191367. lajstromszámú szabadalom • Berendezés és eljárás monolit födémek előállítására
1 191 367 2 A találmány berendezés és eljárás monolit födémek előállítására, különösen függesztett födémekkel rendelkező, többszintes épületek vagy pillérvázas épületek monolit födémjeinek készítésére. A berendezésnek a födémet alkotó monolit beton formaterét határoló, egyúttal felületképező és adott esetben munkaszintet is alkotó zsalubéja, a zsaluhéjat megtámasztó zsaluzattartója, továbbá a zsaluzattartó emelésére és süllyesztésére alkalmas mozgató szervei, pl. emelőegységei vannak. A mozgató szervek, pl. emelőegységek közvetlenül vagy közvetve az épület végleges vagy ideiglenes jellegű függőleges teherhordó szerkezeteinek valamely részével, pl. pilléreivel vannak erőátadó kapcsolatban. A zsaluzattartó és az emelőegységek közé tcherközvetítő szervek, pl. tartókeret, csatlakozótag stb. van beiktatva. Az eljárásnál a födémek, azok formaterét határoló, egyúttal felületképző és adott esetben munkaszintet is képező, előnyösen a teljes födémmezőnek megfelelő összefüggő zsaluhéjon készülnek. A zsaluhéjat zsaluzattartóval támasztjuk alá, és azt az épületnek a födémek előállítását megelőzően elkészített függőleges teherhordó szerkezetei, pl. pillérei mentén mozgatószervek, pl. emelőegységek segítségével emeljük és süllyesztjük. A födémeket ezen függőleges teherhordó szerkezetekre támaszkodva fölülről lefelé haladó sorrendben állítjuk elő. Az építési feladatoknak korszerű, iparosított módszerekkel való végrehajtása elsősorban az előregyártotl szerkezetek kifejlődését és elterjedését eredményezte. Az előregyártás azonban minden esetben nem alkalmazható, és így továbbra is szükség van a monolit építési eljárásokra. A vasbeton épületszerkezet területén ez azt jelenti, hogy nem mellőzhető a helyszíni betonozás, ami közismerten sok zsaluzó és állványanyag felhasználásával, valamint jelentős mennyiségű élőmunkával valósítható csak meg. A nagyobb szintszámú épületek létesítésekor növeli a nehézségeket, hogy a legtöbbször szükség van drága segédszerkezetek, pl. nagy emelőmagasságú torony daru alkalmazására. Különösen gondot okoz a többszintes ipari épületek födémszerkezeteinek elkészítése, amely a helyszíni betonozás miatt rendkívül lassú. Köztudott ugyanis, hogy minden egyes szint elkészítéséhez külön-külön állványzatot és zsaluzatot kell építeni, a zsaluzatot pedig csak a teljes betonszilárdság elérése után lehet elbontani. Ennek az az oka, hogy a szerkezetépítést a már elkészített födémről, mint alátámasztó aljzatról célszerű folytatni, és a már elkészített födémre ilyenkor jutó építési terhek a legtöbb esetben nem csupán elérik, hanem meg is haladják az épület rendeltetésszerű működése során föllépő terheket. A monolit födémkészítés hagyományos módszereinek megújítására és teljesítőképesebbé tételére az elmúlt éviizedben figyelemreméltó fejlődés következett be. Az erre irányuló új módszereknek egy tipikus példája található meg az 556.122 lajstromszámű svájci szabadalmi leírásban. Ennél a módszernél az új födém készítésére szolgáló zsaluzatot oszlopközönként külön egységekben szerelik össze anélkül azonban, hogy a teljes szintre kiterjedő összefüggő zsaluzatot készítenének. A födémszerkezetek készítési sorrendje fölülről lefelé halad. A zsaluegységek mozgatása az épület már meglevő tartóoszlopainak tetejére erősített csörlők segítségével történik. A szóbanforgó módszer csak korlátozott emelési magasságig alkalmazható, és ezért nagyobb szintszámú magas építmények födémjeinek elkészítésére alkalmatlan. Jellegéből kifolyólag teljes födémet alátámasztó zsaluzattartó mozgatása sem valósítható meg vele. Csúszózsaluzattál készült falszerkezetek esetében ajánl ugyancsak a korszerűnek tekintett fölülről lefelé haladó építési sorrend figyelembevételével a födémek előállítására irányuló módszert a 2,207.511 lajstromszámú NSZK közzétételi irat. A födémszerkezet ezúttal is részletekben a sejtszerűen elkészült falszakaszokon belül, az ez utóbbiak által meghatározott térfogategységenként készül. A csúszózsaluzattal készült térfogati egységek belső sarkainál megtámasztott, átlósan átfektetett tartókra függesztik az emelő szerveket, amelyek a zsaluzó szerkezetet tartókábeíek segítségével mozgatják. A leírásban található jó gondolatok ellenére a módszer általános elterjedésére nem lehet számítani. Elsősorban azért nem, mert a többnyire nagy belső terű pillérvázas ipari épületek létesítésére nem alkalmas. A pillérvázas épületek összefüggő zsaluzattartóit ugyanis az ilyen szerkezettel mozgatni nem lehet, tehát a födémnek egyetlen összefüggő egységként való elkészítésére nincs lehetőség. Az előbbieknél messzemenően fejlettebb módszert ismertet a 170.558 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás. A födémek elkészítése ezúttal is fölülről lefelé haladó sorrendben történik. Ennél a technológiánál a térszínen helyezik el az emelőberendezéseket és az alátámasztó oszlopokat. Ezek szerkezeti kialakítása olyan, hogy segítségükkel már mód van teljes födémet alátámasztó zsaluzattartó mozgatására. A szóbanforgó módszer számottevő előrelépést jelent, kétségtelen előnyei ellenére sem alkalmazható azonban általánosan. A szóba jöhető épületmagasság ugyanis az alátámasztó oszlopok miatt elvileg és maximálisan csak kb. 45 m lehet. Kedvezőtlen az is, hogy az alátámasztó oszlopok igen súlyosak - a 45 méteres maximális magasság esetén egyenként mintegy 5 tonnát tesznek ki - és ezek ugyanúgy az emelőberendezést terhelik, mint a mozgatandó zsaluzattartók. Az utóbb említett módszernél az építési technológiát bonyolulttá teszi, hogy mindenképpen szükség van a nagy súlyú külön alátámasztó oszlopokra. Ezek szerelése munkaigényes, a gyakori függőlegesbe való igazítás pedig lassú és nehézkes. A találmány célja olyan berendezés és eljárás kifejlesztése, amely megtartja a legutóbb említett, legfejlettebb módszer előnyeit, de kiküszöböli annak fogyatékosságait. Ezen belül megvalósíthatóvá teszi nagy magasságú, akár 100 métert is meghaladó magasságú épületek függesztett födémszerkezeteinek elkészítését anélkül, hogy ehhez nagy súlyú külön alátámasztó szerkezetek alkalmazására lenne sz.ükség. A találmány feladata ezen belül olyan berendezés és eljárás létrehozása, amellyel a födémszerkezetek elkészítéséhez szükséges zsaluzattartó és adott esetben egyéb eszközök, az épület már meglevő függőleges teherhordó szerkezetei mentén és azok fölhasználásával minden nehézség nélkül még igen nagy épületmagasság esetén is a legfelső födém szintjéig feljuttathatok, az egyes födémszerkezetek fölülről lefelé haladó sorrendben való elkészítéséhez pedig szintenkénti lépésekben visszaereszthetők. ... A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat — akár függesztett, akár alulról megtámasztott födémszerkezetek létesítéséről van szó —, akkor valósítható meg célszerűen, ha az építés során a már elkészült új födém a saját önsúlyán kívül más ter5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65 2
