191431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amino-N-(1H-tetrazol-5-il)-benzamid-származékok előállítására

5

191 431

6

N-[î-(l H-te trazol-5 -il -amino-karbonil)-fenil]-karba.T>insav-metilésztert kapunk.

Olvadáspont: 236—237 °C (etilalkoholból két.:er átkristályosítva).

Kitermelés: 79,2 t%.

J. példa

A 4. példában leírtakat megismételve a megfelelő kiindulási anyagokat, használva, az alábbi vegyületeket állítjuk elő:

N-[2-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenil]-karbaminsav-e tilész ter;

olvadáspont: 221—223 °C (dimetil-formamid és víz elegyéből átkristályosítva);

kitermelés: 79,6 t%.

N-(3-(lH-tetrazol-5 -il-amino-karbonil)-fcnil]-karbaminsav-metilészter;

olvadáspont: 266—267 °C (dimetil-formamid és víz elegyéből átkristályosítva);

kitermelés: 49,3 t%.

N-[3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenil]-karba-minsav-etilészter;

olvadáspont: 268-268,5 °C (bomlik);

kitermelés: 57,5 t%.

6. példa

2,3 g fémnátrium 200 ml etanolban készített oldatához 5,1 g 2-amino-N-(lH-tetrazol-5-il)-benzamidot és 11,0 g dietil-oxalátot adunk. A kapott oldatot 50 °C hőmérsékleten 20 órán keresztül melegítjük, majd jégecettel megsavanyítjuk. A kapott savas oldatot ezután vízzel hígítjuk és a képződött szilárd anyagot szűréssel elkülönítve, vízzel mosva és levegőn szárítva,

2-oxo-N-[2-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenir]-glicin-etilésztért kapunk.

Olvadáspont: 231—232 °C. Kitermelés: 84,1 t%.

7. példa

6,0 g 3-amino-N-(lH-tetrazol-5-il)-benzamidnak 60 ml forró dimetil-formamiddal készített oldatához

3,7 g metil-oxalil-kloridot adunk. Néhány perc elteltével csapadékképződés történik. A reakcióelegyet ezután melegítjük és a képződött oldatot 5 ml vízzel hígítjuk és hagyjuk lehűlni. A képződött szilárd anyagot szűréssel elkülönítve, 2-oxo-N-[3-(lH-tetrazol-5-ilamino-karbonil)-fenil]-glicin-metilésztert kapunk.

Olvadáspont: 253—253,5 °C (dimetil-formamid és víz elegyéből átkristályosítva) (bomlik).

Kitermelés: 83,3 t%.

8. példa

A 7. példa szerinti eljárást ismételjük meg, más amino-N-(lH-tetrazol-5-il)-benzamidokat és a megfelelő alkil-oxalil-kloridokat alkalmazva. A reakciókörülmények általában a fent leírt eljárásban ismertetettekkel azonosak.

Az alábbi vegyületeket állítjuk elő:

2-oxo-N-[3-(lH-tetrazol-5-íl-amino-karbonil)-fenil]glicin-c tilész ter;

olvadáspont: 260-261 °C (bomlik), kitermelés^ 100 t%.

2-oxo-N-l2klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)fenilj-glicin-metilészter;

olvadáspont: 261 °C (bomlik), kitermelés: 56,3 t%.

2-oxo-N-[2klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)fenilj-glicin-etilésztcr-olvadáspont: 280 °C (bomlik), kitermelés: 64,6 t%.

2-oxo-N-[6-klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)fenil]-glicin-me tilész ter; kitermelés: 66,6 t%,

olvadáspont: 211—213 °C (bomlik). Ebben az esetben a kezdeti vízadagolásra csak kismennyiségű szilárd anyag képződik és szükségessé vált a céltermék előállítására viszonylag nagy térfogatú vizet adagolni.

2-Oxo-N-[6-klór-3-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenil]-glicin-etilészter; kitermelés: 69,5 t%,

olvadáspont: 201—204 °C (bomlik). Ebben az esetben ismét szükségessé vált az oldat nagyobb térfogatú vízzel történő hígítása a céltermék elkülönítésére.

2-Oxo-N-[4-(lH-tetrazol-5-il-amino-karbonil)-fenil}glicin-mctilészter; kitermelés: 62,9 t%,

olvadáspont: 257-257,5 °C (bomlik), dimetil-formamid és víz elegyéből átkristályosítva.

2-oxo-N-f 4-( 1 H-te trazol-5-U-amino-karbonil)-fenil]glicin-etilészter;

kitermelés: 97,1 t%,

olvadáspont: 273 °C (bomlik), 2-metoxi-etanolból átkristályosítva.

Ebben az esetben a céltermék izolálása előtt a reakcióelegyet nagymennyiségű vízbe öntjük.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (1) általános képletű amino-N-(lH-tetrazol-5-il)-benzamid-származékok — ahol a képletben n értéke 1 vagy 2;

X jelentése hidrogénatom, vagy klóiatom;

R jelentése 1-4 szénatomos aíkilcsoport -előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű amino-benzamidot — ahol a képletben X jelentése a fenti —

a) egy (111) általános képletű savkloriddal — ahol a képletben n és R jelentése a fenti — inert oldószerben reagáltatunk,

vagy

b) egy (IV) általános képletű észterrel — ahol a képletben n és R jelentése a fenti — erős bázis jelenlétében reagáltatunk.

2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás az (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó (la) általános képletű vegyületek — ahol a képletben X jelentése hidrogénatom, vagy klóratom; R jelentése 1—4 szén5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

4