191281. lajstromszámú szabadalom • Aprítógép szálas anyagokhoz, főleg hengeres nagybálákhoz
1 191 281 2 A találmány tárgya aprítógép, amely forgódobos kialakítású és főként mezőgazdasági termények, pék dául széna és hasonló takarmányanyagok aprítására használható. A levágott és a termőföldön rendekben szárított szénát általában nagy méretű és súlyú, henger alakú bálákba kötegelik össze, amely bálák súlya 400 kg és 900 kg között van. Ezeket a bálákat a későbbi felhasználás céljából a termőföldön boglyába rakják. A szénát ritkábban kisebb bálákba is szokták kötegelni, amely bálákat kötegelés után szintén boglyákban és hasonlókban helyezik el. A veszteségek elkerülése céljából a szénát valamilyen aprítógéppel a termőföldön föl is szokták aprítani olyan méretre, amely méretben az állatokkal föl lehet etetni, és ezután az aprított szénát a későbbi felhasználásig való tárolás céljából egy megfelelő silóba szállítják. Az aprítást általában olyan forgó aprítóval végzik, amelyet traktorról hajtanak. Az eddig használt, szokásos aprítógépeknek vízszintes sík padozata és ennek nyílásában levő forgó aprítója, darálója van. (így pl. a Pwr. Fuzg. 1980. 59. 4. sz. 28—29. old.) Ezek az ismert aprítógépek nem elég hatásosak azoknak a hibáknak következtében, amelyek a konstrukciós és működési tulajdonságaik következményei. Ilyen hiba lehet például, hogy a forgódobos aprítógépben a szénatömeg a padozaton aprítás közben áthidalást képez és az aprítás) művelet megszakadását okozza. Az áthidalást létrehozó szénatömeg az aprítóval szemben fölhalmozódik és a padozatban levő aprítót megakadályozza abban, hogy hatásosan dolgozzon. Az ismert aprítógépeknél gyakori ilyen áthidalások vagy eltömődések kiküszöbölésére már különféle szerkezeteket és eljárásokat dolgoztak ki, azonban siker nélkül. Az egyik ilyen próbálkozásnál a padozatban levő aprító nagyságát csupán a forgódob sugnrának.egy részére csökkentették, aminek eredményeként az aprítógép működése közben az aprító a forgódobban levő, aprítani kívánt anyagnak csak egy részével került kapcsolatba, a dob közepén levő anyag aprítás nélküli, eredeti állapotában maradt. Ismert olyan próbálkozás is, amelynél a padozatra nagy méretű és súlyú vasbordákat erősítettek, amelyeknek az volt a feladata, hogy a forgódob belsejében levő, aprítani kívánt anyagot a padozatban levő forgó aprító felé tereljék. E megoldás hibája, hogy a nehéz bordák igen drágák, az egész aprítógép nagyon súlyos, a traktorból túlságosan sok energiát kell az aprítógépbe vezetni, a teljesítmény és hatásfok kicsi. Mindezek egyre szükségesebbé teszik könnyebb, hatásosabb és olcsóbb forgódobos aprítógép létrehozását nagyméretű és súlyos bálák ipari méretű aprításának végzésére. Az aprítani kívánt széna vagy más szálas anyagoknak forgódobba való betáplálására eddig ismert eljárások nagyon bonyolultak. így például a betáplálás leggyakrabban külön szállító szerkezetekkel vagy kézi munkával történik, aminek hibája, hogy drága emberi munkaerőket más területektől kell elvonni, illetve költséges berakó szállítókat és más gépeket kell beszerezni és drágán üzemeltetni. Az eddig ismert aprítógépek használata esetén a szálas anyagnak padozatban levő forgó aprítóval való feldarabolása, aprítása után külön szállító szerkezet szükséges az aprított anyagnak kívánt helyre szállításához. Ilyen külön szállító szerkezet szükséges az őrölt, illetve aprított anyagnak halomba vagy hosszú sorokba rakásához akkor, ha ezt például a szabadtérben levő szarvasmarhák etetésére hasznosítják. Az ismert szénát aprító gépeknek a modern, 400- 900 kg súlyú, nagyméretű és henger alakú bálákban levő széna aprításához nincs elég energiája akkor, ha öregebb, sok évvel ezelőtt készült traktorokat alkalmaznak. Ezek az. öreg, de még működőképes és használható traktorok nem tudják a; adott erőleadás mellett azt a percenkénti 540 fordulatot teljesíteni, aminél a hozzájuk tartozó aprítógép hatásosan műköt fc, mivel e rossz hatásfokú gépek működtetéséhez sok — veszteségnek tekinthető — energia szükséges. Eddig a íorgó aprítógépekhez olyan forgó típusú késeket használtak, amelyeknél a vágópengék hosszirányú egyik széle került érintkezésbe a szénával, és ez a szél a szénát fölfelé és oldalra húzta, törte és nem vágta megfelelően, mert a vágó él túlságosan sok, illetve hosszú volt. A találmány szerinti aprítógép esetén öregebb, gyöngébb, a teljesítményüket 540 percenkénti fordulatot leadó traktorok is alkalmazhatók, inert a találmány szerinti aprító kései egyszerű alakú, keskeny hosszúkás testek, amelyeknek csak a külső végek szélein vannak vágóéiek, az aprítókések kalapácspengeként és egyben fúvólapátként is szolgálnak, és mindezért alkalmasak 100 lóerős és teljesítményüket percenkénti 540 körüli fordulatszámnál leadó traktorokkal és ennél jelentősen nagyobb teljesítményű, modern traktorokkal együtt való alkalmazásra is. A találmány feladata tehát olyan aprítógép létrehozása, amely aránylag kis teljesítményfelvétel mellett a beadagolt szénát vagy más hasonló mezőgazdasági terményt jó hatásfokkal, termelékenyen, gazdaságosan és gyakorlatilag anyagveszteség nélkül, folyamatosan és üzemzavar mentesen aprítja. A találmány szerinti, szálas anyagok, mint például széna vagy szalma aprítására szolgáló aprítógép a kitűzött feladatot azáltal oldja meg, hogy kerete, víz-; szintesen forgatható falú, a szálas anyagot befogadó és forgása közben a benne levő anyagot mozgató aprító dobja, a forgó dob alatt levő és ezzel szerkezetegységet képező, a vízszinteshez 60°-nál kisebb lejtésszöggel elhelyezett álló padozata, a padozatban sugárirányú nyílása, a padozat nyílásában forgatható aprítója van, a dobból és padozatból álló szerkezetegység csap körül elfordíthatóun van normál vízszintes helyzetében a keretre szerelve és ehhez csatlakozó, a dobot padozatával együtt függőleges, az anyaghalomhoz tolható és az anyagból magát föltöltő helyzetbe billentő, majd föltöltés után a dobot vízszintes aprító helyzetébe csuklósán visszafordító munkahengere, valamint a dobot forgató, a forgó aprítót működtető és a dobot padozatával együtt csuklósán billentő, energiaforráshoz kapcsolt több energiaszolgáltató szerkezetrésze van. A találmány szerinti aprítónak több egyoldalon levő kése van, azaz olyan kés, amely a torgástengelytő! csak cgyoldaha nyúlik ki. Mindegyik kés külső végén van a kiélesítctt vágóéi. Ezek a rövid vágóéiek a szénakötegeket tiszta felületet képezve vágják és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 53 55 30 65 2
