191330. lajstromszámú szabadalom • Utófejő és fejőkehely-levevő készülék
1 19 j 330 2 A találmány olyan utófejő és fejőkehely-levevő készülékre vonatkozik, amelynél a fejés végén egy kötél és esv pneumatikus munkahenger segítségével egyrészt utófejéskor egy húzóerő fejthető ki a fcjőkelyhekre, másrészt pedig a tőgyről a fejőkehely eltávolítása végrehajtható. A fejőberendezések fejőkészülékei a tejhozam érzékelésére olyan szerkezettel, a fejési folyamathoz pedig olyan automatikus kikapcsolóval vannak többnyire ellátva, amely a fejés végét jelzi és a fejést megszakítja, ha a tejhozam egy bizonyos érték alá csökken. Ezáltal elkerülik a károsnak tekintett üresfejést. A tehenek nagy része azonban még nincs ebben az időpontban maradéktalanul kifejve, úgyhogy rendszerint a maradék tej kinyerésére a fejőgéppel utófejést végeznek. A fejőberendezések egy része kiegészítésképpen fel van szerelve a tőgyről a fejőkehely automatikus eltávolítására szolgáló olyan szerkezettel, ami a fejőkelyhet lehúzza, miután a fejés véget ér. Ezeknek a berendezéseknek azonban az a hátránya, hogy az utófejést el kell hagyni és tetemes mennyiségű zsírban gazdag tej nem fejődik ki. Ilyen körülmények között a tehéntőgyek hajlamosabbak a tőgygyulladásra. E hátrány megszüntetésére olyan törekvések történnek, amik az utófejést különféle mechanizmusokkal valósítják meg. E célra olyan szerkezeteket fejlesztettek ki, amelyek a fejőkehelynek a tőgyről való automatikus eltávolítása előtt megfelelő módon hatást gyakorolnak a tőgyre és az utólagos tej maradéktalan kinyerését lehetővé teszik. Az ismert fejőkehely-levevő készülékek lényegében munkahengerből és egy kötélből állnak, különböző görgős eltérítéssel vagy anélkül. Ismertek a fejőkehely ollószerű tartó és levevő mechanizmusai is. Ezeknél a kötél az olló szárába van behúzva. A nagyobb ráfordításnak az az előnye, hogy a fejőkehely amikor a tőgyről lecsúszik, a tartószáron fennmarad és nem esik a tisztátalan padlóra. A csuklós karok és a kitolószerkezetek, amelyek görbe pályán mozognak, nem váltak be, mert ezek a tehén mozgásához nem megfelelően idomulnak és nagy helyigényt követelnek meg. Az utófejő szerkezettel ellátott levevőkészülékek rendszerint két olyan pneumatikus hengerből állnak, amelyek közül az egyik egy emelőn keresztül a tőgyre ritmikus húzómozgást fejt ki, a másik pedig a fejőkelyhet húzza le a tőgyről dugattyúrúd vagy Icntp! Az NDK-beli WP A 01 i/2115 .94 számú szabadalmi bejelentésben olyan kombinált utófejő és le- j vevőkészülék van a fejőkelyhek részére leírva, amely minden oldalra mozgathatóan csapágyazott ; tartókarból, a levevőkötél feltekercselő szerkezetéből, a levevőkötelet lehúzó pneumatikus hengerből i és a tartókar ritmikus mozgásának létrehozására szolgáló pneumatikus vagy elektromágneses szorító- és emelőszerkezetből áll. Ez a készülék az előzőleg ismert készülékeknél lényegesen előnyösebb, mivel ez a készülék nagyon jól illeszthető és a meglévő hengerből és kötélből álló lehúzószerkezettel kombinálható. A készüléknek azonban az a hátránya van, hogy az eltolhatóan csapágyazott tartókar vezetésében megszorulhat. A tehén helyzetváltoztatása következtében az emelőkar áttételi viszonya megváltozik, úgyhogy a tőgy utófejésekor különböző húzóerők léphetnek fel. Rendszerint a különbség nem nagy, de hátrányos. Ez a berendezés az utófejés közben a tőgyre függőleges húzást fejt ki. Előnyösebb az, ha a hátsó csecsek jobban vannak terhelve, amint ez azoknál a fejőberendezéseknél ismert, amelyek az utófejés érdekében a tehén elülső lábai irányában állandó ferde húzást fejtenek ki. Egy másik ismert megoldásnál a tőgyre gyakorolt állandó ferde irányú húzóerőt rugóterhelés kelti. Ennek az a hátránya, hogy a fejés végén a rugó többszöri utánfeszítése szükséges. A tőgy állandó húzása azonban a fejőkehely lecsúszására is vezethet. Ezenkívül az emelőkkel és tartókarokkal működő legtöbb utófejő készüléknek az a hátránya, hogy könnyen megsérülhetnek és megnehezítik a fejőserleg közbenső fertőtlenítését és átöblítését. A találmány célja az, hogy olyan utófejő és fejőkche!y-levevő készüléket nyújtson, amely nagyon egyszerű, megbízható és a tehén deformáló behatásaival szemben érzéketlen, a tőgyre kedvező húzásirányban hat és helytakarékos. A technikai feladat az, hogy az ismert és bevált pneumatikus henger és kötél alkalmazásával történő lehúzási lehetőség mellett további tartó- vagy billenőkarok nélkül tegye lehetővé az utófejést. A találmány szerinti utófejő és fejőkehely-levevő készüléknek a tehén fejőállásában a tőgy alatt olyan eltérítőszerkezete van a húzókötél részére, amely távvezérelt rögzítőszerkezettel oldható és amelynek a húzóköteles működtető munkahengere külső vezérlésű szeleppel váltakozva közvetlenül, vagy redukálóberendezésen keresztül csatlakoztatható a vákuumvezetékre, illetve a külső légtérhez, továbbá amelynél lehetséges kis erővel ritmikus húzómozgást kifejteni, valamint a kötelet nagy erővel meghúzni. A szivattyúteljesítmény csökkentésére a munkahengert fel lehet szerelni a hengertérfogatot csökkentő második dugattyúval. Lehet ezenkívül két különböző feladattal, a ritmikus húzómozgáshoz és a kötél behúzásához, két különálló munkahengert alkalmazni, úgy, hogy a két hengernek egy-egy kötele van, de a tehén fejőállásában csak a ritmikus húzómozgást ellátó kötél van az eltérítőn átvezetve. A kiviteli változatok működési módja a következő: A fejőkehely felhelyezésekor a munkahenger nyomásmentes és a lehúzókötél szabadon mozog. A lehúzókötél görgője vagy kötélkarikája, amelyben a kötél szabadon mozog, a kötél vezetésére, illetve eltérítésére szolgál és rögzítőszerkezet segítségével kézzel van a fejőállásban beerősítve. Az utófejés alatt a munkahenger, amelyet egy vezérlőberendezés vezérel, a vákuum redukálóberendezése és a többutas szelep a fejőkehelyre a kötélen keresztül ritmikus húzómozgást fejt ki úgy, hogy a tőgy ritmikusan megnyúlik. Mihelyt a tejhozamot jelző készülék a fejés végét jelzi, a vezérlőberendezés és a többutas szelep a rögzítést automatikusan oldja, a munkahenger közvetlenül csatlakozik a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
