191477. lajstromszámú szabadalom • Burkolat, különösen csempe falburkolat
1 2 A találmány építőipari burkolatra, különösen csempe-falburkolatra vonatkozik, amely hordozófelületen rögzített burkolólapokból van összeállítva. Jelenleg az építőiparban alapvetően kétféle módszerrel készítenek oldalfal-csempeburkolatokat: a csempéket mészhabarcsba ágyazzák (hagyományos módszer), újabban pedig - elsősorban házgyári épületekben - csemperagasztóval vagy pedig pc cementhabarccsal ragasztott burkolatokat készítenek. A hagyományos, mészhabarcsba rakott csempeburkolat hátrányai a következők: A burkolat-készítés igen nagy mértékben a hőmérséklet függvénye. Csak + 4 °C felett készíthetők csempeburkolatok, ami télen gyakran késlelteti az épület befejezését, illetve a szükséges hőmérséklet csak többletköltség-ráfordítással biztosítható. A hőmérsékleti korlát figyelmen kívül hagyásával készített burkolatok gyakran lefagynak, helyreállításuk természetesen tetemes többletköltséggel jár. A cement, mész és homok beszerzése, helyszínre szállítása; az épületen belül pl. földszintről az emeletekre juttatása körülményes, nagy az élőmunkaköltség- és időigénye, emellett a munkavégzés szemét, por, törmelék képződésével jár. A burkolókon kívül az adott helyiségekben más szakember nem fér el, ott nem tud dolgozni. Lakásfelújításnál különösen nagyfokú az a kellemetlenség, ami a zaj, a por- és szemétképződés (vakolat leverése) következménye. A törmelék elszállítása külön gondot, és újabb költségnövelő tényezőt jelent. A mészhabarcsba rakott új burkolat kivitelezése pontos és hosszadalmas munkát igényel, költsége igen magas, ezért egyre kevésbé lehet megfelelő szakmunkásokat találni, annál is kevésbé, mert a munkakörülmények is többnyire kedvezőtlenek: huzatos, poros, hideg, rossz megvilágítású helyiségekben kell gyakran dolgozni; a csempéket be kell áztatni, ezért hideg vízbe kell nyúlkálni; a vizes csempe és a mészhabarcs az ujjakat kimarja. A burkojó-szakmunkások gyakran kapnak ekcémát. A ragasztott csempeburkolatoknál is számolni kell a fent említett hőmérsékleti korlátozással, illetve a megfelelő hőmérséklet biztosításának többlet költségével, mivel a ragasztóanyagot sem lehet hidegen tárolni, illetve bedolgozni. A ragasztóanyag lényegesen drágább, mint a mészhabarcs. További hátrányt jelent, hogy ragasztott csempeburkolatot csak teljesen sík, sima felületre lehet felhordani, ezért ezt a technológiát főleg házgyári építkezéseken alkalmazzák, ahol az előregyártott panelek vagy az alagútzsalus módszerrel készített felületek eleve megfelelőek. (Ilyen felületeket kőműves kézi munkával nem képes készíteni.) Ha azonban a felületek nem megfelelő simaságúak (ami a gyakorlatban sokszor tapasztalható), a burkolat ragasztással nem hordható fel vagy legalábbis többszörös ragasztómennyiségre van szükség, ami a költségeket csaknem elviselhetetlenül megnöveli. További hátrányt jelent, hogy a ragasztó csak teljesen szennyeződésmentes felületre tapad megfelelően, mire azonban a burkolásokra kerül sor, a felületek többnyire elszennyeződnek, ezért a felragasztott csempeburkolatok gyakran meghibásodnak. A fenti hátrányok kiküszöbölésére irányul a 4 270 325 sz. számú USA szabadalmi leírásból megismerhető szerkezet, amely a burkolólapok hátoldalára ragasztott, kinyúló hengeres csapokat vagy síneket tartalmazó alaplapból, valamint a falban rögzített hengeres ellendarabokból vagy a falban kiképzett hornyokból áll. A csapok az ellendarabokba pattinthatok, illetve a sínek a hornyokba vezethetők. E megoldás hátránya, hogy a csempék elhelyezése a csatlakozó elemek helyzetének olyan mértékű pontosságát tételezi fel, amely építőipari körülmények között gyakorlatilag nem valósítható meg. Az 1 501 013. számú angol szabadalmi leírás tárgya dekoratív falburkoló elem, amelyet homloklapján dekorációs héjalást, például tapétát tartalmazó műanyag-keret alkot. A kereten négy csap van, amelyek egy másik, a falra ragasztott keret nyílásaiba illeszkednek. E megoldás kerámiai burkolólapok rögzíté-' sére nem alkalmas, emellett oly mérvű gyártási és elhelyezési pontosságot tételez fel, ami építőipari körülmények között nehezen valósítható meg. Hasonló megoldásra vonatkozik egyébként a 4 143 496. számú USA szabadalmi leírás is. A 17 59 311. számú NSZK szabadalmi leírásból olyan burkolólemez ismerhető meg, amelynek felületéből hasított rögzítőléc nyúlik ki. A falba henger alakú, a felületre kitorkolló nyílást tartalmazó betételem van beépítve. A rögzítőlécet összenyomják és a henger alakú nyílásba nyomják, ahol a léc-szárak szétnyílnak, és a burkolólemezt helyzetében rögzítik. A megoldás hátránya, hogy a hornyok helyzete az egyik főirányban szigorúan meghatározza a lemezek helyzetét, az építmény méreteltéréseinek korrigálására nincs lehetőség, emellett gyakorlatilag csak műanyaglemezek esetében lehet szó racionális gyártásáról és alkalmazásáról. A találmány feladata, hogy olyan hidegburkolatot, különösen csempeburkolatot szolgáltasson, amelyet a mindenkori hőmérsékleti körülményektől gyakorlatilag függetlenül, gyorsan, egyszerűen, különösebb szakértelem nélkül lehet elkészíteni, optimális munkakörülmények között, viszonylag alacsony költségráfordítással, kifogástalan minőségben. Emellett a burkolattal tudni kell igazodni az építőiparban gyakrolatilag elkerülhetetlenül jelentkező méreteltérésekhez is. A talámány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a jelenleg alkalmazott „nedves” (mészhabarcsba rakott vagy ragasztott) technológiák helyett a csempék rögzítését „száraz” kapcsolatokkal oldjuk meg, a hagyományos megoldások fent részletezett hiányosságai kiküszöbölhetők, a munkavégzés körülményei egészségesebbé, kedvezőbbé válnak, a munka gyorsabban, termelékenyebben végrehajtható, annak köszönhetően, hogy a burkolatkészítés az építéshelyen döntő mértékben szerelési jellegű műveletekkel hajtható végre. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan építőipari burkolattal, különösen csempeburkolattal oldottuk meg, amely hordozó felületen egymás mellett rögzített, legalább a külső oldalukon kerámia anyagú burkolólapokból van összeállítva, amelyek hátoldalán csatlakozószerkezet van, és a burkolólapok, például csempék a hordozófelülethez, például falhoz erősített fogadószerkezethez egymásba illeszkedő nyílások és csapok segítségével vannak rögzítve, és amelynek az a lényege, hogy a fogadószerkezet és/vagy csatlakozószerkezet egymással a mindenkori másik szerkezet csapjainak rögzítőbefogására alkalmas, egymásba átmenő nyílások által 91 477 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
