191439. lajstromszámú szabadalom • Széles frekvencitartományban nagy ac feszültségszinteken használható gyorsműködésű magasfokúan lineáris és széles dinamikai tartomány dc feszültséggel vezérelhető értékű ellenállás

1 1 H 439 2 Különböző elektronikai és méréstechnikai áram­körökben gyakran van szükség olyan lehetőleg feszült­séggel vezérelt (tehát gyorsműködésű) lineáris ellen­állásokra, amelyek értéke nagy dinamikai tartomány­ban változtatható és széles frekvenciasávban a rajtuk megjelenő nagy ampli tú dóértékeknél is felhasznál­hatók. Az ilyen ellenállások lehetséges felhasználási területei gyakorlatilag felsorolhatatianok (folyama­tosan szabályozható osztási együtthatójú osztók, feszültség- illetve ellenállásvezérelt frekvenciájú (Wien­­hidas vagy más) RC-oszcillátorok, AC-::zin tstabilizáto­rok, AC-autokompenzációs rendszerek, szabályozható erősítésű AC erősítők, modulátorok, stb. A fentiekben csak részben felsorolt széleskörű felhasználási igény dacára a problériia tranzisztoros áramkörök segítségé­vel történő egyszerű és kényelmes megoldása jelenleg nem ismeretes. Az ismert áramköri megoldások mind az AC feszültségszint, mind az ellenállás és frekvencia­­tartomány vonatkozásában komoly korlátokat szab­nak alkalmazási lehetőségeiknek, ezeket az alábbiak­ban ismertetjük. Az egyik legismertebb, változtatható értékű ellen­álláskialakítási módszer a FET tranzisztorok felhasz­nálása. Az ' la. ábrán láthatóan egyes FET-típusú tranzisztorok IDS = f(UDS) jelleggörbéi magasfokúan lineárisak, az origón mennek keresztül, tehát alkalma­sak akár ideális szabályozható értékű ellenállások ki­alakítására: az ellenállások értékét megszabó R| = Ids arány a „gate” feszültséggel (Ugs) szabályozható. Nagy hiányossága azonban ennek a megoldásnak az, hogy a jelleggörbék csak cca. 100 mV tartományban lineárisak, tehát nagy feszültségszinteken nem alkal­mazható és az lb. ábrán feltüntetett vezérlési jelleg­görbéi sem lineárisak. A PIN-diódás módszernél a diódán keresztülfolyó DC-áiam szabályozásával érhető el az AC-áramon mér­hető ellenállása szabályozása: itt a kis feszültségszint­­határokon kívül (párszor 100 mV ampl.) a felhasz­nálási frekvenciatartomány is erősen korlátozott és kifejezetten csak nagyfrekvenciás: típustól függően 1... 10MHz fölött. Az OTA-típusú erősítőknek az erősítése és kime­neti ellenállása feszültséggel szabályozható ugyan, de kimeneti ellenállásuk pár 100 kOhm és MOhm nagy­ságrendű, ami nem teszi lehetővé kis ellenállásértékek megvalósítását és így nagyfrekvenciás felhasználásukat is lényeges mértékben gátolja. A felsorolt megoldások hiányosságainak ismere­tében egyértelműen világossá válik a megoldandó fel­adat is: a cél teliát egy olyan szabályozható értékű kimeneti ellenállást biztosító univerzális, lehetőleg tranzisztoros kivitelezésű áramkör kialakítása, amely a kimenetére — tehát szabályozható ellenállására — kívülről, a felhasználási helye felől rákapcsolt kis­vagy nagyfrekvenciás és nagyszintű (párszor tíz, esetleg 100 Volt nagyságrendű amplitúdóértékű) jel hatása alatt is lineáris ellenállásként viselkedik minél nagyobb ellenáílásérték-szabályozási tartományban úgy, hogy a kimenetén (áramköri kialakítással magya­rázhatóan és attól függően) feltételezhetően szintén jelenlévő kimeneti DC feszültsége szabályozás közben