191431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-N-(1H-tetrazol-5-il)-benzamid-származékok előállítására

5 191 431 6 N-[î-(l H-te trazol-5 -il -amino-karbonil)-fenil]-karba.T>in­­sav-metilésztert kapunk. Olvadáspont: 236—237 °C (etilalkoholból két.:er átkristályosítva). Kitermelés: 79,2 t%. J. példa A 4. példában leírtakat megismételve a megfelelő kiindulási anyagokat, használva, az alábbi vegyülete­­ket állítjuk elő: N-[2-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenil]-karba­­minsav-e tilész ter; olvadáspont: 221—223 °C (dimetil-formamid és víz elegyéből átkristályosítva); kitermelés: 79,6 t%. N-(3-(lH-tetrazol-5 -il-amino-karbonil)-fcnil]-karba­­minsav-metilészter; olvadáspont: 266—267 °C (dimetil-formamid és víz elegyéből átkristályosítva); kitermelés: 49,3 t%. N-[3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenil]-karba-minsav-etilészter; olvadáspont: 268-268,5 °C (bomlik); kitermelés: 57,5 t%. 6. példa 2,3 g fémnátrium 200 ml etanolban készített olda­tához 5,1 g 2-amino-N-(lH-tetrazol-5-il)-benzamidot és 11,0 g dietil-oxalátot adunk. A kapott oldatot 50 °C hőmérsékleten 20 órán keresztül melegítjük, majd jégecettel megsavanyítjuk. A kapott savas oldatot ezután vízzel hígítjuk és a képződött szilárd anyagot szűréssel elkülönítve, vízzel mosva és levegőn szárítva, 2-oxo-N-[2-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenir]-gli­­cin-etilésztért kapunk. Olvadáspont: 231—232 °C. Kitermelés: 84,1 t%. 7. példa 6,0 g 3-amino-N-(lH-tetrazol-5-il)-benzamidnak 60 ml forró dimetil-formamiddal készített oldatához 3,7 g metil-oxalil-kloridot adunk. Néhány perc eltel­tével csapadékképződés történik. A reakcióelegyet ezután melegítjük és a képződött oldatot 5 ml vízzel hígítjuk és hagyjuk lehűlni. A képződött szilárd anya­got szűréssel elkülönítve, 2-oxo-N-[3-(lH-tetrazol-5-il­­amino-karbonil)-fenil]-glicin-metilésztert kapunk. Olvadáspont: 253—253,5 °C (dimetil-formamid és víz elegyéből átkristályosítva) (bomlik). Kitermelés: 83,3 t%. 8. példa A 7. példa szerinti eljárást ismételjük meg, más amino-N-(lH-tetrazol-5-il)-benzamidokat és a meg­felelő alkil-oxalil-kloridokat alkalmazva. A reakció­körülmények általában a fent leírt eljárásban ismer­tetettekkel azonosak. Az alábbi vegyületeket állítjuk elő: 2-oxo-N-[3-(lH-tetrazol-5-íl-amino-karbonil)-fenil]­­glicin-c tilész ter; olvadáspont: 260-261 °C (bomlik), kitermelés^ 100 t%. 2-oxo-N-l2klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)­fenilj-glicin-metilészter; olvadáspont: 261 °C (bomlik), kitermelés: 56,3 t%. 2-oxo-N-[2klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)­fenilj-glicin-etilésztcr-olvadáspont: 280 °C (bomlik), kitermelés: 64,6 t%. 2-oxo-N-[6-klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)­­fenil]-glicin-me tilész ter; kitermelés: 66,6 t%, olvadáspont: 211—213 °C (bomlik). Ebben az eset­ben a kezdeti vízadagolásra csak kismennyiségű szilárd anyag képződik és szükségessé vált a céltermék elő­állítására viszonylag nagy térfogatú vizet adagolni. 2-Oxo-N-[6-klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbo­­nil)-fenil]-glicin-etilészter; kitermelés: 69,5 t%, olvadáspont: 201—204 °C (bomlik). Ebben az eset­ben ismét szükségessé vált az oldat nagyobb térfogatú vízzel történő hígítása a céltermék elkülönítésére. 2-Oxo-N-[4-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenil}­­glicin-mctilészter; kitermelés: 62,9 t%, olvadáspont: 257-257,5 °C (bomlik), dimetil-form­amid és víz elegyéből átkristályosítva. 2-oxo-N-f 4-( 1 H-te trazol-5-U-amino-karbonil)-fenil]­­glicin-etilészter; kitermelés: 97,1 t%, olvadáspont: 273 °C (bomlik), 2-metoxi-etanolból átkristályosítva. Ebben az esetben a céltermék izolálása előtt a reak­cióelegyet nagymennyiségű vízbe öntjük. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás (1) általános képletű amino-N-(lH-tetra­zol-5-il)-benzamid-származékok — ahol a képletben n értéke 1 vagy 2; X jelentése hidrogénatom, vagy klóiatom; R jelentése 1-4 szénatomos aíkilcsoport -előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű amino-benzamidot — ahol a képletben X jelen­tése a fenti — a) egy (111) általános képletű savkloriddal — ahol a képletben n és R jelentése a fenti — inert oldószer­ben reagáltatunk, vagy b) egy (IV) általános képletű észterrel — ahol a képletben n és R jelentése a fenti — erős bázis jelen­létében reagáltatunk. 2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás az (I) általá­nos képletű vegyületek körébe tartozó (la) általános képletű vegyületek — ahol a képletben X jelentése hidrogénatom, vagy klóratom; R jelentése 1—4 szén­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom