191333. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cianocsoporttal helyettesített benzilészterek előállítására

3 191 333 4 dóhoz. A danidot előnyösen fölöslegben alkalmazzuk; az aldehid mennyiségére vonatkoztatva rendszerint leg­följebb 30 mól% fölöslegben adjuk a cianidot a reakció­­elegyhez. Különösen jó eredményeket érhetünk el, ha a cianidot az aldehid mennyiségére vonatkoztatva 20 mól% fölöslegben alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás egyik alapvetően fontos jellemzője az, hogy a savhalogenid/aldehid/cianid reak­ciót tetra-(l—4 szénatomos alkilj-ammónium-haloge­­nid jelenlétében játszatjuk le. A felhasznált tetraalkil­­-ammónium-halogenidek legalább három azonos alkil­­csoportot tartalmaznak; célszerűen mind a négy alkil­­csoport megegyezik egymással. A tetraalkil-ammó­­nium-halogenidek közül gazdaságossági szempontokból (könnyű beszerezhetőség, kis előállítási költség) elő­nyöseknek bizonyultak a bromidok, azonban egyéb halogenideket is felhasználhatunk. Különösen jó ered­ményeket érhetünk el tetraelil-ammónium-bromid fel­­használásával. Azt tapasztaltuk, hogy ha a reakciót a fenti meghatározásnak megfelelő tetraalkil-ammó­­nium-halogenidek jelenlétében játszatjuk le, a reakció a lényegében csak vizet tartalmazó közegben is lezajlik, és a kívánt terméket nagy hozammal, tiszta állapotban kapjuk. A tetraalkil-ammónium-halogenidet a katalitikus hatás szempontjából aktív (tehát katalitikus hatást még kifejtő) bármilyen mennyiségben felhasználhatjuk, cél­szerűen azonban az aldehid tömegére vonatkoztatva 3—6 tömeg% mennyiségben adjuk a reakcióelegyhez. Tapasztalataink szerint a katalizátor mennyiségének további növeléséből külön előnyök már nem származ­nak. Különösen jó eredményeket érhetünk el, ha kata­lizátorként tetraetil-ammónium-halogenideket haszná­lunk, az aldehid tömegére vonatkoztatott 5 tömeg% mennyiségben. A találmány szerint a savhalogenidet 10 °C-nál ala­csonyabb hőmérsékleten elegyítjük az aldehiddel. Ezt az elegyet célszerűen előállítása után közvetlenül be­adagoljuk az alkálifém-cianid és a tetraalkil-ammó­­nium-halogenid vizes oldatába. Ha az aldehid és a sav­­halogenid elegyét tárolnunk kell, a nemkívánt mellék­reakciók kiküszöbölése érdekében az elegyet előnyösen alacsony hőmérsékleten tároljuk. Az aldehid és a sav­­halogenid elegyét a lehető leggyorsabb ütemben ada­goljuk a vízben oldódó alkálifém-cianid és a tetra­­alkil-ammónium-halogenid vizes oldatába; ügyelnünk kell azonban arra, hogy az adagolás során a reakció­­elegy hőmérséklete ne emelkedjék 40 °C-nál magasabb értékre. A reagensek beadagolása után a reakcióelegy hőmérsékletét külső hűtéssel 25—40 °C-on tartjuk. Különösen jó eredményeket érhetünk el, ha a reakciót 30—35 °C-on játszatjuk le. Miként már korábban közöltük, a tetra(l-4 szén­atomos alkil)-ammónium-halogenidek alkalmazása az- : zal az előnnyel jár, hogy a reakciót kizárólag vizet tar­talmazó reakcióközegben játszathatjuk le. A rendelke­zésre álló reaktortérfogat leghatékonyabb kihasználása érdekében a vizet a cianid teljes mértékű feloldásához és az elegy jó keverhetőségének biztosításához szük­séges minimális mennyiségben használjuk fel. Noha reakcióközegként előnyösen kizárólag vizet alkalma­zunk, kívánt esetben a reakcióelegyhez kevés szerves oldószert (célszerűen protikus oldószert) is adhatunk. A reakció az elegy keverése közben rendszerint 2 óra alatt lezajlik. A kapott terméket különféle módszerek­kel különíthetjük el a reakcióelegytől, és az esetleges szennyezéseket (például reagálatlan kiindulási anyago­kat) többféle módon távolíthatjuk el a termékből. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy a kapott terméket viszonylag könnyen elkülöníthetjük a reakcióelegytől. A terméket például úgy különíthetjük el, hogy a reakcióelegyet vízzel körülbelül az eredeti koncentráció felére hígítjuk, rövid ideig (körülbelül 5-10 percig) keverjük, majd a keverést leállítjuk, és az elegyet állni hagyjuk. A vizes fázist leöntjük a visz­­kózis folyadékként kivált termékről, majd a terméket a savhalogenid és a cianid nyomainak cltávolílása érde­kében megnövelt hőmérsékleten (körülbelül 60 DC-on), keverés közben vízzel kétszer mossuk. Kívánt esetben mosófolyadékként forró, vizes nátrium-klorid-oldatot is felhasználhatunk, amely szintén alkalmas a cianid és a savklorid nyomainak eltávolítására, vagy a mosást híg vizes lúgoldattal (például nátrium-hidroxid- vagy nátrium-karbonát-oldattal) is végezhetjük, amely a reagálatlan savkloridokat savakká hidrolizálja, és ilyen formában távolítja el a termékből. A termék elkülönítéséhez aprotikus oldószereket, például a korábban már idézett 4 110 362. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban felsorolt oldószereket is felhasználhatjuk. A tennék feloldódik az aprotikus oldószerben, és az oldat különálló fázis­ként elválik a vizes reakcióelegytől. Ehhez az elválasz­tási módszerhez bármilyen vízzel nem elegyedő apro­tikus oldószert felhasználhatunk. Oldószerként például aromás szénhidrogéneket és klórozott szénhidrogéne­ket, így benzolt, toluolt, o-, m- és p-xilolt, trimetil­­benzolokat, diklór-metánt, 1,2-diklór-etánt, klorofor­mot, monoklór-benzolt, 1,2- és 1,3-diklór-benzolt, Tenneco 500-at (aromás oldószerek elegye, amely fő­tömegében xilolokat és mezitiléneket tartalmaz; a Tenneco Chemicals, Inc. terméke), Aromatics 150-et (9-12 szénatomos aromás szénhidrogének elegye; az Exxon Company cég terméke) és Solvesso 150-et (aro­más oldószerek elegye; az Exxon Company cég ter­méke) használhatunk fel. Különösen előnyösen alkal­mazhatunk Aromasol H-t (körülbelül 75 tömeg% izo­mer trimetil-benzolokat és fennmaradó részében egyéb magas forráspontú aromás vegyületeket tartalmazó, aromás kőolaj alapú oldószerelegy; az Imperial Che­mical Industries Ltd. cég terméke) a cianocsoporttal helyettesített benzil-észter elkülönítésére. A termék elkülönítése során a reakcióelegyhez vizet és aprotikus oldószert adunk, és a kapott elegyet 40 °C körüli hő­mérsékleten keverjük. Ekkor a termék feloldódik az aprotikus oldószerben, és az oldat könnyen elkülönít­hető fázisként elválik a vizes elegytől. Az aprotikus oldószerrel készített oldatot elválasztjuk, majd körül­belül 50-60 °C-on csekély mennyiségű (az össztérfo­­gatra vonatkoztatva 1-5 térfogat%) metanollal kezel­jük. A metanolos kezelés során a reagálatlan savklori­­d )t metil-észterévé alakítjuk és ilyen formában távoli­juk el a termékből. Ezután az aprotikus oldószerrel készített oldatot a korábbiakban ismertetett módon v zes nátrium-klorid-oldattal és/vagy vizes lúgoldattal (alkálifém-hidroxid- vagy -karbonát-oldattal) mossuk. A kapott, tisztított oldatból vákuumkezeléssel eltávolít­hatjuk az adott esetben jelenlévő hidrogén-cianidot vagy' sósavat, majd az aprotikus oldószert lepároljuk. Egy előnyös megoldás szerint az aprotikus oldószert nem távolijuk cl teljes egészében, hanem a bcpárlás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom