyes állat azonos mennyiségű élelmet kap, az az előnye, hogy az egyes sertéscsoportok takarmányhasznosítása kimutathatóan 7-9 %-kal növekedik. Az elválasztási kornál idősebb sertések esetén a BiomatTM etetési elvnek az a további előnye, hogy a sertésekben az ctetőberendezés etetési ritmusára válaszként feltételes reflex alakul ki, aminek következtében a nyálmirigyek és gyomormirigyek fokozott működésbe kezdenek abban a percben, amint a sertések meghallják, hogy az etetőberendezést beindították. A reflex következtében az egyes falatok közötti szünetekben is fokozott enzimműködés és nyáltermelés alakul ki. Megállapítható, hogy a fenti feltételes reflex következtében további 15-20 %-kal javul a takarmányhasznosítás. A találmány szerinti eljárás célja az állattenyésztés hatékonyságának további, a fenti brit szabadalmi leírásban foglalt etetési eljárás hatékonyságát is meghaladó növelése, A találmány szerinti eljárás nagyobb hatékonysága abban nyilvánul meg, hogy az annak megfelelően etetett állatok napi súlygyarapodása nagyobb, és így a kívánt súly gyorsabban elérhető, mint az ismert eljárás alkalmazása esetén. A találmány tárgya lényegében szabályozott etetési eljárás, amely abból áll, hogy az állatokat egy előre meghatározott időtartamon át — legalább 1 napig, előnyösen néhány napig - alultápláljuk, ezzel fokozott sejtosztódást idézünk elő az állatban, majd ezt követően egy előre meghatározott időtartamon át - legalább egy napig - túltápláljuk, ezáltal az első periódusban kialakult sejtek növekedését idézzük elő. A fenti alultáplálási és túltáplálási periódusokat előnyösen addig váltogatjuk, míg az állat a kívánt súlyt eléri. A leírásban és igénypontban használt „szabályozott” kifejezés úgy értendő, hogy az alultáplálási és túltáplálási időszakok szabályozottan, a találmány szerint megszabott módon váltakoznak. A szabályozott etetést előnyösen az állatok átlagos súlya, kora, előző etetési módja vagy egyéb jellemzők közötti összefüggést kifejező adatok vagy algoritmusok szerint hajtjuk végre, önmagában — például a fentebb említett 2 056 837. számú brit szabadalmi leírásból - ismert módon. A legelőnyösebb megoldás szerint az algoritmusokat és az adatokat egy számítógépbe kódosuk, amely a kívánt etetési móddal összhangban szabályozza a táplálék adagolását. A leírásban és igénypontban használt „alultáplálás” kifejezés alatt azt értjük, hogy az első periódusban a beadagolt táplálék mennyisége kisebb, mint az adott fajú, fajtájú és korú állat esetén előzőleg meghatározott optimális átlagos táplálékmennyiség. A takarmány mennyiségét rendesen 10—50 %-kal, például 20-50 %-kai, közelebbről 20-40 %-kal, például 20-30 %-kal csökkentjük, az átlagos optimális takarmánymennyiségre vonatkoztatva. Hasonlóképpen, a „túltáplálás” kifejezés alatt azt értjük, hogy a második periódusban az állatnak beadagolt takarmány mennyisége nagyobb, mint az előzetesen a kérdéses állat esetén meghatározott átlagos optimális érték, közelebbről 20 — 50 %-kal, célszerűen kb. 30 %-kal több takarmányt adunk. A találmány szerinti eljárás az állatok jól ismert bioritmusának elvén alapul. Az említett bioritmus irányítja az állatok növekedésének módját. Az állatok nörekedése nem szabályos, de alapvetően két fázisra osztható: az első fázisban a test sejtjei a sejtek tényleges növekedése nélkül osztódnak vagy szaporodnak, a második fázisban a fenti első fázisban kialakult sejtek növekednek, cs ez a növekedés addig folytatódik míg eléri azt a méretet, hogy maga is osztódjék. Másszóval, a sejtosztódás során minden egyes sejt bizonyos genetikusán meghatározott növekedési potenciállal rendelkezik. F eltételezéseink szerint a találmány szerinti eljárással a fenti természetes bioritmus oly módon szabályozható, hogy ha az állatokat alultápláljuk, az állatok olyan fázisba kerülnek, amelyben a rendelkezésre álló energia sejtnövekedés és energiatárolás helyett inkább sejtosztódásra fordítódik. A sejtszaporodás méitéke akár 20 %-kal is fokozódhat, attól függően, hogy milyen mértékben csökkentettük a takarmánymennyiséget. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a sejt osztódásnak ez a fázisa csuk akkor kezdődik cí, ha a szervezet már felhasználta elsődleges energiatartalékait. Ezért az alultáplálási szakasz viszonylag rövidebb fiatal állatok esetén, mivel ezek csak viszonylag kis energiatartalékkal rendelkeznek, ha egyáltalán van energiatartalékuk, és viszonylag hosszabb öregebb állatok esetén. Nyilvánvalóan az alultáplálás nem lehet olyan mértékű, hogy az energiaellátás alacsony szintje miatt az állatok izomszövete degenerálódjék. Akkor, mikor az alultáplálási szakaszt követően az állatoknak az adott állat esetén előre meghatározott átlagos optimális takarmánymennyiscgnél több táplálékot adunk, az első szakaszban kialakult sejtek növekedési potenciálját hasznosítjuk, ekkor ugyanis a kialakult sejtek normális méretűre növekednek, ami az állat súlyának megfelelő növekedésében nyilvánul 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
