191311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammóniagyártáshoz alkalmas katalizátor előállítására

1 191 311 Az oxidációt előnyösen úgy végezzük, hogy az oxidá­ció folyamán a szén kiindulási tömegére vonatkoztatva veszteség legalább 10 tömeg %, előnyösen legalább 15 tömeg % legyen. A veszteség előnyösen nem több, mint az oxidált szén 40 tömeg %-a, előnyösen nem több mint 25 tömeg %-a. Az oxidálószert előnyösen olyan arányban tápláljuk be, hogy a kívánt veszteséget legalább 2 óra, előnyösebben legalább 4 óra alatt eléljük. Ha iners atmoszféra szükséges, akkor nitrogént vagy egy nemes gázt táplálhatunk be. A katalizátorban jelenlévő összes ruténium mennyisége 100 tömegrész szénre előnyösen 0,1—50, előnyösebben 1—30, még előnyösebben 3—15, például 5—12, legelő­nyösebben 6—11 tömegrész. Az alkálifém- és a báriumvegyület mennyisége előnyö­sen olyan, hogy 1 mól szénen legalább 0,005, előnyöseb­ben legalább 0,01, legelőnyösebben legalább 0,02 mól és nem több mint 0,1 mól IA csoportbeli fém és báriumfém (az elemre számolva) maradjon összesen vissza. Az alkálifém és a bárium mólaránya (ami elemek ese­tében természetesen az atomok számarányának felel meg) előnyösen 0,1:1-től 10:1-ig terjed. A találmány szerint előállított katalizátor a nitrogénből és hidrogénből történő ammóniagyártáshoz alkalmas. A hidrogén és nitrogén ammóniát eredményező folyamatos gázfázisú reagáltatásához például 200—600 °C hőmér­sékletet, 30—350 bar (például 30—300) nyomást és 100—10* térfogat/térfogat/óra gáz-térsebességet tartunk fenn. Előnyösen 250—500 °C, még előnyösebben 300—450 °C hőmérsékletet, 30—250 bar, előnyösebben 40—150 bar nyomást és 1000—10000 térfogat/térfo­gat/óra térsebességet alkalmazunk. A tápkeverékben a hidrogén és nitrogén mólaránya elő­nyösen (0,25:1)—(3,2:1), még előnyösebben (0,5:1)—(2:1). A találmány szerinti eljárás kiviteli módját a példákkal szemléltetjük. A találmány szerinti eljárásra vonatkozó példákat számokkal jelöljük, míg a nem találmány sze­rinti, összehasonlító példákat betűkkel. A—E összehasonlító kísérlet A szenet, amit hordozóként alkalmazunk, a kereskede­lemben kapható, a Degussa cég által gyártott , ,Katepon BKIV” jelű extrudált aktívszénből állítottuk elő. A szén 4 mm átmérőjű extrudált formájú, és jellemző BET felü­lete 939 m2/g, alap-síkfelülete 182 mVg, illetve élfelülete 32 m2/g folt. A szenet hőkezeltük a következőképpen: a szenet szobahőmérsékletről héliumáramban körülbelül 1 óra alatt 1700 °C-ra felhevítettük. Amikor a hőmérséklet elérte az 1700 °C-t,'a szenet héliumáramban hagytuk le­hűlni 25 °C-ra. Ezután a szenet tokoskemencében, leve­gőben felhevítettük körülbelül 520 °C-ra annyi időre, amennyi a tapasztalat szerint 20 tömeg % veszteséget eredményez. Ezután a szenet héliumatmoszférában — mint a fenti, héliumban végzett hevítési műveletnél — 1800—1850 °C-ra felhevítettük. A szenet ezután hélium­­atmoszférában szobahőmérsékletre hagytuk lehűlni. Ez a grafittartalmú szén a következő tulajdonságokkal rendelkezett: 2 BET felület 710 m2/g alap-síkfelület 389 m2/g élfelület 2,3 m2/g BET/alap-síkfelület arány 1,8 alap-síkfelület/élfelület arány 169 A szenet átitattuk a kereskedelemben ruténium­­-triklorid néven kapható anyag vizes oldatával, úgy, hogy 100 tömegrész szénre 10 tömegrész ruténiumnak megfe­lelő rutémum-triklorid mennyiséget rétegeztünk. A szén­ből a vizet rotációs bepárlóban eltávolítottuk, és a szenet szárítószekrényben 100 °C-on szárítottuk. Ezután a sze­ren lévő ruténiumvegyületbîl a ruténiumot 200 °C-on hidrogénáramban 2 órán át Mredukáltuk. A szenet lehűtöttük, majd kálium-nitrit vizes oldatával átitattuk. Az átitatott szenet megőröltük és az ammónia­gyártási kísérletekhez 0,6=1,2 mm méretű szemcséit használtuk. Egy fenti módon készített átitatott szénmintát (1,6 ml) gázáram bevezetésére alkalmas mikro-csőreak­­torba helyeztünk. Az átitatott szenet aktiváltuk úgy, hogy 60 ml/perc sebességgel hidrogént vezettünk át rajta, miközben hőmérsékletét percenként 5 °C-al 450 °C-ra növeltük és 75 percen át 450 °C-on tartottuk. Ennyi idő után a vízfejlődés megszűnt. Hidrogén és nitrogén 3:1 mólarányú keverékét vezet­tünk át ezután az így készíted aktivált katalizátoron 6 bar abszolút nyomáson, 320 °C hőmérsékleten, a gáznak 1300 óránkénti térsebessége mellett. A hatásfok mérésére a reaktorból távozó gáz százalékos ammóniamennyisége szolgált. Az eredményeket az 1. táblázat szemlélteti. F—J összehasonlító kísérlet A kísérleteket úgy végeztük el, mint az A—E összeha­sonlító kísérletekben, de báriumtartalmú katalizátorokat használtunk. A katalizátorok előállításához a szenet Ba(N02)2*H20 vizes oldatával átitattuk. Az eredménye­ket az 1. táblázat szemlélteti. 1-4. Példa A kísérleteket az A—E összehasonlító kísérletek sze­rint végeztük el, eltekintve az alkalmazott katalizátorok­tól. A katalizátorokat úgy készítettük, hogy a hordozót KN02 és Ba(N02)2»H20 keverékének vizes oldatával itattuk át. Az eredményeket az 1. táblázat szemlélteti. K összehasonlító kísérlet A katalizátort úgy készítettük el, mint az A—E össze­hasonlító kísérletekben, de CsN03-ot használtunk KN02 helyett. Az eredményeket az 1. táblázat szemlélteti. 5. Példa Kísérletet végeztünk a K összehasonlító kísérlet sze­rint, de a cézium mellett báriumot is tartalmazó katalizá­tort készítettünk úgy, hogy a hordozót Ba(N02)2«H20 és CsN03 vizes oldatával itattuk át. Az eredményeket az 1. táblázat szemlélteti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom