191341. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoil- és alfa-hidroxi-benzil-feanil-glikozid származékok előállítására
7 191 341 8-szulfoxidot adunk. Az elcgyet 1 órái keverjük szobahőmérsékleten (15—20 °C), majd éterrel extraháljuk és az éteres fázist vízzel mossuk. Az éter lepárlása után 1,57 g extrahált nyers terméket kapunk, amelyet szilikngél oszlopon kromatografálunk és toluol és etil-acetát 4:1 térfogatarányú elegyével eluálunk, így 400 mg cím szerinti tiszta terméket kapunk (kitermelés40%), amelynek olvadáspontja 142 °C. XI. példa 10 [2-(4-Nitro-benzoiI)-fenil]-/3-D-xiIopiranozid (57. példa) előállítása 15 All. példában leírt módon járunk el, 50 mg, a X. példában leírt módon nyert [2-(4-nitro-benzoil)-fenil]-2,3,4-tri(0-acetil)-/3-D-xilopiranozid felhasználásával, így 90 % kitermeléssel kapjuk a cím szerinti terméket, amelynek olvadáspontja 164 °C. 20 A 3—7. táblázatokban ismertetett vizsgálati eredményeket az alábbiakban ismertetésre kerülő módszerek alkalmazásával nyertük. Akut toxieitási vizsgálat 25 Az akut toxieitást egereken vizsgáltuk intraperitonális úton. Az eredményeket az LD50-értékck (a kísérleti állatok felére halálos dózis) és az LD0-értékek (a maximális nem halálos dózis) megadásával szemléltetjük. 30 Spontán aggregációs vizsgálat Sanders módszere szerint járunk el [Laboratory Animal Science, 27, No. 5. 757-761 (1977)]. Felnőtt nőstény szaporodóképes patkányoknak intraperitoneálisan 100 mg/kg (az ettől eltérő dózist az 5. táblázatban megjelöltük) vizsgálandó anyagot adunk be, majd két vérmin tát veszünk, egyet nátrium-citrittal, egyet pedig formaldehides nátrium-citráttal kezelünk 5 órán át. A minták centrifugálása után meghatározzuk a felülúszóban levő vérlemezkék számát. A spontán aggregációs indexet Wu és Hook szerint [Stroke, 6, 521—524 (1975)] a következőképpen számítjuk ki: Vérlemezkék száma a formaldehides rögzítés után I =-----------------------------------------------------------------Keringő vérlemezkék száma 50 35 40 45 50 1 Vénás trombózis vizsgálata Peterson-Zucker módszeréhez [Thrombo. Diath. 55 Haemorh. 23, 1 (1970)] hasonlóan járunk el. A vizsgálandó vegyület beadása (100 mg/kg, intrapcritoneális) után 4-5 órával érelzáró trombózist váltunk kiendoteliálisalterációésvénássztázis 15pcrccsegyüttcs alkalmazásával, a belső véna cava-ban, patkányokon. 1 I Aszpirin által kiváltott ulcus vizsgálata A kísérletet Wistra törzsbe tartozó, 180-200 g-os nőstény patkányokon végezzük. A vizsgálandó vcgyiilctct !00 mg/kg dózisban alkalmazzuk intraperitoneálisan; amennyiben eltérő dózist alkalmaztunk, azt a 4. táblázatban jelezzük. A kísérlet kezdetekor a patkányokat éheztetjük és beadjuk az első dózist a vizsgálandó vegyületből. 18 óra elmúltával 192 mg aszpirin/kg beadásával (2 ml ulcus-képző szuszpenzió), majd a vizsgálandó vegyület másodszori beadásával kezeljük a patkányokat. A 22. órában az állatokat leöljük és a fekélyképződést a következőképpen értékeljük: — kis, pontszerű fekély: 1 egység, — kiterjedtebb fekély: 3 egység, — igen kiterjedt vagy nagyon mély fekély: 9 egység. Ezt a skálát standardizáltuk egy kontrolihoz képest és cimetidin referenciavegyületre, amelyhez az 1-es indexet rendeltük. Hypoxia- vizsgálat A kísérletet Swiss törzsbe tartozó, 20—30 g-os nőstény egerek 20-as csoportjain végezzük. A vizsgálandó vegyületeket intraperitoneálisan adjuk be az egereknek az LD50-érték 0,1-ének megfelelő dózisban, vagy ha az LDo-érték az adott vegyüietre 800 mg/kg vagy annál nagyobb, 100 mg/kg dózisban. Az egereket 95:5 térfogatarányú nitrogén-oxigén atmoszférába helyezzük, majd mérjük a túlélési időt a 15 perces maximumig. A 7. táblázatban megadott eredmények a százalékos túlélést szemléltetik a nem kezelt kontrollcsoporthoz, illetve az antihipoxiás hatású kontrollvegyülettel kezelt csoporthoz [„Duxil” néven ismert speciális készítmény, amely Almitrine-bisz(metán-szulfonát) és Raubasine 3:1 tömegarányú elegye] képest; az antihipoxiás referenciavegyületet 18 mg/kg dózisban alkalmazzuk intraperitoneálisan. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket gyógyászati készítmények hatóanyagaként alkalmazhatjuk. Elsősorban orálisan adagolható kapszulákat vagy tablettákat készítünk cukorral bevont vagy bevonatlan, 0,05-1 g, előnyösen 0,1—0,5 g hatóanyagot tartalmazó egységdózis formájában. Másrészt felhasználható a hatóanyag injekcióban beadható kiszerelésben. Az injekciós készítmény 2—10 cm3 desztillált vízben 0,05-0,3 g hatóanyagot tartalmaz. A gyógyszerkészítményeket naponta I—3-szor adagolhatjuk. A táblázatokban a rövidítések jelentése a következő: Xyl: xilóz; Gál: galaktóz; Glu: glükóz; GluNHAc: N-acetil-glükóz-amin; Rham: ramnóz; Ac: acetil; MeOH: metanol; EtOH: etanol; AcOEt: etil-acetát. 5
