191420. lajstromszámú szabadalom • Passzív rezonáns félhullámú antennaelem a méteres és deciméteres hullámsávban működő antennákhoz és ezt felhasználó antenna

1 191 420 2 îf A találmány tárgya passzív rezonáns félhullámú antennaelem a méteres és deciméteres hullámsávon működő antennákhoz, amely két egymástól közzel elvá­lasztott tükörszimmetrikus elemfélből áll, az elemfelek a hosszukhoz képest vékony és keskeny fémből vannak kiképezve. A találmány tárgyát képezi ezenkívül az antenna­elemeket direktorként alkalmazó többelemes antenna is, amelynek üzemi sávja az említett hullámsávtartományba esik, és tartalmaz félhullámű dipólként kialakított sugár­zót, mögötte elrendezett reflektort és a reflektorral átellenes irányban elrendezett legalább egy direktort. A találmány szerinti antennaelem és antenna főleg tele­víziós és URH vevőantennaként használható, de előnyös adóantennaként való felhasználásra is. Ismert tény, hogy a méteres és deciméteres sávokban működő antennákat számos paraméter jellemzi, ezek közül jelentősnek mondható az antennanyereség, amely a főnyaláb vízszintes és függőleges szélességével függ össze, az előre/hátra arány, az üzemi sávszélesség, továbbá az antenna jelleggörbéjének a hamis melléknyalábjainak száma és intenzitása. Az itt felsorolt elektromos jellem­zők mellett nem kevésbé jelentős ezen jellemzők időbeli stabilitása, az időjárás különböző hatásaival szemben tanúsított viselkedése, elsősorban a hóterhelés, zúzmara­­képződés vagy jegesedés által a fenti jellemzőkben be­következő változás nagysága, fizikai kiterjedése, elsősor­ban hossza, végül előállítási technológiája és ezt meg­határozó költsége. Különböző felhasználási területeken az itt említett paraméterek közül egyeseknek fokozott, másoknak alá­rendeltei)!) jelentősége van. Városi felhasználások esetén a reflexiós zavarok, a nem kívánt irányba eső adóállomások zavaró jelei, és a szomszédos tereptárgyak által kiváltott zavarok az antenna nyereségnél nagyobb jelentőségűek. A szakirodalomban és a kereskedelmi gyakorlatban a hosszirányra merőlegesen kis kiterjedésű antennák számos típusa ismert, ezek közül leggyakrabban a Yagi típusú antennákat használják. A Yagi antennák direk­torai félhullámű, illetve annál valamivel rövidebb fém­­rudak képezik, amelyek fémesen kapcsolódnak a kö­zépső tartógerinccel. Ismertek már a Yagi antennákhoz hasonló olyan többelemes antennák, amelynek direk­torait két egymástól közzel elválasztott, tükörszim­metrikus elrendezésű elemfél képezte. A Funktechnik 1966. évi 8. számában a 282. oldalon „UHF XC-23D Antennen” címmel tükörszimmetrikus, elemfelenként V-alakű direktorral rendelkező több­elemes szélessávú antennákat alkalmaztak. A Funk­technik 1966. évi 22. számában a 783. oldalon a Kari Stolle Kabel- und Antennenfabrik cég (Dortmund, NSZK) által gyártott antennák hirdetése található, amelyek elemei az említett V-a)akii konstrukciótól abban különböztek, hogy a V-alak helyett E-betühöz hasonló két elemfélből álló direktorokat használtak. Lényegében ugyanez a konstrukciója a napjainkban Magyarországon a győri Vitech cég által gyártott és a kereskedelmi forgalomban kapható szélessávú anten­náknak. Ezek az antennák lényegében hasonló paraméterek­kel rendelkeznek, mint a többi hasonló és szokásosan használt VHF és UHF antennák, az esetleges nagyobb sávszélesség a nyereség rovására adódik. Az ilyen anten­nák iránykarakterisztikája számos mellék nyalábbal ren­delkezik. ami egyrészt megnöveli a hamis irányból jövő jelek iránti érzékenységet, azaz a zavarhatóságot, más­részt a nyereséget a meliékhurkok nagysága csökkenti. Ezeknek az antennáknak további hátrányos tulajdon­sága a közelükben elhelyezkedő és a valóságban óhatat­lanul jelenlévő tereptárgyaknak a zavaró hatása. A közeli. tárgyak zavard hatása az antenna talpponti impedanciá­jának megváltozásában, reflexiók keletkezésében, vala­mint az iránykarakterisztika további eltorzulásában jelentkezik. A vázolt típusú antennák az időjárás hatásai iránt fokozottan érzékenyek, hóterhelés vagy jegesedés olyan mértékű elhangolódást okoz, amely rendeltetés­szerű működésüket már gátolja. A találmány feladata olyan passzív rezonáns fcl­­liullámú anlcmiaelcm ezt tartalmazó antenna létre­hozása, amely lényegében kedvezőbb paraméterekkel rendelkező antenna funkciót tud biztosítani az ismert konstrukciókhoz viszonyítva, tehát amelynek nagyobb a nyeresége, csökkentett az érzékenysége a főiránytól eltérő irányokból érkező jelek iránt, továbbá amely kevésbé érzékeny a közelében elhelyezett tereptárgyak jelenlétére, továbbá a hó- és jégterhelésre. A kitűzött feladat azon a felismerésen alapul, hogy a két egymástól elszigetelt, tükörszimmetríkusan elren­dezett passziv félelemekből álló (direktorok) tulajdon­ságai lényegesen megváltoznak, ha á félelemeket egy­mástól megfelelően kis távolságra helyezzük el, és ekkor közöttük rezonancia csatolás keletkezik, egyúttal pedig dákjuk olyan, hogy a polarizációs síkra merőleges állású, közelítően nyolcad hullámhosszú kereszttagból és ennek végeitől kiinduló, mintegy 2X10°-os szögben széttartó, vetületben közelítően negyedhullámű két szárból állnak és a kereszttagok között a távolság a hullámhossz mint­egy 8 százaléka. Az elernfelek célszerűen rúdanyagból vagy lemezből készíthetők. A találmány szerinti antenna elemek meg­lévő antenna konstrukciók passzív direktor elemei he­lyére rakhatók, előnyös azonban a találmány szerinti új antenna konstrukcióban történő felhasználásuk. Erre a konstrukcióra jellemző, hogy tartalmaz rélhullánui dipólként kialakított sugárzót, mögötte elrendezett reflektort és azzal átellenesen a sugárzó másik oldalán elrendezett legalább egy direktort, és a találmány szerint a reflektor, valamint a sugárzó előtti első direktor egy­mástól a = X/4 ± 5 % távolságban, a sugárzó pedig az első direktortól d = X/16±5 % távolságban van elrendezve. Egy előnyös kiviteli alakra jellemző, hogy a sugárzó az antenna hosszirányú kiterjedésére merőleges irány­ban a reflektor, valamint a direktorok közös tengely­­vonalához képest szimmetrikusan van elrendezve, és egyik széle esik a tengelyvonalba. Rövidebb antennák esetén előnyös, ha két vagy három direktor esetén a második és harmadik direktor távolsága a vele szomszédos direktorokhoz képest az említett a távolsággal azonos. öt dircktoros kivitelnél a második direktor az első direktortól, valamint a harmadik direktor a második direktortól b = X/8£10% távolságra vau, a további direktorok egymástól mért távolsága az a távolsággal azonos. Tízdirektoros kivitel esetén az első hat direktor között a b távolság, a további négy direktor között pedig az a távolság van. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom