191383. lajstromszámú szabadalom • Faipari forgácsoló szerszám
1 191 383 2 A találmány tárgya faipari forgácsoló szerszám főként fában és hasonló anyagokban furatok készítésére, amely furatok fenékfuratokként vagy átmenő furatokként faszerkezetek, bútorok, játékok stb. részeinek összeerősítéséhez alkalmazhatók, és amelynek a lényegében hengeres és hossztengelye körül forgatható fúrótest forgácsoló homlok felületén, a központosító vezető hegy két oldalán kiképzett, a furat fenekét kimunkáló két fő forgácsoló éle van. A faiparban fenékfuratok, illetve átmenő furatok készítésére alkalmas fúrókat ismertet például a „Faforgácsoló szerszámok” című, a Műszaki Könyvkiadónál 1984-ben megjelent szakkönyv. A találmányunk tárgya szerinti fúró e szakkönyv osztályozása szerint a hengerfúrók családjába sorolható. A hengerfúrókat általában a körbefutó, leélezett szélű hengerpalást és a hengerpaláston belül kiképzett, egymással szemben elhelyezett, a fúró homlokoldalán levő két forgácsoló él jellemzi. A fúró működés közbeni vezetése az éles hengerpalást révén van megoldva. Az éles hengerpalást előmetszi a forgácsolni kívánt anyagot, például szétroncsolja a faanyag szálas erezetét és így lehetővé válik, hogy a forgácsolóélek tépésmentesen kimunkálják az eltávolítani kívánt anyagot. A kör alakú palást élét szokás fogazni is. Az ilyen palástéi könnyebben átmetszi az anyagrostokat, mint a sima él. Az alkalmazott hengerfúrók átmérői általában 8 és 50 mm között vannak. A fúrófej palástját célszerűen 1,5° és 2° közötti szögben hátraköszörülik azért, hogy a korbefutó palást ne szoruljon be a furatba, illetve ne súrlódjon erősen a furatj oldalához. Az iparban a hengerfúrókat igen pontos és tiszta fura- i tok készítésére használják. Az ismert szerkezeti kialakítású fúrók hibája, hogy mély lyukak, furatok készítésére nem alkalmasak. További hátrány, hogy az ismert megoldásoknál a körbefutó palástélek, illetve fogazott palástélek nagymértékben zárt térben vannak, és ennek következtében különleges célszerszámok, célberendezések nélkül nem lehet a palástéleket, illetve a fúró homlokoldalán levő forgácsolóéleket utánélezni, utánköszörülni, és ezért az ismert fúrókat nem lehet edzhető anyagokból készíteni. A hengerfúrókhoz hasonló szerkezeti kialakítású az úgynevezett „mesterfúrók” egy része is. Ezeknél a palást széles szakaszon nyitott, a palástélek és a forgácsolóélek általában a fúrótestre szerelt vagy hegesztéssel felerősített külön testeken vannak kiképezve. Az ismert fafúrók egy jellegzetes típusát ismerteti a 27 09 830 számú NSZK-beli szabadalmi leírás. Ennél a központfúrónál a fúrószár egyik végére átmenő lyukkal ellátott vágótárcsa van szerelve. A vágótárcsa az átmenő lyukig sugárirányban fel van hasítva úgy, hogy a felhasítás mentén egy gyakorlatilag négyszög alakú vágótárcsarcsz ki van hajlítva a vágótárcsa síkjából. A kihajlított tárcsarész külső fölső széle vágóélet képez, a belső széle pedig a vágótárcsában levő lyuk kontúrjának egy részét képezte a kihajlítás előtt. A vágótárcsának kihajlított résszel átlóirányban ellentétes részén, a kerület egy szakasza mentén a vágótárcsa síkjára közel merőleges vágóéi van kialakítva. A kihajlított rész éle a fenék, a kerület mentén kialakított él pedig a furatpalást megmunkálására szolgál. A vágótárcsa fúrószár végén kialakított sokszög keresztmetszetű csúcsrészre van felhúzva úgy, hogy fölhúzott állapotban a vágótárcsa a csúcsrész aljánál a fúrószáron kiképzett vállra fekszik és a csúcsrész egyik gúlaoldala hozzáfekszik a vágótárcsa hasítás menti, tárcsasíkból kihajlított részének belső oldalához és ezáltal a vágótárcsát a fúrószár forgatása közben meneszti. E szerkezeti megoldás hátránya, hogy csak átmenő furatok készítésére használható, zsákfuratok készítésére nem. Zsákfuratok készítésére azért nem alkalmas, mert a furat elkészítésekor képződő forgács miatt a fúrórúd kihúzásakor a vágótárcsa a furatba szorulhat és a zsákfuratban benne maradhat. Hátrány az is, hogy az aránylag vékony lemezből készülő vágótárcsának a tárcsasíkbói kihajlított része vágás közben eredeti helyzetéből gyakran elhajlik, főként ha kemény farészben, például görcsben, csomóban dolgozik és ekkor a vágóéi helyzete, szöge hátrányosan megváltozik. Várható az is, hogy vágóéit tartalmazó, kihxjlított tárcsarész gyakran „berezeg”. Nehézség továbbá, hogy a vágótárcsa a vágás kezdeti szakaszában esetleg nem ül föl a fúrószáron kiképzett vállra, a váll előtt a csúcsrészen fölakad, amely esetben fúrás közben a vágótárcsa síkja nem merőleges a fúrórúd tengelyére és a furat nem lesz pontosan kör keresztmetszetű. A vágótárcsa és a fúrórúd olyan lazán kapcsolódik egymáshoz, hogy nem megfelelő összeszerelés esetén könnyen letörhet a fúrószár csúcsrésze, a vágótárcsa ieröpülhet és balesetet okozhat. \ 26 36 182 számú NSZK szabadalmi leírás olyan fúr Sszerszámot ismertet, amelynél a fúrószár és a fúrófej előnyösen egy darabból készül, a fúrófejnek a fúrószár tengelyére merőleges keresztmetszete közel téglalap alakú, és a fúrófejnek a fúrószárral ellentétes felületére a fúrófej anyagánál keményebb anyagból, például kenényfémből levő és egy vagy két darabból álló vágókés van erősítve. A vágókésnek a fúrószár forgástengelye két ellentétes oldalán levő részei úgy vannak kialakítva, hogy a vágóélek a fúrószerszám forgási irányában mindkét oldalon elöl vannak, és a vágóélek a vágókés fölső felületének hátrafelé lejtőre köszörülésével vannak előállítva. A vágókés kerület menti végein a forgás irányában előrenyúló csúcsrészek vaunak kialakítva. A csúcsrészeknek a fúró előtolási irányában elöl levő felületei eg\’ síkban vannak az egész keményfém vágókés előtolás irányában levő felületeivel. A csúcsrészek a készíteni kívánt furatok palástfelületének megmunkálására szolgálnak és ezek együtt köszörülhetők a furatok fenekét megmunkáló, a fúrószár forgástengelyére gyakorlatilag merőleges vágóéleket hordozó vágókés felületekkel. E fúrószerszám hibája, hogy a keményfém vágókések csak kismértékben állhatnak ki a fúrófejből és ezért csak kevés számú élezésre, utánköszörülésre van lehetőség, a drága keményfém vágókés nem használható ki. Hiba az is, hogy a furat palástfelületét megmunkáló csúcsrészek geometriai és méretokokból csak kisméretűek, lehetnek, ne n nyúlnak ki eléggé a furái fenekét forgácsoló vágóélek elé, nem tudják a fa szálas anyagát a furatpalást melletti fenékrészen megfelelően átvágni főleg olyan faanyag megmunkálásánál, amely nagymértékben rugalmas, a forgácsoló él által kifejtett erő elöl kitérni igyekszik. Az ilyen rugalmas faanyagnál az ezzel a fúrószerszámmal kiképzett furatnak főként a palástfelülete érdes, nem kellően sima. Nehézségeket okoz a forgácselvezetés is, mert nincsenek megfelelő forgácsterelő felületek. A 2 130 935 számú Nagy-Britannia i szabadalmi leírás lényegében vésőhöz hasonló alakú fafúrót ismertet. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