vagy egyáltalán nem, vagy csak lényegtelen mérték-2 ben változik. A „lineáris kimeneti ellenállás” úgy értendő, hogy egyenlő kimeneti feszültségnövekmé­nyeknek a teljes szinttartományban egyenlő — tehát torz italian — áramnövekmények felelnek meg. A találmány maradéktalanul eleget tesz a fenti követelményeknek és kiküszöböli az ismert meg­oldások hiányosságait. Röviden ismertetjük azokat a szempontokat, amelyekből kiindulva célszerű meg­közelíteni a megvalósítási lehetőségeket. Egyik legfontosabb szempontunk tranzisztoros megvalósítás esetén egyértelműen az, hogy a szabá­lyozható ellenállást megvalósító kim- cetre kívülről, az ellenállás alkalmazási pontjából ráadott s feltéte­lezetten nagy amplitúdójú feszültség az áramkörön belül a felhasznált tranzisztoroknak csak az etjlUter­­koliektor átmeneteire kerüljön, amelyek jelleggörbéi a 2. ábrán láthatók. Ebben az esetben — mivel a tran­zisztorok Ik =í(Uk) karakterisztikái széles UK tar­tományban lineárisak - aránylag nagy megengedett kollektorfeszültségű tranzisztorok és megfelelő nagy tápfeszültségek alkalmazása esetén megvalósítható olyan áramkör, amelynek ellenállás-kimenetére kívül­ről rákapcsolt nagyszintű AC feszültség is csak torzí­tásán (lineáris) áramnövekményeket vált ki. Erre az ellenállásszabályozási célra legalkalmasabbak azok a tranzisztorok, amelyeknek IK = f(Uj<) karakterisz­tikái „legyezőszerűek”, tehát a bázisáramuktól, illetve IKo kollektoáramaiktól függően lényeges mértékben változtatják az Rí belső ellenállásuk értékét megszabó meredekségüket. A másik lényeges kiindulópont az, hogy az ellenál­lást kialakító áramkör kimeneti egyenfeszültségszintje szabályozás közben ne változzon: ellenkező esetben az így kiváltott tranziensek megzavarhatnák, illetve csak lassú vezérlési lehetőségekre korlátoznák a vezérlést az ellenállásnak autokompenzációs rendszerekben (zárt visszacsatolású hurkokban) való alkalmazása esetén. A megoldási elvet a 3. ábra részletezi. A két fentebb vázolt szempont értelemszerűen úgy valósítható meg a legegyszerűbben, ha az ellenállás szabályozásra fel­használni kívánt, a 3a. ábrán látható Ti tranzisztor kollektor-áramköri Rt terhclőellenállását is vezéreljük az UÖK vezérlő feszültséggel egyidőben úgy, hogy az egyenáramon mért ellenállása mindig egyenlő legyen a Ti tranzisztor mindenkori pillanatnyi, a vezérlés folyamán állandóan változó, egyenáramon mért ellen­állásával: ez esetben az U0 kimeneti DC-szint ugyanis nem változik. Ez a megoldás egyszerűen megvalósítható az Rt ellenállás szintén vezérelhető, ellenkező polaritású tranzisztorok formájában való kivitelezésével, vagyis a két tranzisztornak a 3b. ábrán feltüntetett kollek­torukkal történő szembekapcsolásával: ez esetben a két tranzisztor statikus ellenállásának a vezérlés köz­beni „együttfutása” elméletileg könnyen megvalósít­ható az ,,UBE .. .Tiefen)” és „Ube • •. T^fes)” elágazódé vezérlési csatornák szabályozási meredek­ségeinek olyan beállításával, hogy' az UBE vezérlő­feszültség növekmények egyforma A!K kollektor­egyenáram növekményeket váltsanak ki a két külön­böző tranzisztorban. A kimeneti vezérelhető R^ dina­mikus ellenállás értékét ekkor a két tranzisztor Rn és Re ellenállásának a replusz-a határozza meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 i)5

Next

/
Oldalképek
Tartalom